Tizen-valahány fiatal előadót és néhány tagú profi szövegíró teamet ígért a csatorna. Előbbiek között vannak ismerősök, kevésbé és inkább ifjak, tehetségesebbek és gyengébbek, ahogy lenni szokott. Ficzere Béla például a Kolibri-pincében a Jó pálinka itassa magát című darabban lépett fel, azt látta Verebes, így hívta meg a stábba. A szövegeket öt-hat ember írta, de a színészek és a főszerkesztő saját ötleteiket is beleviszik a szövegbe, utólag. Lényeg, hogy több forgatókönyvet kidobtak az ablakon, mert az élet ugye a legnagyobb scriptelő, ami maradt, az viszont nem sikerült igazán változatosra: őszödi beszéd és szittyák. Tényleg, mindenről ugyanaz jutott eszükbe, kéjesen, gyurcsányul káromkodik Mátyás király is, és az ősmagyaroknak szól a fiktív kisebbségi híradó.
Sándor Györgynek két jelenete van a műsorban, ezekben hozza a saját, huszonötnél idősebb nézőknek biztosan ismerős figuráját. Megőszült, és jellegzetes hanghordozását is elhagyta, de egyébként nem sokat változott. Az kifejezetten baráti pillanata a műsornak, amikor nőzni kezd a rejtett kamera előtt egyik áldozatával, és egy idő után az ugratás helyett tényleg beszélgetni kezdenek. A főcímet és az animációs betéteket Gróf Balázs rajzolta, jellegzetes figuráit mindig jó újra látni, bár az animálással még egy kicsit szöszölhettek volna.
Verebes búcsúkonfjában újra kitér arra, hogy a kritika majd úgyis felmossa velük a padlót, valószínűleg azt gondolja, ha ezt előre megmondja, azzal élét veszi az ellenséges hangoknak. Pedig ez az ország röhögni akar, ez biztos, csak ne legyen több pocsék, ócska vicc - humorérzékünk talán még van.
Terray István - Kalmár Csaba