Még akkor is ezt felelik, ha életükben nem próbálták a módszert, fogalmuk sincs, hogy beválik-e vagy sem.
Ez a városi legenda olyan szinten tartja magát, mintha a legnagyobb életbölcsesség lenne a világon.
A fém kiskanál (főként az ezüst) gyorsabban vezeti a hőt, így ha kiskanállal a nyakában tesszük a hűtőbe a pezsgősüveget, akkor gyorsabban hűl le a palack hőmérséklete. A hidegebb levegő miatt pedig kevesebb gáz tud elszökni az italból.
Ez a mennyiség azonban egy átlagember számára szinte érzékelhetetlen,
olyan, mintha kanál nélkül, megbontva raktuk volna a hidegre.
Egy francia fizikusokból és kémikusokból álló csapat kíváncsi volt, és tett egy kísérletet 12 üveg pezsgővel. Hármat dugó és kiskanál nélkül hagytak, háromba kiskanalat tettek, még háromba légmentesen záró dugót, háromra pedig a pezsgő saját dugóján lévő sapkát tették vissza.
24, 48 és 72 óra elteltével a csapat megmérte a tizenkét palack nyomását és súlyát, majd meg is kóstolták a felbontott italokat.
A sajnálatos hír:
attól a pillanattól kezdve, hogy a pezsgő nyitva van, kanállal vagy anélkül a súlyvesztés ugyanolyan nagyságrendű mindkét esetben 24 óra (0,8 g), 48 óra (1,2 g) és 72 óra (1,9 g) elteltével. Csak a légmentesen záró dugó akadályozta meg hatékonyan a buborékok elillanását, a sapka kevésbé bizonyult ellenállónak az elszökő buborékokkal szemben.
És hogy mégis honnan a kiskanalas legenda?
Állítólag régen a bárokban a törzsvendégek a kibontott pezsgőjükbe tettek gravírozott vagy jelzéssel ellátott kiskanalat, hogy be tudják azonosítani, melyik is az övék.
Így terjedhetett el, hogy a buborékokat ilyen módon lehet a palackban tartani.
A legjobb, ha dugóval teljesen visszazárjuk, és úgy tesszük azonnal hűtőszekrénybe. A parafa dugós pezsgőknél ez a módszer lehetetlen, ebben az esetben viszont jól jön a borászati boltokban
1-2 ezer forintért kapható pezsgőzár.
A legtöbb üveghez illeszkedik, és valóban megőrzi a buborékokat és a pezsgő aromáját is. De nem a végtelenségig persze. Fontos még, hogy tartsuk hűvös helyen, és távol a fénytől, illetve a palack ne legyen hőmérsékletváltozásnak kitéve.
Ha a parti éjszakáján zárjuk vissza a palackot, a legjobb, ha másnap egy újabb koccintás alkalmával elfogyasztjuk a maradékot, akkor még biztosan élvezhető lesz a felbontott pezsgő.
És ha már önmagában nem esik jól, készíthetünk belőle koktélokat is. A legnépszerűbb pezsgős koktél a Kir Royal és a Bellini.
Előbbit általában feketeribizli-sziruppal keverik; a lehűtött pohárba kevés szirupot öntenek, amihez már csak pezsgőt kell tölteni. Ennyi az egész.
A Bellini koktél ehhez nagyon hasonló, bár ott nem szirupot, hanem frissen facsart gyümölcslevet – általában baracklevet – használnak alapul, és arra jön a pezsgő vagy habzóbor. Ma már nagyon népszerű az eper-rebarbara párosítás is, és hogy milyet szolgálunk fel, csak azon múlik, milyen gyümölcshöz jutunk hozzá így tél derekán.
Ha azonban már egyáltalán nem szeretnénk alkoholt inni, felhasználhatjuk a megmaradt pezsgőt párolt káposztához is.
A sültek tökéletes kísérője lehet a pezsgős lilakáposzta, pláne ha van még hozzá egy kis rozmaringos sült burgonya is.
De készíthetünk pezsgős-mascarponés krémet is.
Ehhez csak össze kell keverni a mascarponét egy kis tejszínnel, porcukorral és pezsgővel, és az egész mehet a bogyós gyümölcsök tetejére. Fantasztikusan könnyű desszert lesz belőle.