Nem csak a kasztni tört össze, de a szívünk is

Tíz évvel ezelőtt a videojáték-felhozatal egyik legszórakoztatóbb autós játéka volt a FlatOut-széria második része, aminek a renoméját teljesen földbe döngölte a katasztrofális harmadik epizód. A sorozat hat év pihenés után tért vissza, de a FlatOut 4: Total Insanity nemcsak a nagy elődökhöz képtelen felnőni, de versenyjátékként is csúnyán eljárt felette az idő. 

A FlatOut-sorozat még 2004-ben kezdte a karrierjét, és a 2006-ban megjelent második résszel ért a csúcsra. A játékosok imádták a finn Bugbear alkotását, amiben gyönyörűen rombolható autókkal randalírozhattunk akkoriban gyönyörűnek számító terepeken,

a járművek fizikája kiváló volt, és egészen elmebeteg játékmódokban tehettük próbára a vezetési képességeinket.

Ezeket a szép emlékeket rombolta le a teljesen új fejlesztőcsapat által készített FlatOut 3: Chaos & Destruction 2011-ben, és hiába vártunk közel hat évet az újabb folytatásra, a FlatOut 4: Total Insanity sem váltja be a hozzá fűzött reményeket. A fejlesztéssel megbízott újabb csapat, a francia Kylotonn erejéből is csak egy középszerű, idejétmúlt versenyjátékra futotta.

Amivel nincs baj

Habár összességében egyáltalán nem vagyunk elragadtatva a FlatOut 4-től, azért mindenképpen jár a piros pont a fejlesztőknek, hogy a tartalmat nem spórolták ki a programból. A főmenübe lépve választható a hagyományos karrier, a FlatOut mód alatt eszement versenyek várnak ránk, illetve adott a teljesen sima quick play és a multiplayer, ahol hét másik játékossal mérhetjük össze a tudásunkat.

Kezdetben két autó közül választhatunk, és tuti, hogy mindenki a bogárszerűségre teszi le a voksát Forrás: Strategy First

A karrierben három járműosztály (derby, classic, allstar) kupáit versenyezhetjük végig, ami közel száz futamot jelent, kiegészítve olyan opcionális pályákkal, ahol időre megy a móka, vagy éppen egy arénában kell túlélni a roncsderbit.

A kezdet kezdetén egyetlen derby típusú autóra telik, aztán a versenyeken gyűjtött pénzből lehet ezt fejleszteni, vagy megvásárolni a classic és allstar futamokhoz szükséges járműveket. Pénz az első, második és harmadik helyért, illetve az extrém teljesítményért jár, illetve az újabb és újabb kupákat akkor tudjuk megnyitni, ha az aktuális futamsorozat összesítésében legalább a bronz a miénk lesz.

A hagyományos futamok mellett akár arénaharcokban is rommá törhetjük a járművünket Forrás: Strategy First

Egy kupa általában három vagy négy szakaszból áll, egyedül a járműosztályok végső megmérettetésében kell hat pályán teljesíteni –

már ha egyáltalán lesz erőnk és kedvünk eljutni odáig.

A kupák nagy részét sima versenyek teszik ki, ahol lehetőleg elsőként kell a célba érni, de akadnak olyan futamok is, ahol nemcsak ütközéssel lehet megkeseríteni a többiek életét, de különböző extrákat (torlasz, bomba stb.) is bevethetünk az ellenfelek szívatására.

A címadó FlatOut mód elvileg a totális őrület helyszíne lenne, itt viszont már tetten érhető a fejlesztők ötlettelensége, hiszen hatalmas újdonságokkal nem találkozhatunk: van nitrós csapatás az idő ellen, brutális(nak szánt) arénaharcok, sima futam rengeteg rombolással, illetve a klasszikus kaszkadőrös őrület, ahol a kocsiból kirepülő sofőrrel kellene minél nagyobb rombolást végezni.

A kaszkadőrös pályákat régen imádtuk, most már inkább frusztrálók, mintsem szórakoztatók Forrás: Strategy First

Tíz évvel ezelőtt az utóbbi játékmód volt a FlatOut sava-borsa, az új rész viszont képtelen visszahozni az akkori élményt, ami főleg annak köszönhető, hogy a felszín alatt dolgozó játékmotor minden szempontból egy hatalmas nagy katasztrófa.

Minden más csak selejt

A maga idejében a FlatOut 2 főleg azzal ragadta magával a játékosokat, hogy az ötletes pályák mellett elképesztően jó fizikával és kidolgozott törésmodellel rendelkezett – élvezet volt vezetni a járműveket, és még ennél is szórakoztatóbb volt, amikor belerongyoltunk az ellenfelekbe.

Mindez a FlatOut 4-ből teljesen hiányzik, így a végeredménynek se íze, se bűze, pont a lényeg veszett ki a programból. Fizikáról konkrétan nem is beszélhetünk, a járművek még egy Arcade-autóversenyhez képest is teljesen irreálisan viselkednek, az elérhető gépek között alig van érzékelhető különbség, ráadásul a törésmodell is csapnivaló.

A fizika irreális, de egyáltalán nem jó értelemben, az ütközések pedig a játékost büntetik Forrás: Strategy First

Az autók úgy gyűrődnek, mint a konzervdobozok, és a maximum, amit elérhetünk, hogy néha leszakad néhány darab a kasztniból.

A normális technikai háttér hiánya miatt a versenyek sem élvezhetők, nincs értelme ütközni, mert annak biztos mi isszuk meg a levét, értékelhető fizika és törés nélkül az arénaharcok is unalmasak, sőt a stunt-pályák kifejezetten frusztrálók és feleslegesen nehezek lettek.

Ami korábban tökéletes kikapcsolódás volt, az mostanra bosszantó szenvedéssé vált, pár terep leküzdése után simán elmehet a kedvünk az egésztől.

És ez még nem minden. A karriermód fejlesztési rendszere egészen primitív, ráadásul hiába lehet hat komponenst is turbózni, mindennek alig van hatása a versenyekre – nálam legalábbis úgy alakult a dolog, hogy a megszerzett pénzből hiába fejlesztettem maxra az egyik autómat, a következő kupán ezzel a géppel már képtelen voltam az első háromba verekedni magam.

Vannak futamok, ahol mindenféle turpisságot is bevethetünk az ellenfeleinkkel szemben Forrás: Strategy First

A csapnivaló fizika miatt ráadásul a sima futamok is idegesítőek. A gépünk képes elakadni a semmiben, az ütközéseket követő irreális kipörgések és lassulások nevetségesek, és főleg akkor van esély a győzelemre, ha sikerül az élre verekedni magunkat, onnan ugyanis már csak balszerencsével lehet visszaesni – így viszont pont a program lényege megy végleg a levesbe.

Idejétmúlt

Probléma viszont nemcsak a fizika és a rendes törésmodell hiányával van: a FlatOut 4 minden porcikája az öt-hat évvel ezelőtti játékokat idézi. A grafika jóindulattal is csak közepes, a verdák és a terepek elnagyoltak, a versenygépekből hiányzik az egyediség, a testre szabási lehetőségek nevetségesek.

Hiába reménykedtünk benne, a FlatOut-széria feltámadása 2017-ben is csúnyán elbukott Forrás: Strategy First

A futamok helyszíneit már láttuk milliószor, kreativitásnak és újító szellemnek még csak nyomát sem találni, ráadásul folyamatosan valamilyen ZS-kategóriás rock vagy metál szól, ami fél óra után simán az agyunkra megy. Titkon ugyan bíztunk benne, hogy az új fejlesztők helyreállítják a sorozat hírnevét, de az első pár verseny után

nemcsak a kocsik kasztnija tört össze, de a reményeink és a szívünk is, hogy egy újabb kedvencünk jutott végleg a süllyesztőbe.

A FlatOut 4: Total Insanity ugyan nem vállalhatatlanul rossz versenyjáték, alapvetően el lehet vele döngetni, néha még szórakoztató is, de valójában semmilyen komolyabb érv nem szól amellett, hogy súlyos ezreket fizessünk érte, amikor a meglévő játékaink között bőven akadhatnak olyan többéves programok, amelyek még mindig többet nyújtanak, mint a WRC 6-tal is elég nagyot bukó Kylotonn munkája.

A FlatOut 4: Total Insanity 2017. március 17-én jelent meg Xbox One-ra és PlayStation 4-re, áprilisban pedig várható a PC-s verzió is. Tesztünk az Xbox One-os verzió alapján készült.