Rengeteg kutatás bizonyította (vagy vélte bizonyítani), hogy a tévében látott rossz példákat hajlamosak utánozni a fiatalok, legyen szó erőszakról, drogozásról vagy éppen a dohányzásról. Az idei év elejére elkészült az első olyan felmérés, amely már általános iskolások körében is kimutatta a dohányzáshoz kapcsolódó mintakövetést - az egészségvédők szerint így a tévéműsorok gyártóinak egyre sürgetőbb feladata, hogy az összes bagózó karaktert visszahívják a képernyőről.
Az Egyesült Államokban még nem született egységes törvény az ügyben, már csak azért sem, mert ilyen a dohányzás nyilvános helyen való tiltásáról sincsen - a korlátozás mértéke ugyanis államonként változhat (és változik is). Míg a dohányzó emberek filmes ábrázolása elvileg szabadon történhet, addig a cigarettareklámokat viszonylag hamar kivonták a tévéből: az utolsó ilyen jellegű hirdetés az amerikai televízióban 1971-ben, a The Tonight Show szünetében ment le.
Ez azonban korántsem volt mindig így, hisz a televíziózás kezdetén rengeteg műsort éppen a cigarettagyártók támogattak: nekik volt ugyanis annyi pénzük, hogy be merjenek fektetni az új médiumba. Cserébe csak azt kérték, hogy egy kis reklám mindig menjen le a show végén - a Winston még Frédit és Bénit is behálózta, így az eredeti verzióban nemegyszer előfordult, hogy a két kőkorszaki szaki elpattintott egy blázt a hátsó udvarban. (Tegyük hozzá, hogy a Frédi és Béni nem kifejezetten gyerekeknek készült, például az első olyan rajzfilm volt, melyben két szereplő együtt aludt.)
Ennek a korszaknak azonban egyből vége lett, amint a dohányzás egészségkárosító hatása szélesebb körben is ismertté vált. Így történhetett meg, hogy a hőskorban Camelt reklámozó John Wayne élete végén már arra szólította fel a nézőket, hogy hagyják abba a dohányzást - igaz, ebben bizonyára közrejátszott a színész tüdőrákja is. A dohányzás ellen küzdő szervezetek nyomására a nyolcvanas-kilencvenes évekre eljutottunk odáig, hogy a filmekben jórészt már csak a negatív szereplők cigiztek - odalett tehát a film noir sötét romantikája, amely a titokzatos alakokat mindig cigarettafüstbe burkolózva ábrázolta.
A közelmúltban újabb előrelépés történt, több filmstúdió ugyanis önként vállalta, hogy nem szerepeltet dohányosokat a gyermek- és ifjúsági filmekben - tegyük hozzá, valószínűleg azért, mert a cigizős szereplőket felvonultató alkotások az USA-ban magasabb korhatár-besorolás alá esnek. Mindenesetre tavaly a Universal Pictures és a Disney is életbe léptette idevonatkozó megszorításait, a Boomerang gyermekcsatorna filmjeiből pedig már 2006-ban elkezdték kivagdosni azokat a részeket, amelyek dohányzásra buzdíthatják a kiskorú nézőket - így például a klasszikus Tom és Jerry-ben is kivették a szivart a kisegér szájából.
Az újabb sorozatokban alig van bagós
Mint láttuk, a népnevelés már korábban elkezdődött, például a Jóbarátok-ban sem nagyon dohányoztak, vagy ha mégis, az egyértelműen negatív cselekedetként jelent meg: Chandlert egyenesen megvetették, mikor egy leszokás után újra rágyújtott, ráadásul állandóan emlékeztették rá, hogy milyen büdös. Rachel sem járt másképp, mikor be akart épülni bagózó kollégái közé - rájött ugyanis, hogy munkahelyén a legfontosabb értesüléseket a dohányzásra kijelölt helyiségben lehet beszerezni.
Chandler is nehezen szokott le
Az újabb sorozatokban olyannyira előtérbe került az egészségmegóvás, hogy a dohányzás már problémaként sem igen kerül elő. Vegyük például a Született feleségek-et, ahol minden különösebb aggály nélkül kinyírják egymást a szomszédok, egy cigit viszont még a legelvetemültebb kamaszok sem szívnak el. Ugyanez a helyzet, mondjuk, a Barátok közt-tel is, ahol legújabban Noémi keveredett rossz társaságba: fényes nappal iszogatott a parkban, néha valamilyen szer is előkerült, cigaretta azonban egyik havernál sem akadt.
A dohányzás teljes mellőzése azért is kétes megítélésű, mert filmes szempontból igenis lehet szerepe, hisz remek jellemábrázoló eszközzé válhat - ezzel érveltek azon indiai rendezők is, akik ellenezték a 2006-os törvényt, mely megtiltotta a cigarettázást a hazájukban készült filmekben. Álláspontjuk megértéséhez nem kell mást tennünk, csak felidéznünk a filmtörténet pár jelentős alakját, akiket csakis dohányosként tudunk elképzelni: Humphrey Bogart, James Dean, Marlene Dietrich, Karády Katalin.
Columbo szivar nélkül?
Persze a tévé világában is megvannak a kultikus figurák, akiket egyáltalán nem szeretnénk cigaretta nélkül látni. Mi lenne például Columbóval a szivarja nélkül? A hadnagy ápolatlan külsejének ugyanúgy elengedhetetlen kelléke a félig szívott szivar, mint a viseltes ballonkabát. Rossz szokása ráadásul dramaturgiailag is beleillik a történetbe, hisz ahogyan a "csak még egy kérdés"-sel, ezzel is idegesíti a gyanúsítottakat: nemegyszer rászólnak, hogy az adott helyen tilos dohányozni, vagy épp attól félnek, hogy lehamuzza a perzsaszőnyeget.
Cigarettareklám a Frédi és Béni végén:
Ahogy Columbónál a szórakozottságot mutatja az el nem szívott, kézben elfüstölő szivar, úgy más utcai zsaruknál a vagányság ismérve a szájból állandóan lógó cigi. A bláz nélkül Mike Hammer sem lenne az a fenegyerek, aki nevéhez híven (mely kalapácsot jelent) mindenkinek keményen odacsap - meggyőződésünk, hogy jellemző káros szenvedélye nélkül nem vált volna belőle kulturális univerzálé, aki a zsidó és a japán kultúrkörben is megjelenik: előbbiben The Hebrew Hammer, utóbbiban Hama Mike néven irtja a rosszfiúkat.
A némileg hasonló karakterű Stottlemeyer százados (Monk, a flúgos nyomozó) már egy újabb kor gyermeke, így persze eldobta a cigit, helyette inkább fogpiszkálót rágcsál - igaz, Kojak meg a nyalókára szokott át a füstölgésről, de ő más okok miatt. A dolog azonban nem minden esetben működhet ilyen zökkenőmentesen: képzeljük el például az X-akták egyik alapkarakterét, a Cigarettás Férfit leszokóban - nem lenne nevetséges, ha egy új változatban már Nikotintapaszos Férfinak hívnák?