Hogyan vásároljunk hangkártyát?

Cikkünkben áttekintettük az aktuális kínálatot, és megvizsgáltuk, funkcióikat tekintve miben különböznek egymástól napjaink legolcsóbb és legdrágább hangkártyái. 

Az előbbieken túl van még egy fontos momentum, amely sokkal lényegesebb, mint gyakran hisszük. Ugyebár a hangchip digitálisan manipulálja a hangot, és - hacsak nincsen egy digitális bemenettel rendelkező audiorendszerünk -, a hangot vissza kell alakítani analóg jellé. Ugyanez visszafelé is igaz: a legtöbb hangforrás, amelyet gépünkhöz szeretnénk kapcsolni, analógként indul; a hangkártyának digitálissá kell változtatnia ezt a jelet. Ezek az ide-oda alakítgatások a múlt havi számunkban már említett DAC (digitális-analóg konverter) és az ADC (analóg-digitális konverter) átalakítókon múlnak. A legtöbb hangkártyán olyan lapkákat találunk, amelyek mindkét átalakítást elvégzik.

A DAC képességeit a legtöbb audiofil a legkritikusabb tulajdonságok között tartja számon, a digitális rendszerek fő elemeként. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a különálló, minőségi DAC konverterek ára százezer forintos nagyságrendben mozog. Hardveres funkciói mellett a kártya használhatóságát nagyban befolyásolják a hozzá írt megfelelő meghajtóprogramok is. Érdemes figyelemmel kísérni hangkártyánk gyártójának szoftveres frissítéseit, mert ezek olykor nemcsak hibajavításokat, hanem funkcióbővítéseket is tartalmaznak.

Önvizsgálat

Gondolkodjunk el, mire használjuk gépünket - ha leginkább internetezésre, szövegszerkesztésre, akkor nem szükséges váltani. Ha azonban gépünkben egy néhány éves, öreg hangkártya üzemel, amely csak hétköznapi kétcsatornás sztereót támogat, talán itt az ideje kibővíteni audiodimenziónkat. Ha DVD-vel fejlesztettük gépünket, filmeket nézünk, gyakorta hallgatunk MP3 állományokat, néhanapján játszunk is, akkor egyértelmű: egy új hangkártyával friss élményekre tehetünk szert!

A mai hangkártyák nemcsak kiváló hangminőségűek, hanem számos szolgáltatást is nyújtanak, mint amilyen például a térhangzás. Pszichoakusztikus technikát használva a legtöbb új kártya képes fülünkkel elhitetni a valódi térhangzás illúzióját, még akkor is, ha csak két darab hangszórót használunk. A drágább kártyák a Dolby 5.1 hangot is támogatják, amelyek valódi digitális térhangzást eredményeznek (persze, ha már befektettünk egy megfelelő hatcsatornás hangrendszerbe, vagy hozzákapcsoltuk gépünket az otthoni házimozikészlethez). Ezek mellett a kártyák a hagyományos sztereó fájlokat (MP3 állományok, audiolemezek) is meg tudják bolondítani egy kis 3D-s hangzással.

Mindazonáltal az új hangkártya minden tudása kárba veszhet, ha a hangszórók nem megfelelőek. A legtöbb PC már valamiféle hangfalnak látszó tárggyal érkezik, de ezek legtöbbje a táskarádiók képviselte hangminőséget sem képes megközelíteni. Praktikussági okokból a legelterjedtebbek az asztali 2.1-es háromcsatornás hangrendszerek, minőségi hangkártyához azonban nem árt egy 5.1-es, hatcsatornás hangfalkészlet.

Az alsókategória

Figyeljünk oda vásárláskor: a piacon kapható olcsóbb kártyák szinte mindegyike támogatja a többcsatornás térhangzást, ám még ma is belefuthatunk jobb időket megért, veterán darabokba, amelyek csupán szimpla sztereó hangzást nyújtanak.

Ilyenek például a Fortemedia FM801-AU DSP lapkára épülő kártyák. Gyakorlatilag semmi különlegeset sem nyújtanak, megszólaltatják a hangforrásokat, persze egyszerre csak egyet, illetve az egér mozgatásakor nem fog "percegni" a hangszóró, mint annak idején az ISA-s kártyák esetében.
Igen elterjedtek a C-Media CMI8738-6CH lapkára épülő kártyák, amelyek már hatcsatornás térhangzáshoz is viszonylag használható megoldást nyújtanak; a Microsoft DirectSound 3D mellett A3D- és EAX-támogatással is felvértezték őket. Az egyik legszimpatikusabb képviselője az Innovision Pro Audio DV 5.1, amelyen FireWire és optikai csatlakozókat is találunk.