Gyömbért először az ősi Kínában termesztettek, ahol az orvoslásban volt kiemelkedő szerepe. Innen a Selyemúton át került Európába.
A Selyemút egyik ága az ókori Kínából vezetett Európáig, egy másik ága Észak-Afrikáig. Nevét onnan kapta, hogy a selymet ezen az úton szállították nyugatra.
A gyömbért a középkorban kezdték el elsősorban fűszerként használni. Manapság mind a természetes gyógyászatban, mind a konyhában nagy szerep jut neki, hiszen a gyomorbántalmak kezelése mellett még ízletes is.
A feljegyzések szerint a legelső ismert mézeskalács recept Krétáról, Krisztus előtt 2400-ból származik.
Ám története az ősi Egyiptomban is nyomon követhető,
ahol ünnepi alkalmakkor sütötték.
Kínában a 10. században fejlesztették ki az első receptet, majd az európaiak is elkészítették a saját változatukat. A kemény sütemények állat-, király- vagy királynőalakúak voltak, és Angliában, Franciaországban, Hollandiában, valamint Németországban, a középkori vásárokban lehetett őket kapni.
Az 1200-as évektől kolostorokban is készítettek mézeskalácsot, ám elsősorban vallásos formákban.
A mézeskalács ház Németországból származik, első megjelenése a 16. századra tehető. Népszerűsége a 19.században szökött fel, amikor a Grimm-testvérek megírták Hansel és Gretel, vagyis Jancsi és Juliska történetét, amelyben a főszereplők egy mézeskalács házra lelnek az erdő mélyén. Ebben a mesében a csábítás jelképeként szerepel.
A mézeskalács akkor vált elterjedté világszerte, amikor a méz, a gyömbér és az egyéb fűszerek a polgárok számára is megfizethetővé váltak.
A történetek szerint két oka is volt, amiért a karácsonyhoz kapcsolták.
Az egyik, hogy a benne lévő gyömbér megnyugtatja a gyomrot, ami különösen jó a nagy karácsonyi falatozás után, a másik pedig az összetevők egykori drágasága.
A korai Európában a mézeskalács őrölt mandulából, zsemlemorzsából, rózsavízből, cukorból és természetesen gyömbérből készült. Az így kapott tésztát faformákba töltötték, majd a kész süteményeket ehető aranyfestékkel vagy cukormázzal díszítették.
Az 16.században az angolok zsemlemorzsa helyett lisztet kezdtek el használni, valamint tojást és édesítőszereket adtak a tésztához.
A szalaggal átkötött mézeskalács a vásárok népszerű terméke volt, és hamarosan a szerelem jelképévé vált.
Manapság pedig fahéj, szegfűszeg, kardamom, szerecsendió, ánizs, barna cukor és melasz vagy kukoricaszirup és méz is kerülhet a süteménybe.
Hozzávalók:
Elkészítés:
Tegye egy serpenyőbe a vajat, a melaszt és a barna cukrot. Alacsony lángon keverje, míg a cukor feloldódik.
Keverje össze egy tálban a lisztet és a szódabikarbónát. Csináljon egy lyukat a liszt közepébe, és öntse bele a vajas keveréket.
Dolgozza és gyúrja jól össze, azután csomagolja sütőpapírba, és tegye félre 30 percre.
Ha letelt az idő, nyújtsa ki a tésztát, készítsen belőle formákat, majd süsse előmelegített sütőben, 190 fokon 5-12 percig.
Várja meg míg kihűlnek, és díszítse ízlés szerint.