Amikor megkérdeztem örökké utazó ismerőseimet, hogy mire érdemes időt szánni Brünnben, két dolgot említettek: sör és múmiák. Sőt, az előbbit annyira dicsérték, hogy amikor már négy órája ültünk a buszon, és még mindig kellett egy kis idő, hogy a városba érjünk, az aranyló ital gondolata adott erőt.
Végül azonban megérkeztünk, és miután lepakoltuk a cuccainkat a szálláson, azonnal nyakunkba vettük a várost. A hosszú utazás és az egyáltalán nem laktató szendvicsek után szerettünk volna végre valami tartalmasat enni.
Így jutottunk el a Hotel Pegas Brno szállodáig, amelynek éttermében csapolják a legjobb sört a városban.
Akkor még csak a szóbeszédekre alapozhattunk, mostanra azonban már tapasztalatból mondhatjuk: tényleg így van!
Úton az ominózus hely felé a következő kép tárult a szemünk elé: a Liberty Square nyüzsög az emberektől, a felállított színpadon éppen koncerteznek, a tér másik végében borkóstoló zajlik, a pubok és kávézók pedig tele emberekkel, a legtöbbjük kezében egy korsó sör pihen. Hamarosan persze nekünk is sikerült felvennünk a város ritmusát, már ami az italfogyasztást illeti.
Az étterem teraszán ülve, egy búza és egy barna sörrel a kezünkben a hosszadalmas és fáradtságos út emléke már tova is röppent. Ám akkor újabb probléma elé néztünk: mégis mit együnk? Az étlap tele volt finomabbnál finomabb fogásokkal, nekünk azonban egy valamin akadt meg rögtön a szemünk: a csülkön.
Hisz nincs jobb páros a sörnél és a csülöknél.
Ám hiába volt laktató és bőséges az ebéd, estére újra hamar megéheztünk. Szerettük volna a szórakozást összekötni a vacsorával, úgyhogy egy olyan helyet választottunk, amely tele volt fiatal koktélozókkal. Az étterem neve Nok Nok, a vacsora pedig csirkemell és krumpli volt mascarponés szósszal.
Másnap reggel feltett szándékunk volt megnézni a Szent Péter és Pál-katedrálist, illetve a múmiákat, előbb azonban megreggeliztünk a Café Pilate-ban. A választék nem volt túl színes, mi azonban rögtön megtaláltuk a nekünk való fogást, a maceszt. Az egyik humusszal volt megkenve, a tetején csicseriborsó és avokádó, míg a másik mascarponéval és lekvárral, a tetején eper, málna, szeder és áfonya. A humuszos-avokádósnak nem sikerült lenyűgöznie, ám a gyümölcsös úgy elcsábított, hogy muszáj volt még egy adagot rendelnem.
Míg reggeliztünk, kiderítettük, merre vannak azok a híres múmiák. Gyakorlatilag csak a hátunk mögé kellett nézni, hogy megleljük a
Kapucinusok kriptájának bejáratát.
A síremlék a testvérek, nemesek és jótevők temetkezési helye volt; összesen 153 kapucinus szerzetes nyugszik a város alatt. A kripta ma már turistalátáványosság, azonban csak az erős gyomrú látogatóknak ajánlanám. Noha a múmiáknak nevezett testek már senkit nem bántanak, nem nyújtják a legszebb látványt.
Mivel szombaton épp felújítást végeztek a síremlékben, a látogatás másnapra csúszott, ám így sem unatkoztunk. Először felmentünk a katedrális tetejére, hogy megnézzük felülről is a várost, utána felsétáltunk a Špilberk várba, ahol pihenéssel és egy korsó csapolt sörrel ütöttük el az időt.
Ám a túra és a sok ital hamar éhessé tett minket, úgyhogy ideje volt megkeresni
a város legjobb hamburgerét, amelyet a Burger Innben készítenek.
Aznap egyébként már kezdtünk egy kicsit besokallni a rengeteg hústól, úgyhogy szerettük volna egy könnyedebb vacsorával zárni a szombatot. Így utunk
a Cattaniba vezetett,
amely egy olasz tésztázó. Tudom, nem túl eredeti olasz tésztát enni egy cseh városban, de van az a pont, amikor már a húsra gondolni is fáj. Egyébként attól, hogy nem Olaszországban voltunk, az étel határozottan finom volt!
Az utolsó nap reggelén úgy döntöttünk, ideje újra visszaülni a nyeregbe és méltó fogásokkal elbúcsúzni a várostól. A Podnik Caféban egy nagy adag angol muffin, epres smoothie, joghurt friss gyümölcsökkel, pirítós tojással, salátával és töltött paradicsommal volt a menü. Hozzá egy jó limonádé és egy finom capuccino is dukált.
A kávé egyébként rendkívül finom a városban; ajánlom a Point Café, Bar, Burger és a Sky Ice Bar nevű helyet is.
A Středověká krčmába mi ugyan csak egy korsó sörre tértünk be, a hely azonban akkor is szóba jöhet, ha egy kiadós ebédre vagy vacsorára vágyunk. Ennek ellenére az utolsó ebédünket a
Stopkova Plzeňská Pivnicében
fogyasztottuk el, ahol egy minden jóval megrakott tál mellett tettük le a voksunkat. Volt rajta kacsa, kolbász, káposzta, hagyma, különböző húsok; gyakorlatilag minden, ami szem-szájnak ingere.
Kétségtelen, hogy ha gasztroutazásra vágyunk, akkor Brünn méltó helyet kap a bakancslistán, ám látnivalók tekintetében sem utolsó. Érdemes megnézni a Kapucinusok kriptáját, a Špilberk várat, a Szent Péter és Pál-katedrálist, a városháza tornyát, valamint a Szent Jakab osszáriumot is. A kripta és az osszárium azonban csak a bátrabb turistáknak ajánlott.