Hogyan vásároljunk hangkártyát?

Cikkünkben áttekintettük az aktuális kínálatot, és megvizsgáltuk, funkcióikat tekintve miben különböznek egymástól napjaink legolcsóbb és legdrágább hangkártyái. 

A jó hangkártya kiválasztása legalább olyan bonyolult feladat, mint a döntés egy otthoni hifieszköz vásárlásakor. Nem csoda, hiszen ettől függ gépünk hangteljesítménye - hiába a DVD vagy a százezres hangfalkészlet, ha egy gyenge kártyára kötjük, a zenei élmény alig haladja meg a hajdani Sokol rádiók szintjét.

A jelenlegi játékprogramok és multimédia-alkalmazások "elektronizált" hangokkal és zenékkel kápráztatnak el minket, hogy a legmélyebbre merülhessünk a virtuális élményekben. A célból, hogy ezek a hangzások megvalósulhassanak, a programok számítógépünk hangkártyájához fordulnak. Manapság a legtöbb olcsó hangkeltő eszköz is képes valamilyen 3D-s támogatásra (ma már az alaplapra integráltak is), de önálló kártyaként olyan is kapható, amely valódi térhangzást, közel hifi-minőséget nyújt. A játékra optimalizált kártyák leginkább a 3D-s hangeffektusokra vannak kihegyezve, így ezek a termékek támogatják a legtöbb térhangzásszabványt is, amelyek a valóságérzet új szintjeit definiálják.

A múlt

A "tv-foci" idejében a PC-nek csupán egy csenevész hangszóró állt a rendelkezésére, amely az alappittyegésen kívül alig volt képes másra. Néhány vállalkozó kedvű programozó megpróbálkozott ezen keresztül beszédre és egyszerű zenére emlékeztető hangokat megszólaltatni, de az eredmény nem volt igazán kielégítő. Később olyan mértékű igény mutatkozott a megfelelő hangzás iránt, hogy több kártyagyártó önálló hangkártyák fejlesztésébe fogott. Ezek az ISA kellékek az analóg jeleket a PC-n kívül szólaltatták meg, és a "pittyegőhöz" képest igazan kiváló hangzást produkáltak. Bizonyára több olvasónk is emlékszik a SoundBlaster hősi korszakára - a Creative nevű cég erre alapozta későbbi üzleti sikereit. Ezeknek a kártyáknak csak egy sztereó kimenetük volt, DOS-ból nehézkesen lehetett őket konfigurálni, és - ami a legrosszabb - meglehetősen drágák voltak.

A jelen

Ezekhez képest a mai kártyák rengeteget javultak. A gyorsabb PCI foglalatot használják, és kimenetükön keresztül többcsatornás térhangzást élvezhetünk a DVD-filmek vagy játékok közben. Némelyiken a lemezes meghajtók számára több belső bemenet található, így akár DVD-ről, akár CD-íróról a kábelek cserélgetése nélkül is hallgathatjuk zenéinket, vagy mixelhetjük saját összeállításunkat. Ezek mellett a "jack" bemenetek is színkódoltak lettek, így könnyebben eligazodhatunk a gép háta mögé mászva. Ezek az aljzatok sok esetben szoftveresen konfigurálhatók, a bemenetek speciális kimenetekké alakíthatók, és például sokkal kényelmesebben váltogathatunk a hangszórók és a fejhallgató között.

Mielőtt továbbhaladnánk, meg kell ismernünk a PC-hangkártyák alapjait. A már jól ismert bitek helyett koncentráljunk most a kártya magjára, amely magában foglalja a hangprocesszort és az úgynevezett kodeket, a kódolót is. A hangprocesszor feladata nem más, mint a hang manipulálása digitális közegben. Képességétől függően a hangforrások mintavételezési konverzióját végzi el, vagy olyan digitális effektusokat képes előállítani, mint például a kórus- vagy visszhang. Voltaképp ez képezi a hangműveletek "agyát".