Az ősdisznó esete a szimbolizmussal

Váncsa István rendszeres havi rovatot vezet a Computerworld-Számítástechnikában. A README.JUN-ban a Windows XP-t használja, alakítgatja - több-kevesebb sikerrel.

A nagyobb baj az, hogy mint a Microsoftnál általában, most sem a használhatóság az elsődleges, hanem a látvány. Érzésem szerint a Windows szülőházában többnyire a grafikusé az utolsó szó, nem a programozóé, ráadásul ezek a redmondi grafikusok sokan vannak, lelkesek, és roppant kártékonyak. Múltkor már elvszerű bírálatban részesítettem azt a panelt, amely gyors feladatváltás (-) alkalmával jön elő, akkora és legalább olyan részletgazdag, mint a Feszty-körkép, a kirajzolása ennek megfelelő ideig tart, következésképp a gyors feladatváltást lassú feladatváltássá teszi. Semmi haszna sincs, csak kára, viszont jól mutat.

Mármost én egyebek között épp azért akarok több munkaasztalt, mert a futó programok közötti átkapcsolás a külcsín kedvéért lelassult, ehhez képest azt kell látnom, hogy a virtuális asztalkezelőt is a látvány jegyében hozták össze. Minden munkaasztalhoz saját háttér rendelhető (így az asztalok közötti váltás még tovább tart, de akkor is), a négy asztalt pedig meg lehet tekinteni egyidejűleg, egymás mellett is, és természetesen ez az elrendezés zoom-effektussal jön létre. Ezzel szemben a futó program ablakát egyik asztalról a másikra átvinni nem tudom. Ez ugyan fontos volna, de kevésbé látványos, tehát a grafikusok szerint nincs rá szükség.

(A teljes cikk a Computerworld-Számítástechnika június 25-én megjelenő, 26. számában olvasható.)