Két dolog történhet a rizzsel: összeragad vagy kemény marad. Illetve még egy: ízetlen lesz. Érdemes megtanulni finomra főzni, mert amellett, hogy sok fogáshoz passzoló köret, gyorsan összehozhatunk egytálételt is belőle.
Ahány rizsfajta, annyi főzési mód. Itthon általában vagy simán csak bő vízben főzzük, vagy olajon megpirítjuk, mielőtt felöntenénk vízzel. Keleten rövidszemű rizst használnak, ami alaposan összetapad, viszont könnyű pálcával enni. Az olaszok a rizottóhoz hosszúszemű, „pergős" rizst választanak.
Bármilyen fajtát válasszunk is, a rizskészítés első lépése az öblítés.
Tegyük szűrőbe, tartsuk a hideg víz alá, többször forgassuk meg egy fakanállal, alaposan mossuk át, majd hagyjuk lecsöpögni.
Egy nagyobb lábasba tegyünk hideg vizet és sót:
egy bögre fehér rizshez egy teáskanál só és másfél bögre hideg víz szükséges.
Hosszúszemű fajták – basmati és jázmin – esetén dupla annyi víz kell, mint rizs. A tésztával ellentétben hideg vízbe kell tenni.
1 bögre száraz rizsből nagyjából háromszoros adag főtt lesz, ami 4-6 főre elegendő.
Keverjük meg, tegyük rá a fedőt, majd mikor felforrt – azaz mozog a fedő, és mielőtt éppen kifutna a habos víz –, vegyük kisebb hőfokra, keverjük meg, tegyük vissza a tetejét, majd főzzük még 15 percig. Ha nem vastag az edényünk alja, akkor néha keverjük meg főzés közben is. A forrástól számított 15 perc után vegyük le a hőről az edényt, viszont ne vegyük le a lábas tetejét, hagyjuk még párolódni 5 percig. Ezután keverjük át.
Ha nagyon vastag az edényünk alja, akkor közvetlen a forralás után vegyük le a hőről az edényt, és hagyjuk 20 percet párolódni, amíg magába szívja az összes vizet.
Ebben az esetben nem kell megkeverni, mert a vastag aljú edénybe nem ég és nem ragad le, viszont szigorúan tilos az edény tetejét levenni.
Fontos, hogy olyan edényt használjunk, amelynek fedele szorosan illeszkedik, és bent tartja a gőzt.
A vasárnapi rántott hús alapkörete egyszerű, de ahhoz, hogy valóban lágy, jó ízű és állagú legyen, néhány lépést be kell tartani.
Nézzük tehát:
Figyelem! Sose használjunk erre a feladatra kézi botmixert vagy bármilyen más konyhai robotgépet!
Kemény, lágy, buggyantott, rántotta, omlett, tükörtojás – van, hogy sem időnk, sem kedvünk nincs több hozzávalós ételt főzni, esetleg nincs is a hűtőben más alapanyag. Ilyenkor jön jól a tojás, amit ezerféleképpen elkészíthetünk, de most vegyük csak az alapokat, és a két legnépszerűbbet: a főttet és a rántottát.
Vásárlásnál mozgassuk meg a tojásokat a dobozban egyesével, ha valamelyik le van ragadva, az valószínűleg azt jelenti, hogy törött és kifolyt.
Válasszunk másik dobozt helyette!
Elkészítés előtt nézzük meg egyesével a tojásokat. Amelyiken repedést látunk, azt ne használjuk főtt tojás készítésére, mert rossz lehet. Feltörve viszont ellenőrizhetjük, hogy jó-e: ha a színe még nem is feltétlen árulja el, ám van szaglásunk, tévedhetetlenül meg tudjuk állapítani.
A romlott tojás szaga – enyhe kifejezéssel élve – átható.
A szag jó pár percig lenyomatot hagy az orrunkban.
Minden esetben alaposan mossuk meg a tojásokat! Ha nem főtt tojást készítünk, egyesével, egy másik tálkába törjük fel, nehogy a harmadik után üssünk a sok közé egy zápot, akkor boríthatjuk ki az egészet.
Nézzük most a főtt tojások főzési idejeit!
Alapszabály, hogy a főzővíznek teljesen el kell lepnie mindet, és az is, hogy hideg vízbe kell beletenni a tojásokat.
Ha egy időben több félét készítenénk, lágyat és keményet is, akkor csak annyi a feladatunk, hogy a fenti időket figyelembe véve kivesszük az adott mennyiségű tojást.
Rántotta készítésénél az alap,
hogy melegítsük fel a serpenyőt, azután tegyük csak bele a vajat vagy olajat, és ne hagyjuk sokáig állni a felvert tojást.
Biztos hallottunk már több praktikát a hagymaszeletelés kapcsán: nem csíp és nem könnyezünk, ha víz alatt vágjuk, netán búvárszemüveget veszünk fel.
Az egyetlen bombabiztos mód, hogy ne könnyezzünk
az az, ha nem mi pucoljuk, és nem mi szeleteljük, sőt nem is tartózkodunk a művelet alatt a konyhában. Ami biztos: a szeleteléshez éles késsel kell hozzáfogni, ami nem roncsolja, hanem tényleg vágja a hagymát. Valószínű, hogy így is megkönnyezzük kissé a műveletet, de azt elkerülhetjük, hogy sokáig és patakokban folyjon a könny az arcunkon.
A pucolásnál a hagymának a két végét vágjuk le, ezután függőlegesen vékonyan, 2-3 rétegig vágjuk be, így könnyedén le tudjuk fejteni a héjat és a vékony hártyát is.
Vágjuk hosszában ketté, majd az egyik felet ujjainkkal szorosan összetartva vékonyan csíkozzuk, majd merőlegesen kockázzuk, közben nagyon ügyeljünk az ujjunk tartására, nehogy elvágjuk!
Az ujjaknak az ujjhelyeken kell állniuk, kissé behajlítva az utolsó ujjperceknél,
és leszorítva a hagyma felületére. Valahogy így:
A megégett fokhagyma még a legízletesebb húst vagy zöldségköretet is keserűvé teszi, ezért nagyon fontos, hogy mikor kerül az ételbe. A fokhagymát csak a sütési folyamat legvégén adjuk az ételhez, és nagyon ügyeljünk arra, hogy azonnal vegyük le a hőről, amint aranybarna színűvé vált.
Vigyázat! A reszelt, aprított, összenyomott fokhagyma nagyon gyorsan pirul,
ennek megfelelően pillanatok alatt leég! Ha a húst fokhagymával együtt pároljuk, akkor ne feledkezzünk meg pótolni az elpárolgott vizet. Egész hal sütésénél vagy grillezésénél érdemes a fokhagymával ízesített fűszervajat vagy olajat a hal belsejébe tenni, így a fokhagyma párolódik, és anélkül ad aromát a halnak, hogy megégne.