A versenyszámok után a bármely Queen-est lezárásaként kötelező We are the champions hangzott el kórusban - igaz, a nyolc hang ismét csak a refrén alatt állt harmóniába. Tilla abszurd humorával könnyedén elütötte a szavazás perceit, Görög Zita pedig jobbára néma dekorációként ácsorgott - mint azt már megszokhattuk. A szavazás után ismét Kontor Tamás akadt fenn a rostán, a jelek szerint a Puskás Pétert eleddig indokolatlanul benn tartó tinilányok sms-eit is letiltották végre a gondos mamák. A szervezők sejthettek valamit, mert ismét nem igazi queenes dalt választottak: a Crazy Little Thing Called Love című megasláger nyilvánvalóan Elvis Presley-t idézi meg, így a fiúknak nem kellett különösebben kapaszkodniuk. A tizenegyedik Queen-dal végén Puskás Péterért morzsolhattunk el egy könnyet - ki bánatában, ki örömében.
Összegzésként: nyilván senki sem várt Freddie Mercury-imitátorokat, a versenyzők és zsűritagok pedig joggal vélekedtek úgy, hogy az est az egyik legkomolyabb kihívást jelenti majd. Szerencséjükre a Queen olyan slágereket írt, amelyek gyenge közepes előadás esetén is hasítanak, ráadásul a harmadik generációs megasztárok bizony jobban fölnőttek a feladathoz, mint nem egy Mercury-emlékkoncert profi énekesei.
Ami pedig a legfontosabb: arra mindenképp jó volt, hogy elővegyük az eredeti Queen-albumokat vagy a Népstadionban 20 éve - 1986. július 27-én felvett - koncertfilmet. God save te Queen!