A reklámtalanított köztévé

Rudi Zoltán, a közszolgálati televízió elnöke a tavalyi évet értékelve azt is bejelentette, hogy kiszámítható finanszírozásért cserébe akár le is mondanának a reklámok sugárzásáról. Jól hangzó ajánlat, csak a kieső bevételeket nekünk kéne kifizetni, ráadásul lehet, hogy unalmas lenne egy adó, amelynek nem kell nézettséget produkálnia. Elképzeltük, milyen lenne, és megkérdeztük az elnököt is erről.

Tavaly az MTV évek óta először veszteségek nélkül zárta az évet, mintegy 18 milliárd forintot költöttek el. 1997-ben (a kereskedelmi adók indulásának éve) mai áron 36 milliárdból, tehát a mai kétszereséből gazdálkodott a köztelevízió, ezt az összeget elegendőnek tartaná az elnök jelenleg is a működéshez. Azonban, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az akkori 19 milliárdos reklámbevétel ma négymilliárd forint alá csökkent, és erről is lemondana a televízió, akkor kiderül, hogy az államnak meglehetősen mélyen kellene a zsebébe nyúlnia, hogy valóban független, reklámmentes közszolgálati adója lehessen. Legyünk konkrétabbak, nekünk, állampolgároknak kellene áldoznunk ezért, a kérdés, hogy mit kapnánk cserébe.

Hosszú távú, stabil finanszírozásért talán politikailag független adót. Talán nem, a politika az egyik pórázt (a finanszírozásét) elengedné, de a másik, az irányításé (ORTT, kuratóriumok) a kezében maradna. Valahogy nehéz elképzelni azt, hogy ezek a szervezetek egyik napról a másikra kizárólag szakmai és civil elvek alapján kezdjenek el működni, de ez e cikk keretein belül kevésbé érdekel minket..

Függetlenséget a reklámoktól, a nézettségtől. És a nézőktől? Rudi szerint a valóságot egy olyan médium tudja megmutatni, amely független. Igen ám, de mi a garancia arra, hogy ez ne azt jelentse, hogy a rosszul öltözött tudományos szakemberek visszaköltöznek a stúdiókba, hogy a valóságról vitatkozzanak? Hogy a Híradókban nem fogják beszédhibás bemondók az MTI híreit felolvasni? Ez is valóság, ez is tájékoztatás, jóllehet, nem vonzza, hanem elijeszti a nézőket, de rájuk nincs szükség, nem kell hozni semmiféle kötelező nézettséget. Talán mégis szükséges lenne egy ilyen (egyelőre elképzelt) televízióval szemben is nézettségi követelményeket támasztani, túl azon a homályos megfogalmazáson, hogy tájékoztasson minél szélesebb körben.

Mindenekelőtt pedig meg kellene végre-valahára fogalmazni, hogy mit jelent a közszolgálatiság. Próbálkoznak ezzel a politikusok (legyen ugyanannyit a képernyőn Gyurcsány és Orbán) és a médiaszakemberek (kultúra, kisebbségek, hírek...), és maga az épp aktuális tévé-vezetőség (megfelelni mindenkinek és magunknak is), a végeredmény pedig általában egy furcsa, semmilyen szempontból nem megfelelő hibrid műsorfolyam.

Az MTV vezetősége most azt mondja, hogy ismeri mindenki véleményét, itt az ideje a nézőket is megkérdezni. Jól hangzó szlogen, akár még népszerű is lehet, de igazi tartalom akkor kerekedne belőle, ha az akcióba beszállna a többi fél is. Néző, civil, politikus, tévés együtt találná ki, hogy milyen közszolgálati adót szeretne, minden más ezután jöhetne. Reklámmentesítés, pénzkérdés, műsorstruktúra, finanszírozás. Hat év múlva elindul a digitális adás, és vele együtt a tévék burjánzása, ha addig nem lesznek életképes közszolgálati adóink, jó esélyünk van arra, hogy később se legyenek.

Terray István