A tévé születése

A kisebb-nagyobb tévékészülékek ma már elengedhetetlen tartozékai nappalinknak, konyhánknak, hálószobánknak - manapság szinte alig akad olyan háztartás, amelyben ne volna legalább egy tévé. A találmány még nincs százéves sem, de a bámulatos gyorsaságnak köszönhetően, amivel annak idején elterjedt, ma már valóban életünk mindennapi részének tartjuk. Most, a Magyarországon jövőre ígért digitális tévék megjelenésével gyakorlatilag egy új korszak kezdődik a televíziózás történetében, de lássuk, milyenek voltak a kezdetek, az új médium első évei, évtizedei.

Az első, Daven márkájú tévékészüléket is a GE dobta piacra 1928-ban. A mindössze hétszer tíz centiméteres kis dobozt hetvenöt dollárért sikerült eladni - miközben tombolt a gazdasági válság, a tehetősebb amerikaiak elkezdtek tévéket vásárolni, alig három év múlva már negyvenezer háztartásban volt készülék. Történt ez annak ellenére, hogy ekkor még csak zártláncú televíziós adások voltak, a nyilvános sugárzást csak 1935-ben kezdte meg Németország. Egy év múlva Nagy-Britannia is csatlakozott a mozgalomhoz, nem is akárhogyan: a BBC a világ első olyan tévéadója lett, amely rendszeresen napi háromórás műsorral látta el a tévénézőket. Az első időkben az európai tévé funkciója a puszta tájékoztatás volt, a műsoridő nagy részét a napi politikai események tárgyalása és a sportközvetítések foglalták el. 1937-ban például már tízezer angol nézte végig VI. György megkoronázását, de ugyanebben az évben került sor az első wimbledoni tudósításra is. Persze az angoloknál is akadt példa a tévés szórakoztatásra, hiszen az első tévés séf, C. H. Middleton is a BBC-nél kezdte el főzőshow-ját, még 1937-ben.

Az amerikaiak rögtön a szórakoztatás lehetőségét látták a televíziózásban, náluk ez a funkció került előtérbe. Már egyik első "tévésorozatuk" is rendkívül modern témát dolgozott fel, simán felvéve a versenyt a manapság oly divatos, természetfeletti jelenségekkel foglalkozó műsorokkal. A tengerentúlon ma is sikerrel fut például a Ghost Whisperer című sorozat, amelyben Jennifer Love Hewitt társalog a halottak szellemeivel - nos, nincs ebben semmi új, az amerikaiak már a kísérleti adások során, 1931-33-ban foglalkoztak a témával: a The Television Ghost című "sorozat" arról szólt, hogy gyilkosságok áldozatai mesélték el történetüket a kamera előtt. A technikai megoldás persze korántsem volt olyan kifinomult, mint manapság, sőt, mai szemmel egyenesen nevetségesnek tűnik: a kalandjait elmesélő kísértetet ugyanis minden alkalommal ugyanaz a színész (George Kelting) játszotta, minden alkalommal ugyanazt a fehér lepedőt húzva a fejére. A műsort - mint a legtöbb kísérleti és kezdeti anyagot - sajnos úgy sugározták, hogy a játszott anyagot nem vették fel, így a szellemen csak néhány fennmaradt fotón nevethetünk.

Az amerikai televíziózás hőskora valójában a második világháború utáni évekre esett, annak ellenére, hogy 1945-re csupán hétezer készülék és kilenc adóállomás maradt az Egyesült Államokban. Talán a háború (Amerikában egyébként annyira nem nyilvánvaló) borzalmainak elfeledtetésére gyakorlatilag az összes televíziós műsorfajta alapváltozatát megalkották. 1946-ban készült el például az első szappanoperának tartott Faraway Hill, 1947-ben pedig elindult a Howdy Doody is, az egyik első gyermekműsor, amely így az első, tévé előtt felnövő generációnak szólt. A sorozat egy bábok és valódi emberek által lakott helyen, Doodyville-ben játszódott, mesés világot teremtve ezzel a tévénéző gyerekek számára. Maga a howdy doody kifejezés egyébként a "how do you do" elferdített változata, ami számos gyerekesen humoros jelenet forrása is volt, mivel a doody kakát is jelent. A műsorban mellesleg más nyelvészeti érdekességgel is találkozhatunk, az egyik itteni szereplő, Chief Thunderthud használta ugyanis először a kawabonga kifejezést, amely aztán a szörfösök csatakiáltásává vált a hatvanas években.

Ed Sullivan és az Animals

Persze az amerikaiak nem álltak meg itt: 1947-ben átvették a Broadwayről a Kraft Theater műsorát (a cím két szava közé beillesztve a television kifejezést), majd még ugyanebben az évben elindították a Meet the Press-t is, amelyben különböző szakértők kommentálták a napi híreket. Ez utóbbi produkció egyébként még ma is megy az NBC csatornán, kiérdemelve ezzel a leghosszabb ideje futó tévéműsor címét. 1948-ban született meg a kultikus The Ed Sullivan Show (eredetileg Toast of the Town), amely hosszú időn keresztül az USA egyik legnépszerűbb tévéshow-ja maradt, olyan sztárok is felléptek benne, mint Elvis Presley, a Beatles vagy a Doors - közülük csak Elvis hatvanmillió nézőt vonzott a tévéképernyők elé. Az ilyen súlyos nézettségi adatoknak köszönhetően 1947 és 1948 között a tévében hirdető, illetve tévéműsorokat szponzoráló cégek száma több mint ötszáz százalékkal növekedett. És a szekér persze minden akadály nélkül futott tovább, 1948-as keltezésű a máig az egyik legnagyobb arányban nézett műsor is, a Texaco Star Theater: a tévével rendelkezők 86,7%-a ezt nézte az adott kínálatból. Nem váratott magára sokáig az első sci-fi sorozat sem, a huszonnegyedik században játszódó Captain Video ugyanis 1949-ben került a képernyőre, ezt követte két évvel később a félórás epizódokból álló sitcomok prototípusa, az I Love Lucy.