A karácsonyi cukorrúd Németországból származik, őse egy egyenes, fehér rúd volt, amelynek első formája több mint 350 évvel ezelőtt jelent meg.
A legenda szerint az 1670-es években egy német katedrális kórusvezetője aggódott, hogy a gyerekek képtelenek lesznek csendben ülni a karácsonyi szolgálat alatt. Ezért kellett valami, amivel csendben tartja őket.
Erre szolgált a cukorrúd,
amelyet neki készítettek el először J-alakúra, hogy a pásztorbotra emlékeztessen. Egyes források úgy emlegetik ezt a történetet, hogy aranyos, bár valószínűleg nem igaz. Vagyis: a rejtély kulcsa ebben az esetben a múltban gyökerezik, és ott is marad.
Valamikor az 1900-as években kezdték el vörös csíkokkal díszíteni és borsmentával ízesíteni. Sőt, egyre több keresztény jelentés tapadt hozzá.
Egyesek szerint a J-alak Jézust jelöli, a fehér csíkok a tisztaságra, az ártatlanságra, a pirosak pedig a vérre és a kereszthalálra utalnak. Ami elég bizarrul hangzik.
Hasonlóan furcsa az a jelentés, amely a cukor keménységéhez kapcsolódik. A hívők számára Jézus erejét és szenvedéseit testesíti meg.
1920 körül az amerikai Bob McCormack cukorrudat készített barátainak és a családjának. Mivel rendkívül népszerűvé vált az édesség, megalapította a saját üzemét, amelyet Bob's Candiesnek, vagyis Bob Cukorkáinak hívtak. Bob sógora, Gregory Harding Keller feltalálta a Keller Machine-t, amely automatikusan készítette a cukorkákat a hajlított, J-alakban.
Már a 17. században felütötte fejét az a szokás,
hogy a cukrot a karácsonyhoz kapcsolják, díszítőelemként használják. Miután Európában – Németországból indulva – kezdett elterjedni a karácsonyfa-állítás és -díszítés szokása, a cukorrúd is egyre nagyobb figyelmet kapott. Először a fehér, egyenes fajták kerültek a fára, majd később a görbe, piros csíkos változatok. Azóta pedig már az egész világon elterjedtek, és főleg karácsonykor örvendenek nagy népszerűségnek.