Egy szerep, egy életen át

Mikor egy hosszú ideje futó tévés produkcióban vérfrissítésre, gazdaságosabb munkavégzésre (egyszerűbben: spórolásra), alapvető változásokra készülnek, akkor egyes színészeket azzal a magyarázattal tesznek lapátra, hogy "elfáradt a karakter", noha ez csak a kreatív írók fantáziájától függ.

Nagyváradi Erzsébet nélkül forog eztán a TV2 szappanoperája - és mint korábban annyiszor, ezúttal is a karakter (Ekler Klára) elfáradásával magyarázzák azt, hogy távoznia kell a Jóban Rosszban-ból. A produkció tavaly megvált Szorcsik Viktóriától, később pedig Tallós Rita, Várdai Anikó, Puskás Péter és Gregor Bernadett "fáradt el". Május közepén három új távozó volt: a Nemes Lenke polgármester asszonyt alakító Vándor Éva, a fiát, Nemes Dávidot megformáló Előd Álmos és a Bencsik Ádám bőrébe bújó Volosinovszki György. Nem lehettek jó kondiban, mert a magyarázat szerint ők is elfáradtak.

"A többi elbocsátott szereplőhöz képest viszont még mindig nagy előnyben vagyok, hiszen én már jó ideje tudom: ki fognak írni a sorozatból, míg a legtöbben csak az utolsó felvételük előtt néhány héttel értesülnek a rossz hírről. Korábban már én is említettem a producernek, hogy szeptembertől színházi és családi okok miatt már nem leszek képes annyi munkát vállalni, mint eddig" - mondta Nagyváradi Erzsébet.

Érdemes megjegyezni, hogy vannak karakterek, melyek már születéskor annyira fáradtak, hogy egy snittre is alig bírnak elővánszorogni az öltözőből - és itt nem Ekler Klárára gondolunk. Érdemesebb tehát néha kimondani, hogy mi a szereplő távozásának valósi oka (létszámleépítés, racionalizálásnak hívott spórolás, kibírhatatlan jellem?), mert a karakter csak akkor fárad el hamar, ha nem volt jól kitalálva, vagy elfogyott az ötlet az írók részéről - akkor azonban az író fáradt el, s mehet a csere.

Telenovellák

Nem ritka persze, hogy egy karakter hosszú éveken át érdekes tud lenni, hiszen minden életkorban vannak érdekes változások: középiskola, első kalandok, párkeresés, első munkák, munkahelyi konfliktusok, nagy szerelem, esküvő, gyerekvárás. A dél-amerikai telenovellák jellegükből adódóan rövidebbek, mint az Európára jellemző szappanoperák, hiszen előbbi műfajban nagyjából előre tudja a gyártó stáb, mettől meddig, hány részt forgat - így a startnál lehet tudni, mi lesz a vége, merre kanyarodik a (sokszor sekélyes és kiszámítható) történet.

Az El Amor Tiene Cara de Mujer (A szerelem arca egy nő arca) Argentína nagy sikere volt, és mivel általában egy évig tartanak, ez szokatlanul sokáig volt képernyőn, 1964 és 1971 közt. Újraforgatták többször, Mexikóban Principessa címmel futott, más színészekkel felvéve. Találni még itt-ott egy évnél hosszabb telenovellát, például itt a venezuelai Por Estas Calles (Ezeken az utcákon), mely szociális feszültségeket is érintett, nem csak a társadalmi osztályok közti különbséget, hanem a drogfogyasztást, a bűnözést, a prostitúciót és a rasszizmust is érintette.

Szappanoperák

A szintén főképp nőknek készülő szappanoperák rajtjánál a stáb nem tudja, hogy mennyi ideig tart a produkció, minden a megrendelő tévétársaság szeszélyétől, és persze a nézettségtől függ. Így akad, aki mindössze pár részben alakít egy karaktert, mást pedig ötven évig él vele együtt, ami már erősen hatással van a jellemre, a személyiségre is.

Persze rádiós szappanoperák is megéltek matuzsálemi kort, ilyen például a The Archers, mely 1950 májusában indult, és a mai napig megy a BBC egyik rádióadóján. Ha már a fáradásról értekeztünk a cikk elején, érdemes megjegyezni, hogy a Norman Painting alakította karakter, Phil Archer nem fáradt el közel 60 év alatt - igaz, ehhez az is kellett, hogy ő maga íróként is részt vegyen a gyártásban. Nagyjából 1200 epizód megírásán dolgozott, a sorozat pedig a 16 ezredik részéhez közelít.

Megemlíthetjük még az USA-ban ismert Guiding Light-ot, mely 1937-ben (!) kezdődött, és a mai napig tart, noha a tervek szerint ősszel lehúzzák a rolót (elég rosszul időzítve, április 1-jén jelentették be, hogy szeptember 18-án lesz az utolsó rész, mivel nem megfelelő a nézettség). A nagy zsáknyi Daytime Emmy-t bezsebelő produkció rádióban startolt, majd 1952 nyarán költözött a CBS-re, mostanság nagyjából 15 700 résznél járnak. A nehezen fáradó színészek közül érdemes kiemelni Kim Zimmert, aki némi szünettel 1983 óta stábtag, vagy Jordan Clarke-ot, aki a hetvenes években alakított egy figurát, majd 1982-ben megkapott egy másik szerepet, ugyanannál a produkciónál, így az ő másik énje Billy Lewis. Robert Newman 1981-ben írt alá először, kihagyott párszáz részt, de azóta is forgat, és többen vannak a csapatban, akik sok ezer részben szerepelhettek.