A teázás szokásának gyökerei évezredekre nyúlnak vissza, és rendkívül szerteágazóak, ugyanis jelen van az ázsiai – japán, kínai – és az angolszász nép kultúrájában is. Számos feltételezés létezik arra vonatkozóan, hogyan terjedt el, a két legnépszerűbb egy kínai és egy japán legenda. A két történetben közös, hogy egyfajta véletlenszerű felfedezésnek tulajdonítják ezt a remek, testet-lelket melengető italt.
A kínai legenda szerint időszámításunk előtt 2700 évvel egy Sen-Nung nevű kínai császár egészségügyi okok miatt elrendelte az ivóvíz forralását.
A császár kertjében üstökben forralták a vizet,
amelybe a szél belesodorta a tealeveleket.
A császár megkóstolta a főzetet, és ízlett neki, így ettől kezdve már tudatosan elkezdték fogyasztani. A japán monda alapján Darma, a Buddha-követő szent egy alkalommal bedühödött, és kitépte saját szempilláit, ebből fakadtak az első teacserjék. A zen szerzetesek azóta is fogyasztják frissítő, élénkítő hatása miatt.
A tea szót a híres kínai teatartomány nevéből, a „Fokien mit Tscha"-ból származtatják.
Az első hiteles források a teával kapcsolatban az arab utazók 9. századi leírásaiból maradtak ránk. Egyikük lejegyzett egy „sakh" nevű növényt, amelyet sok pénzért árultak kínai városokban, melynek főzete frissítő ital és egyben orvosság is. Az arab utazók innentől kezdve „Tsa" néven emlegették a leírásaikban.
A teázás hagyományának Európa-szerte való meghonosodásáról 1550-ben számolt be egy perzsa kereskedő,
aki a velenceieknek adta el a növényt, így fokozatosan, egyre szélesebb körben elterjedt.
Bár a Kelet-indiai Társaság 1660 körül kezdte importálni a teát Hollandiába és Angliába, akkor még nagyon ritka és értékes árunak számított, amihez nehezen lehetett hozzájutni. Az angol királynő ekkor évente 2 fontnyi, azaz kevesebb, mint 1 kiló teát kapott ajándékba.
Az első nagyobb teaküldemény 1838-ban érkezett Londonba, ami körülbelül 207 kiló volt. Azonban Thomas Twinings már 1717-ben megnyitotta világhírű teaboltját Londonban, amely a mai napig működik.
Ezután fokozatosan elterjedt, főleg a kontinens északi részein, Angliában, Oroszországban és Hollandiában, majd a világ más tájain is.