Feltételezések szerint már a kínaiak is ismerték a lepárlás művészetét, amit főleg parfümök előállítására használtak – bár a rizsből készült tömény italt sem vetették meg. Az alkoholgyártás fortélyait minden valamirevaló ókori kultúra bevetette: a nemes tudomány Alexandriától a Nagy-Britannia területén élő szerzetesekig mindenhol követőkre talált.
Az elsősorban szerzetesek által előállított uisge beathát, vagyis az élet vizét a középkori Írországban és Skóciában általános gyógyszerként tartották számon.
A korabeli hiedelem szerint egy-egy pohár a különböző bélpanaszokra és a himlőre is ízletes enyhülést hozott.
Az első írásos bizonyítékot a whisky főzésére IV. Jakab skót király szolgáltatta. 1494-ben nyolc hordó malátát utalt ki egy szerzetesrend részére, közel 1500 palacknyi élet vize előállításának reményében.
Angliában és Skóciában a magas whiskyadók már a 18. században illegalitásba kényszerítették a lepárlókat. A legismertebb, az ital kedvelőit sújtó sötét korszak azonban az Egyesült Államokat megrázó szesztilalom bevezetésével kezdődött 1920-ban.
A Volstead-törvény több mint egy évtizeden keresztül tiltotta az alkoholos italok gyártását és kereskedelmét, ami kiváló alapot nyújtott a csempészet felvirágzásának.
A legnépszerűbb illegálisan fogyasztott italnak Alphonse Gabriel Capone kedvence számított, akinek a szervezett bűnözés megteremtése mellett a
whisky népszerűsítését is köszönhetjük.
A sötét időket sikeresen átvészelve, ma már több mint száz lepárlóüzem működik az arany ital fogadott otthonában, Skóciában.
A cambridge-i hercegi pár, vagyis Vilmos és Katalin köztudottan rajong a skót whiskyért: a The Famous Grouse felújított üzemének megnyitójára személyesen is ellátogattak.