Már sejtjük, kik vagyunk

Nálunk a tévében 1997 volt a rendszerváltás: sorozatunkban bemutatjuk, hogyan nőttek egyre nagyobbra a kereskedelmi televíziók, miképp haraptak egyre nagyobbat a reklámtortából. A második részben is főleg a jellemző műsorokra, az átcsábított arcokra, zajos sikerekre és döbbenetes bukásokra fókuszálunk. 1998-ra nagyjából kiderült, hogy melyik csatorna merre tart, mit akar, milyen eszközökkel, műsorokkal akarja elérni a célt. Ekkor már többé-kevésbé felismerték egymást az új kereskedelmi tévécsatornák frissen felvett munkatársai is a folyosón, nagyjából sejtették, min ügyködik a másik.

A TV2 március körül a Magnum-mal kísérletezett, de ez bajszos volt, nem jégkrém. Az RTL Klub is újított néha, ilyen volt az Első csók című végtelenített francia filmsorozat, amiben Justine és Jérome kavart, és volt egy Anette nevű, színes szemüvegű, tébolyult lány, aki olyan éles, kínzó (szinkron)hangon visított végig, hogy ablaktáblák repedtek meg, és korábban bátor, merész kutyák bújtak el vonyítva, keserves nyüszítést hallatva. Magalie Madison adta a durva figurát, ki tudja, mi lehet vele? A TV2 a Parker Lewis sohasem veszít-tel próbálta megnyerni a fiatalokat, ebben hangyányival több volt a humor, bár itt is a smárolásra, tapira mentek a tanulni persze nem szerető suhancok. Mi lesz így a világgal?

Szappanban is erősek voltak a csatornák. Az MTV1 a Bor és hatalom, Aszerelem jogán, A pampák királya mellett kardoskodott, a TV2 az Acapulco-öböl-re és a Gazdagok és szépek-re voksolt, azt RTL pedig a Megveszem ezt a nőt! című mexikói eposzt adagolta bőkezűen. Utóbbi csatornán ekkoriban még hiánycikk volt Gálvölgyi János, a parodista show-ja 1998-ban még az MTV-n ment, Ónodi György és Koós György rendezése mellett.

A Dáridó ipari mennyiségben, sorozatként 1998 májusában indult, Lagzi Lajcsi fújta nagy bőszen a trombitáját, dalolt Zámbó Jimmy és Ungár Anikó. Biztos szenzációs, örökké emlékezetes start volt, cikkíró sajnos nem látta, holott Korda György is fellépett. A Dáridó ezután hosszú ideig pöffeszkedett a nézettségi listák élmezőnyében. A TV2 tehát elkezdte a sztárcsinálást: Kósa L. Adolf például egy 25 részesre tervezett műsort kapott, Ki ne mondd! címmel: ebben állítólag három fiatal pár mérkőzött meg egymással, gyerekek is szerepeltek benne. A műsor (számunkra) maradandó nyom nélkül kimúlt.

Ment még a Família Kft.

Ebben az évben is volt Eurovíziós dalverseny (akárcsak idén, ahol a Nox indult), ám csúnyán lebőgtünk. Míg négy évvel korábban Bayer Friderika igen eredményesen szerepelt (aztán jól eltűnt), 98-ban Charlie énekelt rekedten Európának, de csak egészen minimális pontszámot gereblyézett össze, utolsók közt végzett. A sokk következtében aztán jó ideig nem is indultak magyarok.

Volt aztán egy Tévé a város szélén című magyar filmvígjáték-sorozat is, Szurdi Miklós rendezésébenBajor Imre, Goór Nagy Mária, Vándor Éva és Gergely Róbert főszereplésével. A fiktív, kicsiny csatorna életét bemutató széria a Batiz Andrással felálló Fókusz-szal és filmekkel versenyzett. Ekkor már volt némi versenyfutás a nézőkért, hiszen például a tévéújságban az MTV1 és az MTV2 "Hangoljon vissza ránk és maradjunk együtt! Több mint negyven éve már, hogy a magyar televízió műsora életünk részévé vált!" felkiáltással reklámozta önmagát.

Az 1993-ban, az MTV1-en indult Mindent vagy semmit! a TV2-re átcsúszva közben túljutott a hétszáz adáson, így Vágó István nem kevés rutinnal foghatott később bele a Legyen Ön is milliomos! felvételeibe: ismerős lehetett a formátum, már csak a felkiáltójelek miatt is.