Ahány kultúra, annyi kávézási szokás. A malajziai yuanyang például egy nagyon érdekes, ízletes és erőteljes kávé, amelyet hidegen vagy melegen szolgálnak fel. A különlegességét az adja, hogy feketekávéból és honkongi stílusú tejes teából készül (fekete tea és tej keveréke). Hasonlóan furán hangozhat a finnek kedvence, a kaffeost is, amelyet finn sajttal ízesítenek;
juustoleipä darabokra öntik rá a forró feketét, amely hő hatására elolvad.
A török kávé, vagyis a türk kahvesi neve már ismerősebben csenghet. A finomra őrölt kávébabokat egy kis sárgaréz edényben főzik meg – általában cukorral –, amit cezvének vagy ibriknek hívnak.
Különlegessége, hogy szűretlenül tálalják, ezért ne lepődjünk meg a zaccon a csésze alján. Ahogy a török közmondás tartja,
a kávénak olyan feketének kell lennie, mint a pokol, olyan erősnek, mint a halál és olyan édesnek, mint a szerelem.
A görög frappé talán közelebb áll a szívünkhöz, hiszen az itthon elterjedt változatot már úgy megszerettük. Ez Görögországban is egy rendkívül népszerű nyári ital, amelyet instant kávéból készítenek.
Az espresso romanót, vagyis az igazi olasz eszpresszót egy szelet citrommal tálalják; a kesernyés íz kihozza a kávé édesebb zamatát.
A hamisítatlan mexikói kávéhoz, a café de ollához piloncillót adnak, ami egy finomítatlan nádcukorfajta. Magát az italt fahéjjal főzik, és agyagból készült bögrében szolgálják fel; a helyiek úgy vélik, hogy
az agyag kihozza a kávé ízét.
A tradicionális szenegáli café touba guineai borssal és néha szegfűszeggel készül. A fűszereket a kávébabokkal együtt pörkölik és őrlik.
A cafezinho a brazilok kedvenc itala. Nagyon hasonlít az eszpresszóhoz, bár egy kicsit erősebb, és általában cukorral együtt főzik. A spanyol cafe bombont azoknak találták ki, akik édesen szeretik a kávét. A pohárba azonos arányban kerül feketekávé és sűrített tej, az eredmény pedig egy intenzív, cukros ital.
Az ír kávét, vagyis a világhírű kávékoktélt a hagyományos ír whiskey, a cukor és a tetején húzódó sűrű krém teszi különlegessé. Hozzá hasonló a német pharisäer, amelyhez rumot és cukrot adnak, a tetejére tejszínhab kerül.
A Kubában kapható café cubano olyan, mint a bors: kicsi, de erős. Hasonlít az eszpresszóhoz, viszont cukorral főzik.
Az ausztriai wiener melange szintén egy pohár eszpresszót takar, tetején gőzölt tej és tejhab – esetleg tejszínhab – van, amelyet kakaóval szórnak meg. A café au laithez, vagyis a francia tejeskávéhoz egyenlő arányban adják hozzá a gőzölt tejet és frissen főzött kávét. Mindig egy nagy pohárban szolgálják fel, hogy a vendégek bele tudják mártani a friss croissant.
A marokkói fűszeres kávé számunkra szintén szokatlan lehet: a feketekávét kardamommal, fekete borssal, szegfűszeggel és szerecsendióval készítik.
A mazagrant, vagyis a portugál jegeskávét citrommal, rummal és mentával ízesítik; az ausztriai verzióba jégkocka is kerül. Szaúd-Arábiában a kávét – Marokkóhoz hasonlóan – kardamommal, fahéjjal, szegfűszeggel, sáfránnyal és gyömbérrel fűszerezik.