Az Expedition: Robinson-nal kezdődött minden: ez az 1997-ben, Svédországban bemutatott reality adta meg a kezdőlökést azon tévés formátumoknak, melyek arra épülnek, hogy a stáb kitesz egy tucatnyi embert valami elhagyott helyen, s filmezi őket, azt, hogyan alakulnak ki a mikroközösségek, ki kerül domináns szerepbe, mitől és hogyan változnak a személyes viszonyok. A show negyedik évadjának a döntőjét például bő 4 millió svéd látta - akkor az országban 8,8 millióan éltek, tehát döbbenetes sikerről volt szó.
Ha még korábbra pillantunk, persze igazából az először 1719-ben kiadott Robinson Crusoe-val kezdődött az egész, Daniel Defoe regényével, amit számtalan, részben hasonló, legalábbis szigeten játszódó mű követett - például A legyek ura Goldingtól, A sziget Merlétől, vagy Verne Kétévi vakáció-ja, melyet bizonyára sok gyerek imádott, mert elképzelhette, milyen lehet egy felnőttek nélküli, szabadon szerveződő kis társadalom, mindez egy romantikus szigeten. Erre az elvágyódásra, kíváncsiságra, képzelgésre épített az 1992-ben kitalált, Charlie Parsons által fejlesztett formátum.
Egy-két adásba már bizonyára belefutott minden lelkiismeretes, szorgalmas, magyar tévéző, így hosszabb szabályismertetés helyett álljon itt a lényeg: az egzotikus partvidéken kitett "túlélőket" előbb törzsekbe szervezik, csapatként küzdenek, hogy aztán a vesztes gruppból szavazzon ki valakit a többi. Idővel egyesülnek a megmaradók, a végén, a sok ügyességi, logikai készséget, kitartást vagy erőt igénylő feladatok után pedig egy valaki elviszi a fődíjat, ami a CBS-en például egymillió dollár. Nagyszerű terep kezdő szociológusoknak, pszichológusoknak is, tanulmányozhatják, hogyan áll össze csapattá pár, egymást korábban nem ismerő ember, meg lehet figyelni a taktikázást, az intrikát, jól átjön a kétszínűség, és gyakran épp a legerősebb, legtöbb halat fogó, legtöbb feladatot pillanatok alatt megoldó társat teszik ki a féltékeny, kapzsi, tehát simán emberszerű többiek - pusztán azért, mert veszélyes a fődíjra.
A Survivor hamar világsiker lett, több tucat országban futott, vagy megy még most is. A bolgárok három évadot láthattak, a kolumbiaiak két hagyományost és négy celebest, Dániában tizenegy évad ment le, a francia tévézők kilenc szezonban láthattak Survivor-t, az amerikaiaknál tizenhét sorozat futott. Itthon két évad ment le az RTL Klubon, aztán feledésbe merült, a nyertesek nevére már azok sem emlékeznek, akik látták az adásokat. Miért nem jött be a kelet-európai szürkeségben kissé fásult tévézőnek a napfényes tengerpart, izmos fickókkal, bikinis, kócos nőkkel?
A magyar verziónak igen rosszat tett, hogy egyszerre, párhuzamosan forgattak le két évadot, így nem jutott elég figyelem egy-egy szériára. Azóta az RTL egyre profibban készíti a messzi földeken forgatott reality-ket (Kísértés, Rettegés foka, Celeb vagyok), úgy, hogy befér még pár laposabb darab is (A világ hét csodája), ezért is kár, hogy anno a Survivor nem kapta meg a kellő figyelmet. A színészként (Tűzvonalban) remek, műsorvezetőként megfelelő, legalábbis sok asszony által kedvelt Stohl itt teátrális, természetellenes volt, a szereplők vitáiról, sutyorgásairól sokszor lemaradhatott a stáb, hiszen nem napi 24 órában filmezték őket, de egyéb hibák is akadtak. Az egyik legérthetetlenebb az volt, hogy a formátum szerint mindig este felvett, igen látványos, fáklyás jeleneteket, hol az adott törzs épp eliminál valakit, fényes nappal rögzítette a magyar stáb: így a fáklya nemhogy hangulatot nem adott, de egyenesen nevetséges volt. Legalább kerestek volna egy barlangot, ha már ennyire siettek vissza a hotelbe, hogy a naplementét a medence partjáról nézzék.
Mivel a magyar verzió nem hozott átütő nézettséget, annál pedig drágább volt, hogy nagy felhajtás mellett csak közepesen teljesítsen, a hazai Survivor-kedvelő tévéző nem drukkolhat a civilben buszsofőr Lajosnak, pincérnő Évának és faköböző Bélának, kénytelen az AXN-t nézni, ott is a 12. amerikai sorozatot, melyet Panama partjainál vettek fel. 2006-os darab, tehát nem ősi kövület, és ha valaki nem túl mohó, nem kíváncsiskodik túl sokat a neten, nem is tudja meg előre, ki nyeri a végét - hiszen ez nem ad itthon napi beszédtémát a népnek, mint a Megasztár vagy az RTL celebes, dzsungelben felvett reality-je. Mivel eddig egy rész ment csak le, a szereplők viszonylag ápoltak, a férfiak borotváltak, a nők sem sós tengervíztől összeragadt szénaboglyát viselnek a fejükön. A csatorna szombat délután egykor adja a részeket (ismételve másnap délután kettőkor), tehát még bőven be lehet kapcsolódni.