A NASA már teszteli a bolygóközi internetet: a fejlesztőknek sikerült húszmillió mérföldes, vagyis több mint 32 millió kilométeres távolságra adatokat küldeni egy új technológia segítségével. A kísérlet során az internetre csatlakoztatott földi állomások és egy űrjármű (egy üstökös vizsgálatára indított űrszonda) között több tucatnyi képfájlt továbbítottak a DTN, vagyis a Disruption-Tolerant Networking - megszakítás-tűrő hálózat segítségével.
A technológia kifejlesztése több mint tíz évet vett igénybe, és annak a Dr. Vinton Grey Cerfnek a nevéhez fűződik, akit széles körben az internet egyik atyjaként ismernek el TCP/IP protokoll megalkotásáért. A DTN ennek továbbfejlesztett változata, amelynek lényege, hogy nem feltételezi folyamatos kommunikációs csatorna meglétét a hálózati csomópontok között.
Ha a TCP/IP nem látja a végpontot, akkor az információkat hordozó adatcsomagok elvesznek, a DTN viszont egészen addig tárolja azokat, amíg biztonságosan át tudja azokat juttatni a következő csomópontnak. Erre pedig gyakran szükség lehet a világűrben mozgó járművek, állomások és a földi központ közötti adatátvitel során. A NASA abban bízik, hogy a DTN-t számos küldetésben fel tudja használni, és egy jövőbeni Mars-expedíció kommunikációs bázisát is ez képezheti majd.
"Jelenleg az űrben dolgozó asztronautáknak maguknak kell időzíteni minden egyes adatkapcsolatot, és kézzel megadni, hogy melyik adatot mikor és hová továbbítsanak" - mondta Leigh Torgerson, a JPL DTN Kísérleti Műveletek Központ vezetője. "Egy szabványosított DTN segítségével mindez automatikusan történik."
A DTN első, sikeres tesztjében tíz állomás alkotta a bolygóközi internethálózatot: maga az űrszonda és kilenc, a NASA Jet Propulsion laboratóriumánál lévő további csomópont, melyek leszállóegységeket, bolygó körüli pályán keringő egységeket és felszíni küldetések műveleti központjait szimulálták. Ha a most következő tesztek sikeresek lesznek, akkor a következő lépcsőben a Nemzetközi Űrállomáson folytatódnak a vizsgálatok, legkorábban 2009 nyarán.