Spáh Dávid: A stábot picit ufónak nézték

Az HBO-n december 17-én láthatjuk a Miss Plastic - A szikék szépe című dokumentumfilmet, amely a világ első, plasztikázott nők számára rendezett szépségversenyéről szól. A filmet Spáh Dávid rendezte, akit testvérével, Károllyal együtt a Família Kft. ikerpárjaként ismert meg az ország. Dávid már régóta átállt a kamera másik oldalára, sőt nem is beszél szívesen a sorozatról, ami meghozta neki a népszerűséget. Interjú.    

Milyen volt a forgatás?

- A film végül is a lányokról szól, meg kell nézni, hogy ezt megértse az ember. Ez az első ilyen verseny volt, ezért rendkívüli az egész. A versenyzők között viszont nyilván olyanok voltak, akiknek nem jelentett gondot, hogy megmutassák a testüket, mert a legtöbben már csináltak ilyesmit. De nagyon sokfélék voltak, volt köztük tűzoltó, balett-táncos, háromgyerekes anyuka és pornós is. Minket, a stábot picit ufónak néztek, mert azért mi nagyon mások voltunk, mint ők. Szokatlan volt a számukra, hogy valaki ennyire kíváncsi arra, hogy ők mit gondolnak, mit akarnak, hogyan látják a körülöttük lévő dolgokat. Szerintem az ő életükben ez új volt, és azt hiszem, a legtöbben örültek ennek.

Eddig csupa kisjátékfilmet forgattál, ez az első dokumentumfilmed, ami ráadásul hosszabb terjedelmű. Hogyan jött a téma?

- Felkértek a rendezésre, tehát nem saját indíttatás volt - sőt először féltem is ettől az egésztől, úgy gondoltam, nem lesz annyi a témában, hogy összerakjunk egy erős anyagot. De szerencsére ebben nem volt igazam. Talán azért kértek fel minket erre, mert azt szerették volna, ha ez a film picit az átlagostól, a megszokottól eltérne, a dokumentumfilmek stílusától éppúgy, mint a magazinszerű tévés anyagokétól.

Az ikertestvéred, Spáh Károly volt a film operatőrje. Vele milyen a munkakapcsolat?

- Karcsi csak az egyik operatőr volt, összesen hatan voltak. Viszonylag keveset dolgozunk egyébként együtt, mind a kettőnknek jót tesz, ha nem egymást inspiráljuk, hanem valamilyen családon kívüli emberrel dolgozunk.

Egyik korábbi filmedben szerepelt Kárász Zénó, Família Kft.-beli testvéretek is. A többiekkel tartod a kapcsolatot?

- Igen, mindenkivel.

Forrás: HBO

Spáh Károly volt az egyik operatőr

Fel szoktak még ismerni az utcán? Szoktak utánad Misit vagy Ricsit kiabálni?

- Előfordul, igen. Ezzel nyilván nem lehet mit tenni, inkább úgy döntöttem, hogy nem fog zavarni, mert ez mindenkinek valahol szép emlék. De én most már mást csinálok, és próbálok erre koncentrálni.

Nem is hiányzik a képernyős jelenlét?

- Nem, abban a formában nem.

A mai magyar sorozatgyártásról mit gondolsz?

- Én azt gondolom, hogy azok, akik a sorozatokat gyártják, a legtöbbször elég keveset néznek ki a magyar közönségből. Nagyon félnek attól, hogy ha egy bizonyos sémán kívül valami mással próbálkoznának, akkor az megbukna vagy ellenérzést váltana ki a nézőkből. Volt több kísérlet is arra itt Magyarországon, hogy indítsanak komédiasorozatokat, de ezek közül fiatalos, valami új szellemiséget tükröző dolog nem jött létre. Közben a világon mindenhol nagyon keményen halad előre a televíziózás (mármint a sorozatok szintjén), de mi ebből viszonylag keveset vagyunk hajlandók megtanulni, és nagyon kevés az olyan próbálkozás, ami az új, fiatal magyar közönséget célozná meg. Én ezt sajnálom, szerintem nagyon jó magyar sorozatokat lehetne csinálni, én és a kollégáim is több ilyen tervvel állunk készen.

Próbálkoztatok is valahol konkrét tervvel?

- Nem próbálkoztunk túlságosan keményen, egész egyszerűen azért, mert a legtöbb esetben nem éreztük azt, hogy az illetékeseknek lenne bátorságuk belekezdeni. De azt gondolom, hogy szép lassan eljön annak is az ideje, amikor már lesz kereslet az újra.

Forrás: HBO

Spáh Dávid és a plasztiklányok

Most fut a Magyar Televízióban a Hajónapló, egy összeállítás olyan rövidfilmekből, amelyek kortárs magyar írók novelláiból készültek. Erről a kezdeményezésről mit gondolsz?

- Mindenképpen szerencsésnek tartom, ráadásul a legtöbbjét ismerem is azoknak, akik ebben részt vettek - sőt néhány filmbe sikerült is belenéznem már a vágószobában. Azt fontos azért leszögezni, hogy ez a fajta televíziózás, vagyis ezek a fajta tévéfilmek nem annyira újak, hisz egy nagyon jó magyar hagyományt követnek: komoly irodalmat dolgoznak fel, nagyobb megalkuvás nélkül - még ha csekély költségvetésből is, de nagyon erős alkotói felkészültséggel. Nem mondom, hogy ez minden nézőnek be fog jönni, de az csak jó, ha ezt megnézik az emberek, mert nagyon jó sztorikról van szó, amiknek nagyon jól sikerült a filmes feldolgozása is.

A külföldiek közül milyen sorozatokat nézel, mik a kedvencek?

- Én mindig azon ájulok el, ahogy ezek a sorozatok meg vannak írva, hihetetlen írói csapat dolgozik akár egy-egy poénon, jeleneten is. Az amerikai televíziózásban, sorozatgyártásban már nagyon régen rájöttek, hogy a forgatókönyvre mindennél több hangsúlyt kell fektetni, ezt hiányolom itthon. Hogy konkrét példát is mondjak, nagy kedvencem a Doktor House, ami fantasztikus, és szívesen fizetek is érte az interneten, csak hogy a legfrissebb részt lássam. Szeretem a How I Met Your Mother-t is, ez itthon Így jártam anyátokkal címen megy - szerintem nagyon rossz magyar szinkronnal, ami picit haza is vágja az egészet. Van még aztán a 30 Rock (A stúdió), de ehhez nagyon fontos a nyelv ismerete, nem csoda, hogy idehaza nem lett nagy siker.