Amikor nem is olyan régen a két minőségfreak gasztroarisztokrata, Jamie Oliver és Zsidai Roy egymás tenyerébe csapott, már akkor sejteni lehetett, hogy közös projektek hosszú sora kerül még ki az összecsapott tenyerek közül. A Jamie Oliver-lánc alapvetően a regionális terjeszkedésben volt érdekelt, és partnert keresett, Zsidaiék pedig már kacérkodtak egy ideje a külföldre lépés lehetőségével. Ennek az együttműködésnek volt az első lépése a Várban lévő elég sikeres Jamie's Italian, a következő pedig a Jamie's Pizzeria by Jamie Oliver, amiből ez lesz az első a kontinensen. Majdhogynem az egész világon. India ugyanis ilyen tekintetben megelőzött minket, de az itteni koncepció kicsit más: ez a budapesti ugyanis csak a kezdet. A tervek szerint egy egész étteremlánc követi majd az első fecskét.
Egy nagyon kedves és jópofa kis gyorstalpaló pizzakészítő tanfolyam keretén belül, lisztben fürödve, könyékig paradicsomszószosan beszéltük meg Takács J. Rolanddal, a Jamie's Italian séfjével, hogy miért jár majd a fél város az új pizzák csodájára. Először is tudni kell, hogy nápolyi típusú pizzákat tömhetünk majd magunkba.
Nagyon fontos az, hogy nem szeretnénk a nápolyi pizzát másolni, vagy tökéletesen reprodukálni Budapesten. A technológia lesz nápolyi, vagyis vékony tésztával készülnek majd a pizzák, de azért teljesen más feltétekkel. Egy-egy pizzán gazdagabb feltét is lesz majd, mint az olaszoknál, de azért nem az itthon nagyon kedvelt agyonpakolt pizzákról lesz szó
- hangsúlyozta a séf úr.
Természetesen alapanyagában is némiképp más pizzákra kell majd számítanunk, mint amiket megszokhattunk. Pláne más lesz, mint amikből egy-egy szeletet hajnalonként magunkba tömünk a bulinegyedben a taxira várva. Az új pizzériában ugyanis csak olyan alapanyagokat használhatnak, amelyek átcsúsztak a Jamie-féle rengeteg-rengeteg elváráson. Ez azért finoman szólva is megnehezíti Takács J. és társai dolgát, hiszen némi túlzással a fél régiót fel kellett térképezniük ahhoz, hogy mindenből megtalálják a megfelelőt. Nem is feltétlenül arról van szó, hogy Magyarországon nincs olyan minőségű alapanyag, ami megfelelne, hanem inkább arról, hogy csak nagyon kevesen vannak (ha egyáltalán), akik képesek elegendő mennyiséggel előrukkolni.
Ezért aztán a liszt Dél-Olaszországból érkezik, a szószhoz használt paradicsom San Marzanó-i, az eredetvédett parmezán a Reggiano művésznévre hallgat, míg a prosciutto San Daniele. A pizzatésztáról szólva a séf elmondta, hogy
óriási meglepetések nincsenek, de azért nekünk is megvannak a saját kis pluszdolgaink, amiket hozzáteszünk akár technológiában, akár alapanyagban. Egy napig érleljük a tésztát, és fatüzelésű helyett elektromos sütőt használunk. Jamie ugyanis a tradíciókra építve igyekszik egyre több új technológiát bevonni a folyamatokba.
Talán nem nagy meglepetés, hogy itt minden alapanyag annyira megfelelő bánásmóddal nyerhette el a Jamie-étel összetevő megtisztelő címet, hogy
a szakácsok szinte név szerint szólíthatnák az egykor még teljes és boldog malacokat alkotó sonkaszeleteket.
Nem mindegy, hogy milyen egy-egy állat tenyészkörnyezete, milyen takarmányt fogyaszt, na meg, hogy mennyire boldog. Van-e elég élettere, mozog-e eleget. Az életteret például fényképekkel kell bizonyítani az angol központnak. Volt rá példa, hogy a felvételek alapján kételkedtek abban, hogy annak az állatnak valóban jó dolga van-e, és majdnem meghiúsult a biznisz a beszállítóval, szóval ez nem tréfadolog. Ha végigolvassuk a listát, és hiszünk a reinkarnációban, akkor rögtön hatalmába keríthet minket a vágy, hogy a következő életben bárcsak egy olyan marha vagy malac lehetnénk, akit aztán egy Jamie-étterembe szán a sors.
A szárnyas malac szalámija Jamie-nél
Nyilván nem csak az ételekbe kerülő állatoknak és növényeknek van meg a saját sztorijuk, hanem a beszállítóknak is. Így a Levoninak is, amelyik például a szalámikat küldi Jamie-éknek. Az ő történetük valamikor az 1910-es években kezdődött. Magas minőségű sonkákat és szalámikat szerettek volna készíteni (még egyszer tehát: 1910-ben!), ezért sokat kísérletezgettek a különböző technológiákkal. Amikor úgy érezték, hogy megszületett végre a megfelelő hústermék, rögtön el is indultak egy szakmai megméretésen. Ahogy az lenni szokott az ilyen sztorikban, minden versenytárs körberöhögte őket. Ekkor hangzott el az is, hogy majd akkor fog a Levoni versenyt nyerni, hogyha szárnyuk nő a malacoknak. A Levoni természetesen nyert, nekik pedig annyira megtetszett ez a kis csípős megjegyzés, hogy a szárnyas malacot választották emblémának. Egyébként a Levoninak van vagy 200 különböző terméke, de csak 20 Jamie-kompatibilis.Persze a sztorikat úgy hallgattuk végig, hogy közben életünkben először mi újságírók is nyújtottuk a selyemfinomságú Jamie-tésztát, alakítgattuk a magunk kis pizzáját. Az csak az újszülötteknek (és nekem) meglepetés, hogy milyen fifikás dolog egy ilyen tésztát nyújtogatni. Hogy mennyire hatékonynak, gyorsnak, precíznek és finomnak kell lenni egyszerre. Ennek megfelelően tehát mindannyian szanaszét szakítottuk elsőre a pizzatésztát. Persze a tésztavarázsláson túl megtapasztalhattuk azt is, hogy mennyire igaz a kevesebb néha több-elv.
Én legalábbis fantasztikus impresszionista alkotást varázsoltam a pizzámon a különböző összetevőkből, gombákból sajtokból kolbászokból, lelkileg kiegyensúlyozott bazsalikomokból meg egyebekből (nyilván mindegyiknek valamilyen egészen egzotikus olasz csengésű neve, ezeréves tradíciója, meg valami nagyon speciális készítési eljárása van), és hát végeredményben így egy baromira sós katyvaszt kaptam.
Nem volt letisztult, na.
Az első európai Jamie-pizzéria a Gozsdu udvarban nyílik majd, az egykori underground bulihelyszín és meggyessör-Mekka, a Gozsdu Manó Klub helyén
(tehát a Spílerrel átlósan szemben), aminek köszönhetően mondhatni egy újabb Zsidai gasztronómiai negyed fog kialakulni a Vár után. Aminek nem mellesleg csak örülni lehet, hiszen a Zsidai-egységekre sok mindent lehet rásütni, de azt nem igazán, hogy ne próbálnának mindent megtenni a legjobb minőség érdekében.
No tehát novembertől már fogyaszthatjuk is az új pizzákat, sőt még házhoz is rendelhetjük, de egyelőre csak a belvárosban, vagyis az 5-6-7. kerületekben.
Az ok egyszerű: egyrészt csak rendelésre készül majd pizza, másrészt minden frissen, abban a pillanatban készül, és fontos az, hogy friss is maradjon az étel. Ennél messzebbre szállítva pedig ez már nem nagyon garantálható. Nem kell azonban az otthoni kuckózás, pizzázás szerelmeseinek aggódniuk, hiszen hamarosan (jövőre) további pizzériák nyitnak majd Pesten és Budán is, úgyhogy Jamie és pizzái már szinte a nappalinkig jönnek el a kemencékkel együtt. Az étlapon 15 különböző pizza viszi majd a főszerepet, 3 tészta és néhány további saláta mellett (amely utóbbiak izgalmasak lesznek, szóval ne Cézárra és ilyesmire számítsunk). A tervek szerint a Várban lévő Jamie's Italian 2-3 ezer forintos pizzaárai helyett valamivel olcsóbb költeményekre kell majd számítanunk a Gozsduban.
Buon appetito!