A Katrina hurrikán New Orleans-i pusztításáról természetesen még kevesebb filmalkotás készült eddig, hiszen a gyász még frissnek mondható, most lesz még csak egy éve, hogy a karneválváros pokollá változott. A témához legmerészebben kétségkívül a neves filmrendező, Spike Lee (Mo' Better Blues, Malcolm X vagy legutóbb A belső ember) nyúlt, akinek a katasztrófáról készített, When The Levees Broke: A Requiem in Four Acts című, négyórás minisorozatát az HBO mutatja be - először két részletben, majd augusztus 29-én, a tragédia első évfordulóján teljes egészében. Lee helyszíni riportokból és a túlélőkkel készített interjúkból összeállt dokumentumfilmjében sok mindenért a politikusokat, illetve a kormányt hibáztatja: a biztos előrejelzések ellenére, New Orleans polgármestere csak akkor rendelte el a város kiürítését, amikor már késő volt, Louisiana kormányzója egyedül akarta megoldani a kialakult helyzetet, a Fehér Ház, élén Bushsal, pedig nem volt elég határozott a mentésnél és a segélyezésnél.
Spike Lee filmjének plakátja
Hogy miként maradhatott ilyen sok ember a hurrikán útjában, és hogy miért késlekedtek a hatóságok az óvintézkedésekkel, arra a National Geographic is keresi a választ, Katrina, a pusztító hurrikán című dokumentumfilmjében. Ez a film, amellett, hogy felidézi a szörnyű eseményeket, a hurrikánról mint természeti jelenségről is képet ad a nézőknek. A természetfilmes, illetve ismeretterjesztő csatornák közül az Animal Planet szintén beszállt az események feltérképezésébe, természetesen ismét az állatokat helyezve a középpontba. Ilyen megközelítésű filmről kettőről is tudunk: az Animal Planeté Az Animal Planet hősei: Hurrikánmentők címet viseli, de a National Geographic is forgatott ebben a témában, Állatmentés a Katrina hurrikán után címmel - ez utóbbit egyébként augusztus 27-én tekinthetik meg a tévénézők. Mindkét alkotás azokról a csónakos mentőalakulatokról szól, amelyek kifejezetten házikedvencek után kutattak a halott városban.
Akárhogy is nézzük, a katasztrófák mindig jó alapanyagnak bizonyulnak egy tévés műsorhoz, és azt is láthatjuk, hogy igen sokféleképpen lehet a témához nyúlni. Egy azonban biztos: humoros jelenetekkel nemigen találkozhatunk egyik műsorban sem. Sokkal több időnek kell eltelnie ahhoz, hogy valaki viccelni merjen egy szörnyű tragédiával (lásd Benigni Az élet szép című tragikomédiáját Auschwitzról). Ám ha nem is jópofáskodunk, "csak" egyszerűen érzéketlenül vagy figyelmetlenül közelítünk a témához, azzal is könnyen megsérthetjük a túlélők érzéseit.