A Három kívánság felvételein is nagyobb feszültség gyűlt össze a Marczibányi téri művelődési házban sok évvel ezelőtt, mint a nagy döntőn szombat este, az Arénában. Palcsó Tamás arcára kiült a már jól ismert kicsit idióta, kicsit flegma mosoly, Molnár Ferenc Caramel pedig ugyanúgy el-elmélázott a hatalmas színpadon állva, mint a Millenárisban vagy a keddi koncerteken. A stadion megtelt gyerekekkel, akik sokat sikongattak örömükben, de arról többnyire tudomást sem vettek, hogy ez verseny, a két főszereplő közül csak egy győztest hirdetnek. A világbéke hangulat a duett alatt teljesedett ki, amikor Caramel és Palcsó dalban mondta el, hogy a zongora fekete és fehér billentyűi csak együtt alkotnak egészet, jól megfér egymás mellett a sötét és a világos, a roma és a magyar. Bakács szerint a duett olyan volt, mint egy végeredmény.
A verseny szempontjából nem értékelhető duett előtt Caramelnek és Palcsónak egymásnak választott dalokat, egy-egy kimondottan nekik íródott dalt, majd Demjén Rózsi: Jégszív című számát kellett elénekelniük. A hatalmas színpadon Palcsó érezte inkább otthon magát, megfogta a felé nyúló kezeket, elmosolyodott egy-egy "Hajrá Tomi!" tábla láttán, kereste a szemkontaktust a színpad közelében állókkal. Éneklésben az este viszont Caramelé volt. A nekik írt számoknál is ő járt jobban, az övé versenyszám volt, Palcsóé meg egy nyári dal - mondta Presser Gábor. A "Jégszív" megosztotta zsűrit, Pély Barna kivételesen Palcsót dicsérte, Soma könnyei viszont Caramel előadása alatt potyogtak.
A közönség túlnyomó részét adó gyerekek a műsor vége felé közeledve sem fáradtak, pedig a legnagyobb rajongók már kevéssel délután hat óra után elfoglalták helyüket a küzdőtér első sorában. A mikrofont próbálgató Tilla kérte őket, üljenek le, mert hosszú lesz az este, igyanak sok vizet, nehogy ájultan kelljen kiemelni őket a tömegből. "Nem baj, hogy sokat kell állni, megéri" - mondták a 12-14 éves lányok, akik az ország különböző részeiből jöttek, csak ott barátkoztak össze, az első sorban. A szervezőktől kapott megasztáros táblákra sokan még most is Torres Dani nevét írták, a tinik őt bálványozzák. "Palcsónak drukkolok, de az is jó lesz, ha Caramel nyer" - mondta egy nagyatádi kislány és ezzel jól jellemezte az egész este hangulatát. Sikítozással hívták magukhoz a közönség soraiban időnként feltűnő tavalyi győztes Tóth Verát, majd a színpad alatt gyülekeztek, hogy autogramot kérjenek az újra színpadra lépő kiesettektől. Két kislány biztosan vonakodik majd mosakodni néhány napig, az ő karjukra ugyanis Torres Dani írta rá a nevét.
Az este két főszereplőjének a legnehezebb pillanatokat szemmel láthatóan az okozta, amikor meg kellett szólalniuk. Retorikai bravúrokkal korábban sem rontották egymás esélyét, most is csak annyit mondtak, hogy nem érezték száz százalékosnak a teljesítményüket. Állandó téma volt, hogy mindkét énekes különböző betegségekkel küzdött a héten, ezért keveset tudtak próbálni. Palcsó arcüreggyulladást kapott, de szombatra "már egész jól lett tulajdonképpen", ahogy mondta a műsor elején. Caramelt tizenkét gyógyszer tartotta egyben, a szünetekben így is sokat köhécselt, azt pedig a lapokból lehet tudni, hogy gerincsérvvel küzd.
Az első szám után az Arénában is beindult az sms-küldés, kisebb ijedtséget okozva azzal, hogy lassan érkeztek meg a szavazatot visszaigazoló üzenetek. Sejteni lehetett, hogy Caramel áll jobban, a különbség pedig egyre nőtt, nagyon közel sosem álltak egymáshoz a számok, végül 40-60 százaléknál álltak meg. Éjféltájban jött a várva várt mondat: az év hangja 2005-ben....Caramel! "Ezt nem hiszem el" - hajtogatta a győztes, aki gyorsan összeszedte magát és köszönetet mondott az egész stábnak, a sírdogáló zsűrinek, a többi megasztárosnak és a közönségnek. "Nagy dolog ebben a szegény országban, hogy ilyen sokan szántak kétszáz forintot az sms-küldésre" - mondta.
A mega-hosszúra nyújtott nagy döntő a szülőket kicsit megviselte, a gyerekeket viszont úgy kellett elhúzni a színpad elől. A Palcsó-rajongók kis szájhúzással intézték el, hogy Caramel lett a végső győztes, a sírás-rívás, hisztéria elmaradt. Miután kiürült a színpad még mindig oda-oda tekintgettek, hátha feltűnik egy ismerős arc. Bakács erre azt mondaná, hogy ha eljönne egyszer a világbéke, olyan lenne, mint szombat este az Arénában.
Tiefenthaler Eszter
Fotó: Fábián Évi