A célszemély másnapos vergődésével nyit a négy hétre tervezett, napi félórás reality első része: Dorina affektálva, valami egészen különös intonációval kommunikálva kifejti, hogy nem emlékszik semmire az előző estéből, Pély Barnából, azaz Macikából próbálja kiszedni a választ, de csak tompa mormogás érkezik. Maci a rituális mellbimbó-csavargatásra sem jön lázba, megpihen öregurasan egy takaró alatt, miközben a platinaszőke lány földöntúli örömmel fedezi fel, hogy keblei masszívabbak. "Ma is nőt a mellem! Mekkora! Ezt nem hiszem el! Tök jó!" - vinnyogja, elszánt markolászás közepette, miközben csak annyira természetes, mint egy discmant hallgató, plázázó gibbon. Ha mégis ilyen a kishölgy éjjel-nappal, akkor tökéletesen hozza a buta, szőke, festett nő prototípust - de némi gyanú motoszkál bennünk, hogy Parisra hajaz, nyilván látta a Hilton a farmon című bárgyú realityt.
Csavargat
Nem tudni, hogy Dorina a kamerák miatt idétlen, vagy genetikailag, mindenestre egy percre sem esik ki a szerepből. "Mackóóó, pénzt kell kivenni a bankból!" - ébresztgeti a betegeskedő Pélyt, mire a Megasztár egykori zsűritagjának állapota csak romlik. A délelőtti semmittevés után felpörögnek az események, a leány egy fekete, legyezőszerű melltartóval kombinált ruciban fotóztatja magát (képzeld, megnőtt a cicim - újságolja virgoncan, libamódra a meglepődést mímelő, Lakatos Márk stylistnak), majd bizonyítja, hogy nem csak kétszázas szókinccsel bír, idegen kifejezést is használ, mikor megjegyzi, hogy a virágos bugyija nem kompatibilis a fekete cuccokkal. Az United-frontember közben úgy vesz virágot, mint aki virágot vesz, azaz nincs kameraláz.
Pihen
Koraeste Pély betegen hever, Dorina krumplit majszol, majd indulnak a koncertre: induláskor előbbi szemlátomást a pokolba kívánja a kamerát. A buliból csak tíz másodpercet kap a néző, aztán reklám, és vége is. Tavaly Dopeman készített ilyesféle doku soapot a VIVA-n, bevallottan azért, hogy több lemezt és koncertjegyet adjon el. Pély és Dorina célja is hasonló lehet, azaz promóciós célból bólintottak a felkérésre.
A műsor Dorina infantilis, exhibicionista lényéből fakadóan meghökkentően idétlen, de semmivel nem rosszabb, mint Győzike vagy a tavalyi Dopeman-sorozat. Aki odakapcsol, sejti mi vár rá: nem kap parádés gólokat vagy mély eszmecserét a molekuláris biológiáról, netán szubjektív idealizmusról, csak egy hol idegesítő, hol kínos, hol vicces realityt. 2006 van, mindent lehet, emlékezzünk: a Budapest Tévén pár hónapja Anettka még oroszul tanított valami ifjú legényt, napi félórában - úgy gondolta, hogy tévéműsornak ez is elmegy. Annál ez se rosszabb.
Kalmár Csaba