A tengeri kókusz, vagyis a Lodoicea maldivica a világ legnagyobb és legnehezebb magja, amely a Seychelle-szigeteken terem. A pálmafák akár 30 méter magasra is nyúlhatnak, egykor úgy vélték, hogy
az Indiai-óceán hullámai alatt növekednek.
Ez a történet azért terjedhetett el, mert amikor a kókuszdió a vízbe kerül, elsüllyed. Később a héja elvékonyodik, leválik róla, közben ahogy a belső részei elkezdenek lebomlani, az így keletkező gázok felemelik a víz felszínére.
Innen kapta a tengeri kókusz nevet is, hiszen számos tengerész találkozott azzal a jelenséggel, hogy a mag, mint Afrodité, váratlanul kiemelkedik a habok közül.
Ám a tengeri kókusz esetében nem a méret, hanem a forma a lényeg: úgy néz ki, mint egy női fenék. Korábban a pálma latin neve Lodoicea callipyge volt, a callipyge szó görögül pedig azt jelenti: gyönyörű fenék.
A fák egyébként hím- és nővirágúak is lehetnek: a női növényekről származik a fenék alakú kókuszdió, a hím fák pedig egy hosszú barkát növesztenek, amely leginkább egy férfi nemi szervhez hasonlít.
A helyi legendák szerint a viharos éjszakákon a fák összeölelkeznek, így termékenyíti meg a hím- a nővirágút. Ám, aki ennek szemtanúja lesz, az vagy megvakul vagy meghal.
Egy másik, kevésbé fantáziadús elmélet szerint a „megtermékenyítést" a méhek végzik, akik a hím fáról átviszik a pollent a nővirágúra.
Amikor Charles George Gordon – egykor a brit hadsereg főtábornoka volt – 1881-ben meglátta a pálmákat a Seychelle-szigeteken, teljesen biztos volt abban, hogy
az Édenkertbe érkezett.
Sőt, arról is meg volt győződve, hogy a tengeri kókusz volt az a tiltott gyümölcs, amelyet a történet szerint Éva leszakított a fáról és megkóstolt. Később ezért kellett Ádámmal együtt elhagynia az Édenkertet.
Ám arról fogalmunk sincs, hogyan bírta el Éva a magot, hiszen akár fél méter átmérőjű és 25 kiló is lehet. A kókuszdió egyébként valóban ehető, zselés állagú húsáról a helyiek úgy hiszik, gyógyító tulajdonságokkal rendelkezik, az üres héjból pedig tálakat faragtak.