Éppen akkor van baj, ha kiszállnának: mondjuk egy F-35 Lightning II-es pilótafülkéjéből, katapult segítségével. A pilóták egyébként sem kedvelik a repülőgépek vészelhagyását ilyetén módon, a Martin-Baker gyár ülései pedig évről évre sok életet mentettek meg.
Most viszont kiderült:
a legmodernebb amerikai vadászgépben nincsenek teljes biztonságban a kisebb termetű pilóták.
A The Washington Post szemfüles újságíróihoz eljutott, az amerikai védelmi minisztériumból származó feljegyzés szerint már négy éve ismert, hogy súlyos gondok vannak a vadászbombázó éppen életmentésre tervezett katapultüléseivel.
A nem megfelelően tesztelt katapultrendszer hibáját azonban csak most ismerte el hivatalosan is a Pentagon.
A már ismertté vált információk szerint a kis testtömegű pilótákat "igen súlyos", míg a közepes tömegűeket "súlyos" veszély fenyegeti a gépből történő katapultálás során.
A tesztelések során ugyanis megállapították: a gépelhagyás során fellépő fizikai erők
olyan nagy terhelést jelentenek a pilóták nyakizmaira, melyet azok nem mindig képesek elviselni.
Így a pilóta feje előre vagy hátrabicsaklik, ahelyett hogy a biztonságos katapultáláshoz szükséges egyenes helyzetben maradna.
Christopher Bogdan tábornok, a típus fejlesztéséért felelős igazgató szerint már tudják is, mi a teendő. Egy, a fej megfelelő helyzetben tartását segítő tartóelemet kell kifejleszteni és integrálni. Ezt a kisebb tömegű pilóták repülésekor használnák egy olyan kapcsolóval együtt, amely módosítja a katapultülés működését, és előhívja a kilövendő, kisebb testtömegnek megfelelő programot.
A sisakot is át kell alakítani.
Gond van ugyanis a pilóták darabonként 400 ezer dollárba kerülő fejvédőjével is. A vizsgálatok szerint ha a sisak 2,18 kilogrammnál nehezebb (jeleneg 2,45 kilogrammot nyom), s a pilóta testtömege kevesebb, mint 61,7 kilogramm, akkor már "nem teljesen biztonságos" a gép elhagyása.
A pilóta feje a túlsúlyos sisak miatt alacsony sebességű katapultálásnál hátrabicsakolhat. Ez pedig baj. Az amerikai légierő és persze a sisak gyártója, a Rockwell Collins döntéskényszerbe került.
A legkönnyebb lépés persze a kis testtömegű, alacsony pilóták ideiglenes letiltása volt a típusról. Az eddigi információk szerint a típusra kiképzett
több, mint 200 pilóta közül egyetlen egyet érintett a korlátozás,
aki azóta már más gépen repül.
A hosszú távú megoldás azonban a jelenlegi sisakrendszer könnyítése lesz. Ez nem ígérkezik sem egyszerű, sem olcsó feladatnak.
Egy könnyebb sisakra van szükségünk, ez ilyen egyszerű"
- fogalmazott Bogdan tábornok. A jelenlegi tervek szerint a sisakok rögzítő szíjazatot és a bélést fogják könnyebb anyagból készíteni, így csökkentve az összetömeget.
Változik az arcot védő szemellenző is. Az eddig nappali és éjszakai repüléshez integrált két műanyag lap helyett csak egy lesz a sisakon. Az üzemmódot a pilóta tudja majd változtatni.
A "fogyasztóprogram" egy-másfél évet vesz majd igénybe
a tervek szerint, a költségekről eddog még senki nem nyilatkozott. A tábornok sietett leszögezni: a változások nem érintik az F-35-ös kivételesen összetett elektronika-informatikai rendszereit.
Nem egyszerű a feladata a Martin-Baker mérnökeinek sem. Az F-35-ösökbe kerülő ülésnek felszereléssel együtt a 46,7 és 111,1 kilogramm közötti tömegű pilóták biztonságos megmentését kell megoldania - akár 0 méteres repülési magasság és 0 kilométer per órás sebesség mellett is. (Ez a legnehezebb helyzet, mivel nincs légáramlat az ernyő belobbantásához, és nincs magasság a zuhanáshoz.)
Éppen erre volt szükség a magyarosított Gripenek csehországi baleseténél is.
Akkor az ülések rendben működtek, mindkét hajózó túlélte.
Viszont alapos repülőorvosi vizsgálaton kellett átesnie a pilótáknak, mielőtt újra repülhettek, mert a katapultálás komoly terhelést ró a testre, főként a gerincoszlopra.