"2012-re elfogyhatnak a netcímek"

Honnan indult az internet, melyek voltak a kezdeti nehézségek? Magyarországi villámlátogatásának végén, a Mindentudás Egyetemén tartott előadása előtt még volt rá alkalmunk, hogy elkapjuk Vint Cerföt egy interjúra. A Google internet-evangelistája hosszasan mesélt nekünk a világháló kialakulásáról.

Előadásában is említette, hogy maga a protokoll teljesen független az azt kiszolgáló infrastruktúrától. Ezek szerint ez nem a saját ötletük volt, hanem a rendelkezésre álló elemek miatt adódott így?

- Valóban, azzal nem foglalkoztunk, hogy maga az adat milyen technológia segítségével kerül továbbításra. Az lehetett optikai vagy koaxális kábel, rézdrót, vagy akár műholdas kapcsolat: lényegtelen volt, hogy a telefonhálózatra megy ki, vagy egy dedikált létesítményre; ezek mind csak az adatcsomagok hordozóiként szolgáltak, maguk a csomagok pedig külön utat járnak be az interneten. Az információ csak később áll össze egybefüggő adatsorrá magasabb szintű, TCP protokoll vezénylete alatt. Ennek eredményeként ha egy nagy fájlt indítunk útra, az úgy indul meg, mint egy hosszú adatsor, viszont fel lesz darabolva kis internetes adatcsomagokra (IP), amelyek mind külön-külön úton haladnak céljuk felé, és csak a fogadó gépen egyesülnek újra egyetlen állománnyá.

Az egészen praktikus oka ennek a megoldásnak az volt, hogy ha az ember a hetvenes évek elején össze akart kötni két eszközt, akkor meg kellett vásárolnia a gyártó saját hálózati technológiáit, az IBM-től kezdve a HP-ig mindenk gyártó komputere teljesen különböző protokollokat használt arra, hogy egy másik géppel kommunikáljon.

A védelmi minisztérium nem szerette volna, ha végül sarokba szorítja az, hogy meg kell vásárolnia valamelyik gyártó termékeit. Elég érdekes, hogy az ARPANET-nál használt protokoll a gyártóktól független volt ugyan, de a hálózattól nem: csak az ARPANET-en működött. Mi viszont a hálózat típusától is független protokollt akarunk létrehozni: végül ez lett a TCP/IP, az interneten jelenleg is használt adatátviteli protokoll.

A célunk az volt, hogy ezt bárki használhassa, aki csak szeretné, és szerencsére minisztérium azt is lehetővé tette, hogy szabadon publikáljuk, és leírjuk minden egyes részletét, megkötések nélkül. Nagyon is szándékolt döntésünk volt, hogy nem akarjuk úgy befolyásolni a protokoll kialakítását, hogy bárkit is korlátozzunk a felhasználásában.

Tisztában voltunk vele ugyanis, hogy ha azt akarjuk, hogy működjön, akkor közös standarddé kell válnia. Ez csak egyetlen módon biztosíthattuk, úgy, hogy nyílttá tettük. Így aztán egész egyszerűen publikáltuk, és azt mondtuk: tessék használjátok, ahogy tudjátok - és ez egész szépen működött.

Igen széles körben elterjedt nézed az ARPANET-tel kapcsolatban, hogy kialakításánál lényeges szempont volt egy súlyos csapás, például egy lehetséges harmadik világháborús atomtámadás túlélésének lehetősége. Ez valóban így van, vagy ez csupán egy mítosz?

- Amikor az ARPA (az amerikai hadsereg kutatás-fejlesztési részlege) elhatározta, hogy megpróbál számítógépeket bevonni a hadsereg stratégiai irányításába, akkor a csomagkapcsolt elképzeléshez fordult.

Az elmélethez a kapcsot Larry Roberts, az ARPA egyik munkatársa jelentette. Célja nem az volt, hogy egy atomtámadást is túlélő hálózatot építsen, hanem az, hogy működő hálózatot hozzon létre az összes, ARPA által támogatott kutatóközpont számítógépeiből, és így elkerülje, hogy minden évben új, egyenként több millió dollárba kerülő számítógéprendszereket venni a minden egyes központnak - ezt ugyanis még az amerikai kormány is sokallta volna. A tudósok ugyanis ezt követelték volna maguknak, mondván, csak a legkorszerűbb gépekkel tudnak világszínvonalú kutatást végezni...

Ehelyett megépült a hálózat, Roberts viszont azóta sem szereti hallani, hogy az ARPANET-et egy nukleáris csapás túlélésére tervezték volna. Valójában azzal a céllal alakították ki, hogy mindenfajta lehetséges meghibásodással szemben immunis legyen a működése: például ha egy vonal megszakad, az internetes adatcsomagocskákat irányító hálózati eszközök azonnal új útvonal keresésébe kezdenek, hogy akár kerülőúton is célba juttassák a küldeményt.

Így egy nagyon strapabíró hálózati kialakítást hozott létre, és itt jön a csavar: amikor én vettem át a munkáját, és kerültem az ARPA-hoz 1976-ban, én akartam azt, hogy az internet képes legyen helyreállni akár egy nukleáris csapás után, vagyis áthidalni a hálózat kieső szakaszait.

Végeztünk a nyolcvanas évek elején egy tesztcélú demonstrációt, amelynek során szándékosan megbontottuk a hálózati összeköttetéséket, például telefonvonalakat iktattunk ki az internetből, és a katonai hírközlésben használt rádiókkal helyettesítettük. Gyakorlatilag három részre szakítottuk szét az internetet, és ilyen eszközökkel építettük újra a kapcsolatokat. Ezzel bemutattuk, hogy a technológia még akkor is vissza tudja állítani az internetet, ha stratégiai fontosságú részei esnek ki.