Hogy pontosan mit is akart volna Hacker mondani, az nem fog kiderülni, annál is inkább, minthogy a továbbiakban nekünk kell őt irányítatnunk. A világ, mint azt kapásból észrevehetjük, még messze van attól a bizonyos paradicsomi állapottól, viszont sokkal inkább illeszkedik bele a setét cyberpunkos hangulatba. A koszos, füstös és sötét utcákon mindenféle rossz arcú egyedek grasszálnak, akiket első látásra is jobb messziről elkerülni.
Némelyiküket azért annyira messziről ne kerüljük el, mivel feladatokat fognak ránk bízni. Hogy ki akar nekünk melót adni, és ki akarja arcunkkal feltörni a betont, azt első ránézésre szinte lehetetlen eldönteni, sőt, a megkezdett dialógusok során sem igen derül ki, hogy a végén teljesítendő küldetéssel, vagy törött csontokkal távozunk a helyszínről. A küldetések mellesleg nem valami elmegyötrők, mivel a legtöbb esetben el kell szállítanunk egy csomagot a helyről b-be, ami tényleg nem túl veszélyes, viszont annál idegesítőbb.
Hogy miért? Először is a képernyőn gyönyörködhetünk a város egy részének térképében, és itt a gyönyörködés kifejezés nem túlzó, mivel használni a térképet aligha tudjuk. Ugyan ábrázolva van rajta minden fontos helyszín, viszont lemaradtunk róla mi magunk, úgy meg aligha jó bármire is. Van persze naplónk is, amiben minden okosat megtudhatunk a politikáról, és egyebekről, csak éppen az aktuális küldetésről hallgat a fáma. A harmadik módszer lehetnek a helybéliek megkérdezése, de ők a naplóhoz hasonlóan mindenről tudnak, csak arról hallgatnak, ami számunkra lenne fontos.
Ez különösen azért frusztráló, mivel az UFO-hoz hasonlóan körökre osztott a játékmenet, és itt is szerepelnek az akciópontok. Az amúgy hatalmas térképeken akciópontonként barangolni rendkívül idegesítő. Különösen érdemleges a kiemelésre, mikor végre nagy nehezen odavánszorgunk egy NPC-hez, hogy feltegyünk egy kérdést, de éppen elfogyott összes akciópontunk, így arra is várnunk kell egy kört, hogy egyáltalán megszólaljunk.
Az akciópontok számát szintlépésekkor gyarapíthatjuk, mely szintlépéseket a küldetésekért kapott tapasztalati pontok gyűjtögetésével ejthetünk meg. Hackerünk számos tulajdonsággal és képességgel rendelkezik, melyeket felhasználva képezhetünk bajnokunkból nagy harcost, ravasz utcai seftest, vagy akár szuperhackert is. Üröm az örömben, hogy az egysíkú küldetések nem igazán engedik, hogy kamatoztassuk a képzettségeinket.
Szerencsére a silány belbecs remek külcsínnel párosul. A grafikusok tényleg kitettek magukért, és mind a karakterek ábrázolásával, főleg pedig a háttérelemek megválasztásával nagyszerűen adják vissza egy Cyberpunk, vagy Shadowrun regény hangulatát. A zene hasonlóan színvonalas, az akkordok leginkább John Carpenter Szökés New Yorkból című filmjére emlékeztetnek. A hanghatások már kevésbé sikerültek kiemelkedőre, különösen ami a csapnivalóan angolra fordított dialógusokat illeti.
A Paradise Cracked egy jó ötlet szépen, de rendkívül gyenge tartalommal kivitelezve. Sok esetben értetlenül áll az ember, és nem tudja, hogy a fejlesztők miért nem tudták volna mondjuk a városban mászkáláshoz valósidőre váltani a körökre osztott rendszer helyett, vagy miért nem adtak nagyobb hangsúlyt a szakértelmeknek. A programot azért érdemes kipróbálni, de kötve hisszük, hogy sok olyan játékos akad, akinek nem fog hamar elfogyni az akciópontja, vagyis a türelme...
Rendszerkövetelmény:
Processzor | P2 400 |
RAM | 128 Mbyte RAM |
HDD | 400 MB |
VGA | 8 MB VRAM |
DirectX verzió | Directx 8 |