Az eddigi tapasztalatok alapján túl nagy sikerrel nem járt, mikor egy akciójátékba akartak alkotói komoly sztori elemeket csomagolni, mivel a legtöbben csak átugrották a történet morzsáit, és a lövöldözésre, vagy verekedésre koncentráltak. Talán kivételt képezhet ez alól az El Matador, mely ugyan egy harmadik személyű lopakodós akcióprogram, de lépten nyomon bele fogunk ütközni a történetbe, így sok értelme nem is marad a játéknak a sztori szálainak elvagdosásával.
A program főszereplője egy, a Kábítószer-ellenes Ügyosztályon dolgozó, különlegesen kiképzett ügynök, akinek ezúttal a dél-amerikai kartellekkel, vagyis a drogbárókkal gyűlik meg a baja. Az ügy nem csupán hivatalos, hanem személyes is, mivel az említett drogmaffiák vezérei a korábbiakban elfogták főhősünk testvérét, és nem bántak vele valami kesztyűs kézzel. Ez a bosszúra épülő történet persze nem új, de a fejlesztők ígérik, hogy rengeteg ármány, árulás és egyéb csavar kerül a sztoriba, hogy egyedivé varázsolja azt.
Azért mégiscsak egy akciójátékkal állunk szemben, az egyik legfontosabb kérdés így az marad, hogy milyen fegyverekkel szállhatunk szembe ellenfeleinkkel. A fegyverek mellett ezúttal az egyéb eszközök is nagy hangsúlyt kapnak, hisz egy olyan játékról van szó, melyben elsősorban lopakodni, és nem mészárolni fogunk. Ez utóbbi utat is választhatjuk, de sok sikerre ekkor nem számíthatunk. A fegyverek közül a leghasznosabb a távcsöves puska lesz, de ehhez elég ritkán jutunk majd hozzá. Általában jellemző, hogy erősen támaszkodunk az ellenségektől elvett puskákra, pisztolyokra, gépfegyverekre. Ez utóbbiak nagy rombolást okoznak, így talán hasznosabb mindig velünk lévő késünket használni, ami nem csap zajt. A gadgetek közt lesz zárnyitó készlet, fojtózsinór, villanógránát és minden, ami egy hasonló játékba kell.
Az ellenfelek tárháza is meglehetősen gazdag. Mivel realisztikus programról van szó, ne várjunk mindenféle szörnyeteget, de ettől függetlenül nemcsak a katonákkal gyűlik meg a bajunk. Egyfelől ők előszeretettel alkalmaznak kutyákat, másrészt a helyi őserdők folyóiban hemzsegnek a krokodilok, akiknek a mi húsunkra fáj a foguk. Az egyes pályák végén boss monsterekkel is találkozunk, akik persze szintén nem szörnyek, hanem a kartellek vezetői, és nem attól olyan kemények, hogy elfoglalják a fél pályát, hanem attól, hogy embereik tucatja rohangálnak közelükben.
Az ellenségeket vezérlő mesterséges intelligencia várhatóan nem hagy kívánnivalót maga után, legalábbis a fejlesztők rengeteg időt pepecseltek vele a hírek szerint. Az egyes katonák nem rontanak ránk fejetlenül, hanem megpillantva minket, hívják társaikat, vagy még rosszabb esetben riadót fújnak. Ugyan nem hadseregekkel hadakozunk, de a ranglétra itt is jelen van, vagyis a magasabb rangú fegyveresek utasítják beosztottjaikat. Ha zavart szeretnénk kelteni, érdemes a magas beosztásúakat levenni a színpadról, ami egy időre mindenképpen megbontja az ellenség sorait.
A különféle környezetek ábrázolása közül a legnagyobb fejtörést mindig a dzsungelek megjelenítése jelenti, de a Joint Operations vagy a Far Cry fejlesztői jó példát mutattak, hogy azért szépen eleget lehet tenni az elvárásoknak. Azért hoztuk fel ezt a kérdést, mivel őserdő az ugyebár Dél-Amerikában is van bővel, vagyis a Plastic grafikusai is bebizonyíthatják, hogy mire képesek. A karakterek mindenesetre nagyon sok poligonból épülnek majd fel, és a már megszokott rongybaba-effektusnak megfelelően rogynak a földre komoly sérülés elszenvedése után.
Az El Matador fejlesztése még elég korai stádiumban tart, de remélhetőleg még az év vége előtt megláthatjuk, hogy mit hoztak ki a témából a fejlesztők, s mely ígéretek váltak valóra. Lopakodós TPS-nek ott van a Splinter Cell, és a Thief III-at is lehet "fej feletti" nézőpontból játszani, de ezekben a játékokban nem kap olyan fontos szerepet a történet, mint az El Matadorban, úgyhogy ha nem taszítja is le e programokat a trónról, a Plastic és a Cenega programjai is felférhetnek a dobogóra.