Ruttkay Laura: Maximálisan leszív egy Beugró-felvétel

A Viasat3-on látható Beugró Plusz hatodik állandó tagja szerint nem meglepő, hogy a négyórás előadás után nem mennek együtt kocsmázni, mivel addigra mindenki elfárad szellemileg és fizikailag. Szerinte Rudolf Péter a verbális feladatokban verhetetlen, Szabó Győző mindig nagyon figyel a partnerre, Kálloy-Molnárban az az édes, ha hibázik, Debreczeny Csaba pedig halandzsában verhetetlen. Ruttkay szerint Pokorny Lia nem riválisa, mert egy csapatot alkotnak - és nem bánná, ha kicsit több dráma lehetne a vidám jelenetek közt.

Hat jelölt közül lettél te a nyerő, állandó tagja vagy immár a Beugró-nak. Hogyan született meg ez a döntés?

- A válogatás előtt külön tréning volt számunkra, a többi aspiráns színésszel gyakorlatokat végeztünk, hogy könnyebben beilleszkedjünk a produkcióba. Kapitány Iván producernek volt a legtöbb szava, de a döntés előtt megkérdezte a stábot, az írókat, a színészeket. Közösségi portálon is lehetett szavazni arra, hogy ki legyen a hatodik tag, de más szempontokat vesz figyelembe a közönség, és mást a stáb. Nagyon örülök, hogy bekerülhettem a csapatba.

Kapitány Ivánnal már ismerétek egymás, nem?

- Az Üvegtigris harmadik részében dolgoztunk együtt, nagyon jól sikerült a közös munka. Februárban rám telefonált, hogy van-e kedvem improvizálni. Volt.

Az őszi évad előtt is volt tréning?

- Igen, de közben már túl is vagyok két felvételen. Ezt előzte meg egy háromnapos, vidéki összetartó tréning, ami elengedhetetlen a jó munkához. Van egy improvizációs mesterünk, Andy Hefler, egy Los Angeles-i származású fiatalember, aki egészen magas szinten műveli ezt a műfajt, amely ugyan szabadnak tűnik, korlátlannak, de közben, hogy jól működjön, vannak kötöttségei és megtanulható technikái. Andy közel ezer gyakorlatot tud, amivel fel lehet készülni egy ilyen műsorra. A kommunikációs készség mellett sok más is van, ami kell a sikerhez, ezek belső motivációk, nehéz is lenne elmagyarázni. Itthon ennek nincsenek nagy hagyományai, mi Sztanyiszlavszkij módszerei alapján elemezzük általában a végbemenő lelki folyamatokat, és ezek alakítják ki a játékot. Andy más irányokat is képes felmutatni nekünk. A tréning során átbeszéltük a meglévő feladatokat is, hogy miképp lehetne azokat tökéletesíteni, hogyan lehet felfrissíteni azokat, amik voltak már, egyszóval csiszolgattuk a programot.

És mennyire sikerült lecsiszolni?

- Én még nagyon hullámzónak érzem a teljesítményemet: az egyik adásban azt hiszem, hogy megy a dolog, az adott feladat, a következő adásban meg ugyanazon elvérzek.

Melyik a kedvenc?

- Sok van. Egyik újabb játékunk a "libikóka", ezt két színész játssza, két másik társuk irányítja őket, aszerint, hogy ki legyen uralkodó, ki meghunyászkodó. A tréningen sokat gyakoroltuk az alá- és fölérendeltségi viszony megjelenítési formáit, nehéz gyakorlat, nagyon kell a másikra is figyelni, pontosan mikor váltson érzelmet. Van egy olyan is, amikor újságot fogunk a kezünkbe, úgy megy a dialógus: egyikünk kötetlenül vesz részt a jelenetben, a többieknek találomra kell felolvasniuk egy mondatot válaszként, így teljesen kiszámíthatatlanná válik a szituáció végkimenetele. Olyasmi, mint a zsebszöveg, de itt biztosak lehetnek a nézők, hogy nem előre megírt mondatot kapunk, amire esetleg fel tudnánk készülni. Van egy egészen új feladat, amit nagyon várok, hogy egy jelenetet előbb két percben, egy percben, majd egyre rövidebb idő alatt adjunk elő, míg a végén nyolc másodpercbe kell beleférnie. Jól működött a tréningen, sok humorlehetőség van benne. Színészileg érdemes figyelni azt, hogyan törünk a lényegre, mert vannak fordulatok, amelyeket nem lehet kihagyni, mert fontos információk vannak benne.

Olyan volt, hogy azt gondoltad, hogy "de remek jelenet volt ez!", majd a megvágott, szerkesztett adásba be sem került?

- Igen, ilyen mindig van, hiszen négy órában vagyunk a színpadon, és egy-egy adásba egyórás anyagot vágnak össze. Hallottam, amikor beszélték a stábtagok, hogy adott esti előadásban kétadásnyi jó is volt: ha belegondolok, a vágóknak és Kapitány Ivánnak sem könnyű, mert sokat kell vágni, hogy feszes tempójú legyen az adás. A honlapon jóformán minden jelenet elérhető, de van persze, hogy nem annyira működik valami, így adásba sem kerül. Legutóbb, felvétel előtt, amikor megbeszéljük, milyen típusú feladatok lesznek, kérdeztem, mi lesz a zenei játékkal. Korábban ugyanis Novák Péter nagyon gyorsan lecsöngette, azaz leállította mindkét produkciónkat, amikor szájjal zenéltünk és énekeltünk is hozzá. Mint megtudtam, ezek kimaradtak, sőt, a weboldalra sem kerülnek föl. Iván nagyon kritikus és szigorú rendező, egyértelműen tudomásunkra hozta, hogy sajnos soha sem lesznek láthatók azok a jelenetek. Szerintem ezek felbecsülhetetlen pillanatok, ha ennyire titkoljuk őket, mert csak az láthatta, aki ott volt személyesen!

Nem lehet minden őrült vicces.

- Van olyan, hogy a Jóisten kicsit oldalra néz, nem lehet mindig százhúsz fokon égni. Szerencsére a társaim óriási tapasztalattal, zsenialitással rendelkeznek, így ha valaki gyengébb, dekoncentráltabb, a másik a segítségére siet. Szerintem akkor érhető a leginkább tetten ez, ha én vagyok ott, mert érezhető a különbség köztem és az alapcsapat közt. Ők négy éve csiszolgatják a technikát, és ha nem látszana a különbség egy újonc mellett, az furcsa is lenne. Ez iparos műfaj, amit tanulni kell, amire készülni kell. Ez a szakma a folyamatos tanulásról szól.

Főleg kitől?

- Mind az öt társtól.

Vegyük őket sorra... Rudolf Péter?

- Ő ezt zseniálisan csinálja - de persze mindenki zseniális benne. Péternek nagy tehetsége van ehhez a műfajhoz, egyfajta vezéri szerepet tölt be a társulatban. Verbális dolgokban verhetetlen, de ő sem működhetne ilyen jól, ha nem lennének ilyen jó partnerei.

Szabó Győző?

- Nagyon jó a ritmusérzéke, jól időzít. Neki egyik nagy erőssége a "lassítás" nevű játék: nem olyan egyszerű az, mint amilyennek tűnik, mert akkor működik csak, ha megy közben egy belső monológ. Ő ezt maximálisan kitölti. Számomra irigylésre méltó ösztönökkel rendelkező színész. Könnyű vele egy jelenetben lenni, nagyon figyel a partnerre. Folyamatosan éreztem legutóbb is, hogy rengeteget segít az előadás közben.

Debreczeny Csaba?

- Vele voltam a legutóbbi két felvételen. Ő egy év alatt ledolgozta a különbséget, ami az alapcsapat és köztem még érezhető. Elképesztő gyorsan illeszkedett be. A "tolmács" játékban remekel, jól bánik a nyelvekkel, szuperül halandzsázik, az akcentusokat utolérhetetlenül hozza. Figuraérzéke félelmetesen működik: izgalmas figurákat kap el, és ez szárnyakat ad a jeleneteknek.

Kálloy-Molnár Péter?

- Kálloyval mostanában nem voltam színpadon, de korábban, tavasszal igen. Egészen elképesztő fantáziája van, meglepő ötletei vannak. Nagyon kedves benne, hogy annyira gyorsan jár az agya, hogy helyeseket hibázik. A többiek is, de Kálloy Péter egyféle belső humort is visz az amúgy is humoros jelenetbe. Jelezném, hogy a hiba, a baki itt nem negatívum, hanem épp ellenkezőleg, nagyon esendővé teszi az embert, a nézők pedig szeretik.

Pokorny Lia?

- Már tűkön ülünk, mikor lesz az az adás, amikor együtt lehetünk. Ő mélyről fogalmazó ember, mindig a legtisztábban, sallangmentesen, legőszintébben próbálja megoldani a szituációkat. Jó volt látni a tréningen, hogy könyörtelenül gyakorolta azokat a feladatokat, amelyekben úgy érezte, hogy gyengébb.

Eddig egyedül volt nő: nem vagy riválisa?

- Három fiú és három lány versengett a szabad helyért, de a stáb részéről is érezhető volt, hogy lányt várnak a négy fiú és Lia mellé. Persze női szerepet más is alakíthat, legutóbb például egy jelenetben anyám épp Szabó Győző volt, de különleges jelenet lehet, ahol két nő és egy férfi van. A tréningen jól dolgoztunk Liával, sőt, Andy szerint volt egy csúcspont az egyik nap, amit ketten játszottunk. Kilencvenkilenc százalékban vicces kimenetelűek a szituációk, de az épp egy drámai jelenet volt. Mindig próbálkozunk azzal, hogy komolyabbra hangoljunk egy-egy jelenetet, de a közönség elvárása picit más, ami érthető: szórakozni szeretnének. A humoros jelenetnél nevetéssel rögtön reagál a néző, de ha csöndben vannak, megrendültek, azt nekünk nehezebb letapogatni. Azért nem adjuk fel, hogy kis drámát is vigyünk a nevettetésbe.

Többször végigültem a három-négy órás felvételt, és a végén nézőként el-elkalandozik a figyelem. Színészként mennyire fáradsz el a végére?

- A tavaszi Beugró Plusz-okban a tagjelölteknek csak fél adásuk volt. Ha viszont majdnem minden jelenetben benne van az ember, akkor nagyon nehéz négy órát végigkoncentrálni. Azért vannak üresjáratok is, a technika közbeszólhat, a mikroport elmozdul, néha ki kell menni egy gyors sminkre. A nézőknél is lehet fáradtság a vége felé, talán a pörgősebb feladatok mehetnének a végére, de nekem még nincs receptem. A "stoptrükk" például biztos nagyon alkalmas egy kis "ébresztőre". Ha csak dialógusra épülő jelenet van, akkor sokszor az a vége, hogy állunk és beszélünk, ami jobban fáraszthatja a nézőt. Egyébként maximálisan leszív egy ilyen előadás-felvétel fizikailag és szellemileg egyaránt.

Van még erőtök elmenni egy italra utána?

- Valóban a színészek szeretnek lazítani az előadások után, de mi nem ülünk be utána sehova, mert annyira elfáradunk. Azt hittem korábban, hogy adás után fel leszünk dobva, adrenalin az egekben, de végül mindenki siet inkább haza, annyira készen vagyunk. Hétfőn és kedden van általában felvétel: hétfőn nyilván nem megyünk sehová, mert előadás van kedden. Inkább jóval adás előtt gyűlünk össze egy kis összetartásra. A tapolcai tréning volt az az alkalom, hogy együtt bulizzunk: ott a munka után jól megérdemelt lazítás is volt. Egy évre előre ellazultunk!

Sok darabban láthatnak ősszel a színházlátogatók?

- A Magyar Színházban játszom, állandó tagként. Hat darabban szerepelek, októbertől teljes gőzzel rákapcsolunk.

A szövegtanulással nem volt gondod soha?

- Annyiban csak, hogy otthon nem tudok szöveget tanulni, inkább a próbákon. Sokat ülök autóban, így a kocsiban gyúrom a szöveget. Van egy musicalfőszerepem is, amire szintén sokat készültem az autóban is. Lehúzott ablakkal azért nem merek dalolászni, aki pedig a piros lámpánál lát, biztos azt hiszi, hogy jókedvemben énekelek, pedig én csak dolgozom.