Sokáig a boroscímke nem jelentett mást, mint egyszerű tényközlést arról, mi található a palackban. Szerepelt rajta a borász és a borvidék neve, a bor fajtája és az alkoholtartalom. Ha grafika is került rá, akkor az egész kimerült néhány szőlőfürtben, borospalackban, vagy a dűlő látképében. Tizenöt évvel ezelőtt is még a klasszikus dizájn, a bordeaux-i címkék stílusa jelentette a trendet itthon.
Aztán egyszer csak megváltozott valami. Megjelent a St. Andrea pincészet
A kutyafáját nevezetű bora
egészen egyedi grafikával, harsány színekkel, szokatlan betűtípussal. A kezdeti meghökkenést és negatív hangokat aztán egy irányváltás követte. Egyre több olyan bor tűnt föl, melynek címkéje nemcsak vicces volt, de a száraz adatokon kívül történeteket, meséket is tartalmazott, sőt, néha olyan figurákat is, melyeknek látszólag semmi közük a borhoz.
A vicces címkék közös nevezője Ipacs Géza grafikus volt, az ő kezei közül kerültek ki a móri Miklós Csabi Pincészetének, és a dél-balatoni Bujdosó Szőlőbirtok borainak címkéi is. A kezdetektől együtt dolgozott Bolyki Janival, az egri Bolyki Pincészet és Szőlőbirtok tulajdonos-borászával is. Az általa megálmodott címkék a 2000-es évek közepén még merésznek számítottak, ám a különös vizuális világot a fogyasztók hamar megkedvelték. Az Indiánnyár, a Hazug Mókus vagy a Pocok a szántásban nevű borok nemcsak ízük és nevük következtében lettek népszerűek. A figyelemfelkeltő címkék megtették hatásukat. Az egri borász régi grafikusával együtt most olyan
mesevilágot álmodott a palackokra, amely leginkább Alice csodaországát idézi:
megmaradtak a már megismert motívumok, a nyúl, a zebra vagy a róka, csak belehelyezték őket egy bájos, bár elvont mesébe.
A címkék között a sorvezető az Ördöngős Nyúl, ő kalauzolja végig az embert a pincészeten, és véleménye van mindenről, ami Bolykiéknál történik. A rajzokat kiegészítő sztorik olvashatók a hátsó címkéken. Ilyen például a sauvignon blanc és a rajta lévő gepárd története, amely röviden a következő:
az egyik borkóstoló után egy fiatal lány odament a borászhoz, és őszinte rajongással mesélni kezdte, hogy a Bolyki-borok közül a legnagyobb kedvence az, melynek címkéjén egy gepárd van a mikrohullámú sütőben. A lány valószínleg annyira fiatal volt, hogy nem tudhatta, hogy a rajzon nem mikrohullámú sütő, hanem egy japán gyártmányú katódsugaras tévékészülék látható.
Érdemes egyébként szemezgetni a pincészet boraiból. Ha valaki frissítő nedűre vágyik, ott van például a Bolyki Cucc, ami nem más, mint egy hárslevelűből, királyleánykából és sauvignon blancból készült gyöngyözőbor.
A borász szerint olyan, mint egy víz nélküli fröccs,
hiszen alacsony alkoholjával, üde illatával és ízével, határozott savaival olyan ital, melyet bármikor jó kortyolgatni, amikor valami frissítőre vágyik az ember.
A komolyabb vörösek kedvelőinek viszont a 2015-ös „Bolyki és Bolyki" Superior Bikavér ajánlható. A pincészet zászlósbora, tartalmas és komplex. Erdei gyümölcsös illatával, finom fűszerességével, cseppet sem szárító tanninjával, 13,2 %-os alkoholjával, és közepesen hosszú lecsengésével igazán izgalmas bor.
A címkéjén két tacskó látható, apa és fia, akik a leírás szerint olyanok, mint két rokonszenves csirkefogó: Butch Cassidy és a Sundance kölyök.
Felmerül a kérdés egyébként, hogy mennyire fontos a címke dizájnja, mennyire befolyásolja ez a fogyasztók döntését és hogy megéri-e rengeteg energiát, időt és pénzt fektetni a tervezésébe, kivitelezésébe? A válasz röviden és tömören az, hogy fontos és hogy megéri.
Borokról lévén szó, azonban külön kell választani azokat a fogyasztókat, akik jól ismerik a borászatokat, érdeklődnek az új termékek iránt, és sokat is kóstolnak. Őket ugyanis nem annyira befolyásolja a címke, hiszen tudatosan és valószínűleg név alapján választanak.
Azok viszont, akik kevésbé tájékozottak a borok világában, leginkább ár és címke alapján döntenek a rengeteg termék között,
így őket nagyon is befolyásolja, mit látnak meg elsőként a palackon. A címke az alatt a néhány perc alatt kell, hogy meggyőzze a vásárlásról a fogyasztót, amíg az a polcok előtt álldogál.