Tizenkét évvel ezelőtt ugyanis ezen a napon Steve Jobs az Apple első embere kiállt a nagyközönség elé a cég hagyományos, a CES-sel egy időben rendezett saját eseményén a Macworld Conference színpadjára, és elővett egy kis eszközt, amelyről csak annyit mondott: Erre vártunk két és fél éve!
Akkor és ott, San Franciscóban, rajongók, üzleti partnerek és a média képviselői először pillanthatták meg a szimplán csak iPhone névre keresztelt terméket, amellyel az Apple újraalkotta a telefont, újradefiniálta annak szerepét, társadalmi státuszát, és ami új utakat nyitott meg a tartalomfogyasztás és a tartalomgyártás terén.
Steve Jobsot már a huszadik század vége fele elkezdte foglalkoztatni a multi-touch érintőképernyő. Egy olyan többfunkciós komponensben gondolkodott, amely önmagában képes az emberi ujjak segítségével a külső beviteli perifériák, azaz a billentyűzet, az egér vagy a joystick kiváltására, amellett, hogy kijelzőként is funkcionál. Ennek hátterében az állt, hogy szerinte a sikerhez vezető út kulcsa az egyszerűségben rejlik, azaz, hogy a felhasználónak minél kevesebb kompromisszumot kelljen megkötnie. Ez pedig egy hely- és költségtakarékos megoldásnak tűnt, így komoly mérnöki csapatot állított rá a terv megvalósítására. Amikor Steve Jobs egy prezentáció alkalmával működés közben is megtekintette a prototípust, illetve annak felhasználói felületét, rájött, hogy ezt a technológiát nem is számítógépekben vagy szórakoztatóelektronikai eszközökben, például médialejátszókban kell bevetni, hanem a telefonokban.
Azaz Jobs kerek-perec megmondta, hogy egy olyan telefonnal kell előállni, amelynek frontfelülete az akkor futó modellektől eltérően teljes egészében egy érintésérzékeny LCD képernyő. A konkrét fejlesztési folyamat 2004-ben kezdődött, 30 hónapot vett igénybe, 1000 ember dolgozott rajta, és 150 millió dollárt emésztett fel úgy, hogy a költségek nagy részét az AT&T Mobility nevű telekommunikációs cég állta. A Lila Terv fantázianév alatt futó projektet egészen páratlan módon sikerült teljesen titokban tartani, és ennek köszönhetően január 9.-én sikerült egy akkorát robbantani, amely megrengette a komplett technológiai iparágat.
Ma már teljesen evidens, hogy egy okostelefon használható médialejátszóként, zenehallgatásra, videózásra, képnézegetésre, webes tartalmak elérésére, levelezésre, chatelésre, fotózásra, és persze hagyományos módon beszélgetések lefolytatására is alkalmas. Ám ez akkoriban egyáltalán nem volt így, és az iPhone volt az első olyan eszköz, amely ezeket a tulajdonságokat kínálta, ráadásul úgy, hogy a kijelzője a maga korában kifejezetten jó képminőséget produkálónak számított, a dizájnja pedig egyszerre volt letisztult, elegáns de mégis iszonyatosan futurisztikus.
Maga Jobs a már említett Macworld Conference eseményen így jellemezte a terméket: Forradalmi mobiltelefon ÉS áttörő internetes kommunikációs eszköz, ÉS nagyképernyős iPod érintésérzékeny irányítással.
Mai szemmel megmosolyogtatónak tűnik a hardver, de 2007-ben ez elképesztően innovatívnak és bikaerősnek számított. Nézzük csak, hogy mi volt benne!
620 MHz-en zakatoló ARM processzor, mindössze 128 MB RAM és 4 GB adattárolásra szolgáló Flash memória, és iOS 1 oprendszer futott rajta. 3,5 hüvelykes LCD kijelzőjének felbontása 320 x 480 képpont, 2:3 képarány mellett, 262 144 megjeleníthető színárnyalattal.
Sokszor előfordul, hogy egy innovatívként beharangozott termék, szolgáltatás vagy technológia érdeklődés hiányában elbukik, de az iPhone esetében erről szó sem volt. A bejelentést követően szó szerint tömegek várták, hogy végre kezükbe vehessék az első Apple okostelefont. 2007. június 29-én kezdték el forgalmazni az Egyesült Államokban, és már napokkal korábban ezrek vertek tábort a boltok előtt, hogy amilyen hamar csak lehet, hozzájussanak egy ilyen eszközhöz. Akkora volt a felhajtás az eszköz körül, hogy az amerikai lakosok 60 százaléka már azelőtt hallott a termékről, hogy azt meg lehetett volna vásárolni.
Az őrület mértékét jól mutatja, hogy az első kártyafüggetlen iPhone-t pedig a 17 éves George Hotz három darab függő iPhone-ért és egy Nissan 350Z sportkocsiért cserélte el.
Két és fél hónap alatt, egészen pontosan a 74. napon pedig átlépték az egymillió eladott készüléket jelentő álomhatárt.
Az iPhone alapjaiban változtatta meg a telefonok evolúcióját,
hiszen a példájukat követve rögvest rengetegen akartak hasonló terméket gyártani, pillanatok alatt elengedve az addig divatosnak számító formákat és szolgáltatásokat. A korábbi meghatározó piaci szereplők közül jó néhányan, így például a Nokia vagy a Motorola, pedig pillanatok alatt elvesztették a lábuk alól a talajt, és mivel nem tudtak gyorsan reagálni a megváltozó fogyasztói igényekre, igen hamar hatalmasat zuhantak, és komoly gödörben találták magukat. Emellett persze a termék az Apple céget a csúcsra röpítette, és olyan pozícióba ültette, amiről mindenki csak álmodozhat. Bár a trón mostanában kezd inogni, hiszen például pont ma jelentették be, hogy visszafogják a gyártást, mert nem fogynak jól az iPhone-ok, ettől függetlenül a cég mobilpiacon elfoglalt helyzete még mindig irigylésre méltó. Az okostelefonok pedig sosem látott népszerűségnek örvendenek, az előző évben az iparág összbevétele első ízben a történelem folyamán átlépte az ezermilliárd dollárt, és idén várhatóan tovább bővül a piac. Mindez pedig valószínűleg nem történt volna meg, ha Steve Jobs azon a tizenkét évvel ezelőtti napon nem az iPhone-t mutatja be, hanem mondjuk az első Apple-televíziót vagy egy okosfejhallgatót, esetleg egy forradalmi asztali számítógépet.