Steiner Kristóf, a vegán hedonista

Vágólapra másolva!

Az ismert tévésből bohém, utazó, vegán gasztroguruvá vált Steiner Kristófnak nemrég jelent meg második vegán szakácskönyve, „Kristóf lakomái" címmel. Ezekről a lakomákról, vegánságról, gasztrokedvenceiről, életstílusáról beszélgettünk vele, és persze arról, hogy miből lett a cserebogár, milyen utat is járt be, mielőtt nemcsak hogy teljesen növényi táplálkozásra váltott, de annak gyakorlatilag a magyar nagykövetévé vált.

Horváth Ágnes

Vágólapra másolva!

könyvbemutató vegetáriánus Steiner Kristóf szakácskönyv receptek sztár vegán életmód interjú vegán

Mióta vegán, és ez miben változtatta meg az életét, mennyiben hatott a mostani külsejére, életstílusára, gondolkodásmódjára?

2009-ben lettem vegán, amikor Tel-Avivba költöztem, tehát ennek már nyolc éve. Tény és való, hogy nagyon sokan, akik rám néznek, azt hiszik, hogy minden, beleértve a mostani külsőmet is, a vegánsággal függ össze, de ez nem feltétlenül tudatos, csak most egyszerűen ebbe az irányba vezetett az utam. Olyan szempontból van a kettőnek köze egymáshoz, hogy ez is az utam része, ahogy alakulok minden szempontból, de alapvetően ez nem egy tudatos döntés, például, hogy megváltoztatom, vagy hogy milyen irányba változtatom meg a külsőmet. A barátaimmal sokszor szoktunk nevetni azon, hogy háromévente nézek ki teljesen másképpen a fényképeken, míg ők pont úgy néznek ki ma, mint mondjuk az elmúlt tizenöt évben.

Kristóf a Vegan Food Festen Forrás: Steiner Kristóf FB

Volt egy olyan konkrét pillanat az életében, amikor és amiatt megszületett ez a döntés?

Igen, volt, és ez egy eléggé specifikus pillanat volt, ugyanis az akkori kedvenc éttermemben, a Menzában ültem, méghozzá Márton-napon, és nagy húsevőként libacombot rendeltem. Ahogy megérkezett az étel, és Özge kutyám az ölemben ült, döbbentett meg a felismerés, hogy az ő combja és a libacomb ugyanaz a szín és méret, tehát akár ő is lehetne a tányéron. Ez sokkolt.

Ezt követően még nem lettem azonnal vegán, de utána mindig, amikor húst ettem, úgy éreztem, hogy ezzel kezdeni kell valamit,

aztán egyszerűen elhatároztam, hogy megnézem, hogyan megy, mennyire jár lemondásokkal, és ha azzal jár, azokat mennyire bírom ki. Egyébként az elmúlt nyolc év alatt egyszer sem fordult elő, hogy le kellett volna mondanom bármiről, már az elején sem érzékeltem úgy, sőt.

Az étrendbeli éles váltás egyúttal életmódbeli változást is jelentett?

Abból a szempontból igen, hogy az első pár év után úgy döntöttem, hogy a már meglévő bőrcsizmáimat, kabátjaimat is elajándékozom, illetve állatkísérlet-mentes termékeket használok. Ugyanakkor fontos hangsúlyoznom, hogy én nem egészségügyi, vagy nem tipikus egészségmániás vegán vagyok – ahogy a mindenevők elképzelik a tipikus vegánt. Sőt, én egy igazi klasszikus hedonistának tartom magam; imádok jókat inni-enni, bulizni, koktélozni, sokáig fennmaradni, mondhatni millió módon rombolom magamat, de ennek ellenére a vegánság stabil pont az életemben.

Az a folyamat, döntés hogy indult el, hogy üzletet is építsen erre?

Mint általában az életemben minden, ez is természetes módon bontakozott ki,

mindig azzal foglalkoztam, ami érdekelt, és ami lekötött, és közben érzékenyen figyeltem arra, hogy a közösségem és a követőim mire fogékonyak, mi iránt érdeklődnek, mi az a vonal, amit érdemes elindítani.

Nálam soha nem volt az, hogy leültem, és azt mondtam: na most ez lesz, írjunk egy üzleti tervet. Teljesen természetesen, maguktól alakultak így a dolgok. A tévés és újságírói időszakból indult, hogy recepteket írtam újságíróként, egy idő után egyszerűen olyan sok gyűlt össze, hogy adta magát a könyv ötlete, és mert az emberek is el kezdték kérdezgetni, hogy mikor lesz már végre könyv belőlük. A Nyitott Akadémia kiadót akkor már régóta ismertem, sőt több könyvbemutatót is menedzseltem már náluk, évek óta dolgoztunk együtt, így nem volt kérdés, hogy ki adja ki a könyvem. Ami pedig a képeket illeti, van egy nagyon jó barátom, egy magyar származású tel-avivi fotós lány, aki eszméletlen szép képeket csinál, az ő képei kerültek a könyvbe. Összefoglalva a könyv történetét, annyit tudnék mondani, hogy az utóbbi időben olyannyira középpontba került a vegán gasztronómia globálisan, meg természetesen az én életemben is, hogy gyökeresen megváltoztatta azt. A globális alatt pedig tényleg globális figyelmet értek, beleértve Magyarországot, Izraelt, de ugyanúgy Londont és Berlint, mint akár Ciprust is. Az első könyv megjelenése volt az gyakorlatilag, ami gyökeresen megváltoztatta az életem, és most tényleg szinte minden erről szól.

Steiner Kristóf Forrás: Cry Visual Photography

Mi a helyzet az éttermével, illetve foodtruckjával? Valami botrány is volt ennek kapcsán, igaz?

Foodtruck az most nincsen, az egy projektmunka volt, gyakorlatilag soha nem hosszú távra terveztem, ez egy jó lehetőség volt, főleg a nyári fesztiválszezonra. Ott gyakorlatilag félrekommunikáció történt, félreértések kapcsán kezdtek el hústermékeket is árusítani, miközben még az én receptjeim, termékeim is szerepeltek a kínálatban. Egyébként is az a tapasztalatom, hogy minél több ember vesz részt egy projektben, annál több helyen csúszhat el a dolog. Itt is az elején minden zökkenőmentes volt, de utána szép lassan már kezdtem azt érezni, hogy ha azt szeretném, hogy a nevem összeegyeztethető legyen a finom és egészséges ételekkel, akkor ki kell szállnom belőle.

A könyve és főzőkurzusok kapcsán sokat jár mostanság Budapestre, de Tel-Avivban él. Mondhatjuk, hogy egyfajta kétéltű életmódot folytat?

Mondhatjuk, de nem simán kétéltű, hanem még annál is sokkal több, sokéltű, vagy jobban mondva, kissé gyökértelen életmódot. Igazából én erre úgy szoktam gondolni, hogy Tel-Aviv a bázis, mert egy hónapból körülbelül két hetet Tel-Avivban, egy-két hetet pedig úton töltök. Sokat utazom, ebben is nagyon megváltozott az életmódom, és ennek természetesen óriási hatása volt a második szakácskönyvemre is.

Főzés előtt bicajjal – irány a piac! Forrás: Sára Salamon Photography

Ez miben nyilvánul meg?

A legnagyobb különbség az első és a második szakácskönyvem között, hogy az első könyvben még egy klasszikus értelemben vett konyhán dolgoztam, egy nagy lakásban laktunk nagy konyhával, azóta ez a már említett gyökértelen életmód, ez a kötetlen, kicsit nomádjellegű életstílus nagyban megváltoztatta, inspirálta a főzési szokásaimat és a receptjeimet is. Volt olyan például, hogy a vitorláshajómon laktam, ahol egy picike másfél négyzetméteres konyha volt, illetve nem is konyha, inkább főzőfülke egy rezsóval,

és kimondottan erre a vonalra mentem rá, hogy megmutassam az embereknek, főzni bárhol lehet, nem kellenek hozzá speciális vagy profi eszközök, de még sokszor fix vagy konkrét hely sem.

Ezalatt az idő alatt főztem főzőkurzusokon, workshopokon, piacokon, barátok bérelt lakásaiban, kempinggázon; emiatt persze sokkal izgalmasabb, kihívásokkal telibb volt az egész, de sokkal egyszerűbbek is receptek, hiszen ma már én is a gyorsaságra is törekszem. Ha van is helyem és időm, akkor sem szeretek négy órát görnyedni a tűzhely felett egyetlen fogás miatt, az idő alatt akkor inkább összehozok több egyszerűbb kaját.

Ez a tartalmon is látszik, hiszen több különféle nemzet konyháiból merít, de van esetleg kedvenc ízvilága, kedvenc nemzetközi konyhája?

Nagyon nehéz kedvencet kiemelni, de bevallom, az indiai konyhát nagyon kedvelem, imádom a curryt, de ugyanúgy a közel-keleti – libanoni, pakisztáni, izraeli –, egyiptomi gasztronómiát is szeretem. A humusz minden mennyiségben jöhet, ahogy a tahini és a fantasztikus saláták is. Például Izraelbe érkezve még a húsevők se veszik észre, hogy már napok óta nem ettek húst, annyira ízekkel telített, izgalmas konyhája van, és még a saláták is nagyon változatosak.

A vegán hedonista Forrás: Steiner Kristóf FB

Hogy látja jelenleg a vegánság helyzetét Magyarországon, milyen irányba tart?

Annak ellenére, hogy bizony divat itthon panaszkodni, hogy itt minden milyen rossz, el kell mondanom, hogy már

majdnem Berlint is, de Londont biztosan kenterbe verjük vegán kínálatban. Már nem az a kérdés, hogy mit egyek, ha itthon vagyok Magyarországon, hanem hogy mit válasszak.

Már gyakorlatilag nincs olyan itthon, ami nem elérhető vegán verzióban is, hamburgerek, gyorskaják, sajtok, bármi. Ma már nem kell különleges boltokba menni, elég a szupermarketbe besétálni. Izraellel, Tel-Avival összevetve ugyan nagyon más a zöldségek minősége, de nyilván ez az éghajlat függvénye elsősorban, a napsütéses órák számával azért nem lehet versenybe szállni. Azért is szeretek többek között ott élni, mert csak kimegyek a piacra, és Kánaán a kínálat és a minőség; ötféle avokádó, háromféle sárkánygyümölcs, a választéknak szinte csak a képzelet szab határt.

Hogyan menedzseli távolléte alatt az itthoni dolgait?

Fontos, hogy mindent én tartok kézben, a pop-up vacsorákat is én szervezem, akár külön hazautazok azért, hogy kiválasszam a helyet, nincs menedzserem, tényleg mindent én szervezek, még a közösségi médiámat is én kezelem, illetve a workshopokat is én tervezem, szervezem. Mikor nem vagyunk itt, catering szolgátlatást kínálunk itthon, amihez már megvan az állandó csapatunk. A Menza étterem ehhez háttérkonyhaként működik, nagyon nyitottak. Amikor az első könyvemben leírtam a Menzás Márton-napi élményt, leültünk tárgyalni, és azóta a Menza étterem kínálatában is szerepel a menüben vegán fogás, ami nekem egyúttal egy óriási diadal is, hiszen ők alapvetően egy húsos étterem.