Jubilál a német telefonkönyv is

Aki 125 évvel ezelőtt kézbe vette az első német telefonkönyvet, az bátorságról és a jövőbe vetett bizalomról tett tanúbizonyságot: Az 1881. július 14-én megjelent, 185 nevet tartalmazó vékony kis berlini füzetet csak bolondok könyveként  emlegették, mert az akkori főváros lakosainak véleménye szerint "csak sznobok vagy bolondok" kérték felvételüket a füzetbe.

Napjainkban minden nagyobb német városban megjelenik telefonkönyv és valamennyi közül a legvastagabb a 2500 oldalas, két kötetes berlini telefonkönyv. A kerek évszámú jubileum alkalmából utánnyomásban újra kiadták az első német telefonkönyvet, anekdoták és a telefonálás történetéből vett sztorik kíséretében. Mivel pedig 1881-ben a telefonálás még egyáltalában nem számított magától értetődőnek, az első berlini telefonkönyv használati utasítást is tartalmazott a következő szöveggel: "A jó érthetőséghez nem szükséges nagyon erős hang, ellenben kell hozzá érthető kiejtés és lassú beszéd".

Az egyes a német tőzsde volt

A Deutsche Telekom becslése szerint ma a német állampolgárok 77 százalékának otthonában van otthon évente friss telefonkönyve, a többiek az online változatot használják. Az 1881 évi első telefonkönyvben felsorolt előfizetők harmada bank volt, s mellettük gyárak, politikai intézmények, hatóságok vagy újságok szerepeltek. Aki az 1 számot tárcsázta, a német tőzsde 3. fülkéjét érte el. Az 5 Emil Rathenau mérnöké, az AEG konszern későbbi megalapítójáé volt.

125 évvel ezelőtt technikai szenzációnak számított a telefon. A XIX. század közepén már sokan dolgoztak a kommunikáció e technikáján, de az áttörést a siketnémák tanításával foglalkozó angol Alexander Graham Bell rézdrótokon és elektromágnesességen alapuló konstrukciója hozta meg. A telefonkönyv ötlete az Egyesült Államokból származott, ahol New Havenben (Connecticut szövetségi állam) 1878-ban jelent meg az első, s csupán ötven nevet tartalmazott. Annak idején a németek "amerikai ostobaságnak" nevezték.

Bismarcki monopólium 114 évre

A bolondok könyve elnevezés azonban nem volt hosszú életű Berlinben és 1881 végére már sikkesnek mondták, ha valakinek a neve, címe és telefonszáma benne volt a könyvben. Ez azonban a felső tízezer kiváltsága volt, mert sokba került a telefonálás. Emil Rathenau hamarosan el is kezdett érdeklődni a magán telefontársaság alapításának lehetősége iránt, de hiába: Otto von Bismarck birodalmi kancellár 1881-ben birodalmi monopóliumnak minősítette a telefonálást, s ez a szabályozás csak 1995-ben került hatályon kívül, amikor privatizálták a DeutscheTelekomot. Napjainkban 34 millió név szerepel a németországi telefonkönyvekben, amelyet egy e célra alapított, és a telefonkönyvekben szereplő reklámok bevételeiből önfenntartó kiadó ad ki.

Nemrég ünnepelték a bécsiek első telefonkönyvüket, a hazai ugyan csak jövőre lesz 125 éves, de maga a telefonszolgáltatás régebb óta érhető el, mint a német és osztrák előfizetőknek: Budapesten 1881. május 1-jén hívhatta egymást két ügyfél.