Csak a tévében lőtték agyon

Vajon mikor elégedett a néző leginkább kedvenc sorozatával? Akkor, amikor minden úgy történik a sorozatban, ahogy azt ő is eltervezné a saját, képzelt világában? Vagy éppen ellenkezőleg, akkor, ha a sorozat alkotói ki tudnak lépni a megszokott mederből és meglepő, sőt, egyenesen meghökkentő eseményekkel tudják sokkolni a nézőt?

Kemény zsaruk - Terry Crowley

Bár a név csak a Kemény zsaruk legfanatikusabb rajongóinak lehet ismerős, és a sorozat bővelkedik emlékezetesebbnél emlékezetesebb pillanatokban, abban megegyezhetünk, hogy a legtöbbeknek, már csak a nosztalgia okán is az "első" a legemlékezetesebb.

Vic Mackeyről már volt szó korábban, amikor az antihősöket taglaltuk. A drabális, kopasz zsaru a sorozat első részének befejezése előtt pár perccel végképp letette névjegyét, és elkönyveltette magát mint az egyik legellentmondásosabb sorozathős, hiszen a felettese által csapatába irányított fiatal rendőrt egy kábítószer-kereskedőn való rajtaütést követően nemes egyszerűséggel, közvetlen közelről fejbe lőtt, hogy aztán szenvtelen arccal helyezze el fegyverét az egyik helyszínen meghalt drogdíler tenyerébe, és jelentse a félresikerült rajtaütés történetét a feletteseinek. A halál, illetőleg a gyilkosság oka addigra már ismertté vált, hiszen a nem feltétlenül makulátlan, olykor-olykor bizony saját szakállra dolgozó és önbíráskodó Mackey (és csapata) nem nagyon szívelte, hogy az új fiú titokban találkozgat a rendőrkapitánnyal és jelenti Mackey akciócsapatának ügyes-bajos dolgait. Cselekedniük kellett, ha fent akarták tartani addigi életszínvonalukat.

Sírhant művek - Dillon Michael Cooper

Ismét egy alig ismert név (ezerből ha egy olvasónk tudja, ki volt ő), melyhez azonban egy annál ismertebb és emlékezetesebb haláleset tartozik. A tévék bármennyire is próbálnak tabukat döngetni a minél nagyobb nézettség reményében, általában a gyerekek megölését próbálják kerülni. De hát az HBO nem hiába fizetős csatorna, amelyhez csak azok jutnak hozzá, akik valóban kíváncsiak a fősodorból kilógó eseményekre, így a Sírhant művek az első évadának 11. részét sokkoló eseményekkel kezdte.

A sorozat felépítése eleve olyan, hogy mindig egy halálesettel kezdődik, amelyben a készítők kiélhetik beteges humorokat - és később a bemutatott halottal "dolgoznak" a sorozat temetkezéssel foglalkozó szereplő. Dillon halála azonban még őket is sokként érte, hiszen egy háromhetes csecsemőről van szó, aki bölcsőjében fekszik odahaza. Az ő szemszögéből láthatjuk az ágyikó fölé hajoló, szerető, éneklő szülőket és hallhatjuk kedves kis gügyögését - majd hirtelen légzése ritkásabb lesz, látása el-elhomályosul, a plafonon függő-forgó játékot egyre közelebbinek látja, és mellette szundikáló édesanyja mellett a kisfiú örökre elalszik. A szomorú csavar az epizódban az, hogy a temetkezési vállalkozás egyik alkalmazottjának, aki a halott csecsemővel kényszerül dolgozni, a felesége ugyancsak várandós.

A Sírhant művek lezárását különben még 2004-ben jelentette be Alan Ball, a sorozat szülőatyja. "Hihetetlenül kreatív munka volt a Sírhant művek, de ha a sorozat szólt bármiről is, hát leginkább arról a tényről, hogy egyszer mindennek vége szakad" - nyilatkozta akkoriban, mivel a hívők keservesen nyafogtak, hosszan sajnálkoztak, hogy vége a rettentően morbid, fekete humorral jócskán meglocsolt sorozatnak. Az utolsó évadnak már úgy állt neki a gárda, hogy tudták, hogy a koporsó örökre lezárul - de a korábbi évadokban is bőségesen akadtak dermesztő, tragikomikus vagy épp szimplán idióta halálesetek.

Természetesen mindenkinek más és más esetek jutnak eszébe, ha likvidált sorozatkarakterre gondol, attól függően, melyik a kedvenc szériája, kik a kedvelt karakterei. Bizonyára akad, aki a Lost-ban lelőtt, gyönyörű Shannon Rutherford elvesztése miatt ejtettek pár könnycseppet, női nézőknek nyilván a szép szemű Boone Carlyle halála okozott kellemetlen perceket, órákat, más pedig egyéb sorozatok elvesztett főhősei miatt pityereg. De mit tegyünk, ilyen az élet - azaz a halál.

Szekeres Viktor, Kalmár Csaba