Augusztus 21-én az Iszlám Állam nevű terrorszervezet három tagja vesztette életét a brit Királyi Légierő dróncsapásában. Az európai országnak ez volt az első olyan szíriai bevetése, amely során egy pilóta nélküli légijárművel támadtak a terroristákra, ám minden bizonnyal nem az utolsó, ugyanis Cipruson
külön drónkontingens várja, hogy újra bevessék a britek.
Mindeközben az Egyesült Államok titkos drónhadjáratot folytat az Iszlám Állam tagjai ellen, méghozzá a források szerint sikerrel.
Közhelynek hat talán, hogy a hadviselés új korszakát éljük, ez a kijelentés azonban pont attól lett közhely, hogy igaz. A drónok megváltoztatták a háborús viselkedést, az Iszlám Állam harcosai is csak kiszámíthatatlan manőverekkel tudnak védekezni a sokmillió dolláros fegyverekkel szemben.
Csakhogy ez a változás nem merül ki a hadszíntéren, hanem a mindennapokban is érezhető, lévén a drónok lassan mindenhová beférkőznek.
Mielőtt továbbmennénk, érdemes tisztázni, hogy mi is az a drón:
olyan jármű, melynek fedélzetén nem tartózkodik emberi személyzet, helyette vagy számítógép vezérli a gépet, vagy távolról irányítják azt.
Előbbi kategóriát az angol "Unmanned Aerial Vehicle" (pilóta nélküli repülőgép) kifejezés rövidítéseként csak UAV-nek, utóbbit a "Remotely Piloted Vehicle" szóösszetétel után RPV-nek hívják. Az UAV azonban mondhatni elavult betűszóvá vált, lévén nem csak a levegőben, de a szárazföldön is közlekedhetnek önvezérelt járművek, elég a Google saját autójára gondolni.
És máris egy olyan területre értünk, mely hosszú távon átalakíthatja az életünket. A Google saját fejlesztésű robotautója, noha személyszállításra tervezték, tulajdonképpen maga is egy drón.
Sofőr nélkül közlekedhet az éles forgalomban és még arra is képes, hogy kikerülje a hirtelen elé lépő gyalogosokat. A cég évek óta dolgozik a technológián, a prototípus pedig már most is csak akkor szenved balesetet, ha egy mezei autós szerencsétlenkedik előtte.
Ha minden a tervek szerint alakul, 2020-ban saját önjáró autónk lehet majd. Ez már csak fél évtized.
Ennél közelebb van a postások nyugdíjazásának kora.
A világ legnagyobb webáruházaként ismert Amazon drónokkal szeretné kiszállítatni a rendeléseket, eleinte csak az Egyesült Államokban, később mindenhol.
A cég ötletét korábban sokan hóbortnak hitték, az Amazon azonban odáig ment, hogy az önvezérelt járművekkel kapcsolatos szabályokat kidolgozó, amerikai Szövetségi Légügyi Hatóságra (Federal Aviation Administration - FAA) is nyomást gyakorolt.
A szerv, mely korábban főként hobbipilóták és utasszállítók közlekedésének összehangolásáért felelt, hirtelen szembe találta magát az új idők kihívásával.
Egy olyan korszakéval, amelyben megtörténhet, hogy repterek mellett parádézó drónok fenyegetik a légiutasok biztonságát.
Az FAA jelenleg is azon dolgozik, hogy megvalósíthatóvá tegye az Amazon törekvését. A cég 30 perc alatt juttatná célba az egymással folyamatosan kommunikáló robotjárműveket, földön, vízen, levegőben. A drónok a vásárló mobiladatai alapján pontosan az illető lába elé pottyantanák a csomagot.
Sci-finek tűnhet ez az egész,
de Svájcban már tesztel egy hasonló szolgáltatást az állami posta.
A drónszállítás hosszú távon az egészségügyben is forradalmat hozna, hisz a minden akadályt a legoptimálisabb irányból megkerülő robotok a mentőknél gyorsabban juttatnák célba a szerveket, vért, szükséges eszközöket.
Sőt, még messzebb menve akár az olyan átlagos élethelyzetekben is megoldást jelenthet ez a módszer, mint amikor egy diák otthon felejti a tanszereit, és nincs, aki utána vigye.
Majd a robot"
- mondhatnánk.
Sokan gondolják, hogy azok a drónok, amelyek nem maguktól manővereznek, nem teljes értékű eszközök, holott az RPV-knek is megvan a maga helye a robotjárművektől hemzsegő jövőben. Ezek a gépek sokkal olcsóbbak, mint a sokszor több millió dollárba kerülő okosdrónok, és ezért a hobbisták között is gyorsan terjednek.
A népszerű, négyrotoros kvadrokopterek remekül manővereznek a levegőben,
és akkumulátortól függően rövidebb-hosszabb ideig lebegnek egy adott objektum felett, hogy adatokat gyűjtsenek róla, levideózzák, lefényképezzék, esetleg lehallgassák.
A kamerás hobbidrónok között egyre több az ijesztően felszerelt modell. A Parrot nevű gyártó mindössze 400 grammos Bebop modellje akár 300 méteres magasságból is készíthet HD minőségű videókat.
Az ügyesebb pilóták olyan jeleneteket is megörökíthetnek, amelyek klasszikus módszerekkel csak nehezen, vagy sokszor egyáltalán nem volnának rögzíthetők. Az Apple főhadiszállásának építkezését is egy teljesen amatőr drónrajongó vette fel úgy, hogy az egész világsajtó lecsapott a látványos videóra.
Ahogy a közösségi média és a blogolás alakított át az információfogyasztást és az újságírást az elmúlt tíz év során, úgy módosulhat az operatőri munka is, hisz
alig pár tízezer forintért cserébe bárki készíthet döbbenetes videókat.
Az így készült anyagoknak teret ad az internet, az autodidakta tehetségek pedig, akárcsak a sajtó és az informatika területén, a tévéképernyőkön is feltűnhetnek egy szép napon.
Ezen kívül a professzionális újságírás is alkalmazkodik a videós drónokhoz, legutóbb az Origo munkatársai is kamerás robotrepülőgéppel követték a menekültek autópályás menetét.
A fentiek alapján talán nem is kell várnunk rá, hogy a drónok megváltoztassák az életünket, hiszen már meg is változtatták. Inkább az a kérdés, hogy a társadalom miként reagál a bárhol megjelenő robotjárművek fenyegetésére.
Az amerikai légügyi szövetség aggályai ugyanis nem a véletlen művei,
a drónok valóban felfordulást okozhatnak, ha nem megfelelően kezelik őket.
A sportpályára zuhanó, medvéket idegesítő, sasokkal összeakadó vagy drogot csempésző drónok esete még hagyján. Olyan híreket olvasni, mint hogy egy amerikai fiú játszi könnyedséggel fegyverezte fel a saját robotrepülőjét, vagy, hogy egy nagy kaliforniai erdőtüzet a tűzfészek felett lebegő drónok miatt nem tudtak időben megfékezni a tűzoltók.
És persze ott vannak az ártó szándékkal reptetett drónok:
egyes források szerint még a már említett Iszlám Állam vezetése is robotkopterek bevetésén gondolkodik, mert így emberveszteség nélkül lehetne végrehajtani sok áldozattal járó merényleteket. Elég odareptetni a drónt, mondjuk egy sportesemény nézőtere felé, és aktiválni a rá ragasztott robbanószert.
A mindenhol felbukkanó kamerás gépeket sem nézik jó szemmel a magánéletük megsértése miatt ingerült emberek, nemrég egy amerikai férfi puskával lőtt szét egy kertje felett lebegő koptert.
Mindeközben a szükséges technika rohamléptekkel szalad előre.
A legnagyobb mobilchip-gyártó drónoknak készít saját főegységet, hogy olcsóbbak és hatékonyabbak lehessenek a konzumer készülékek. A Sony villámgyors gépeket tesztel, a NASA pedig az UAV-kben látja a bolygókutatás jövőjét.
Az akkumulátorok is egyre tovább bírják a strapát, a katonai drónokra pedig rengeteg pénzt költenek a világ hadseregei, felidézve a Terminátor 2 című film legendás jóslatát, mely szerint
a vadászgépek pilóta nélkül repülnek."
A dróntechnika azonban nem különbözik más forradalmi megoldásoktól. Sok múlik azon, mire használják gépeiket a vásárlók, illetve hogy az egyes országok ügyeletes szervei biztosítják-e a robbanásszerűen növekvő drónipar egészséges kereteit.
Továbbá ahhoz, hogy egy nap drón hozza házhoz a pizzát, még fejlődnie kell az infrastruktúrának is, mert jelenleg
előbb fogyna el a hálózat, semmint hogy jól lakjunk.