Célszemély a képernyőn: figyelnek bennünket

A Viasat3 márciusi premierjei között van A célszemély is, amelyet tavaly év végi cikkünkben a legjobban várt tévés produkciók között listáztunk. Az akciósorozatok hívei valóban nem vártak hiába: bár a történet egyes elemeit számtalanszor láttuk már, azok egysége így is megfogja a nézőt.

Abban, ahogyan A célszemély kezdődik, tulajdonképpen nincs semmi új, és a Drágán add az életed! óta nem is gondoljuk, hogy ezt a vonalat nagyon erőltetni kéne: adott ugyanis egy kellően tökös fickó, aki valaha valamilyen különleges egységnél dolgozott, de mára - a szeretett nő elvesztése miatt - igencsak lecsúszott, gyakorlatilag csak az ivásnak él. Mielőbb célt kell találni neki - gondolja leendő munkaadója, aki döcögősen ugyan, de meggyőző módszereivel végül is ráveszi a férfit arra, hogy neki dolgozzon.

A cél nem más, mint megelőzni bizonyos bűneseteket - amelyekről a titokzatos megbízó, bizonyos Finch onnan tud, hogy a 2011. szeptember 11-i terrortámadás után egy olyan gépet fejlesztett, amely a New Yorkban folytatott összes telefonbeszélgetésből és e-mailváltásból kiszűri a gyanús elemeket. A gép a kormány felé azonban csak a lakosság nagyobb részét veszélyeztető - terrorcselekményeknek minősülő - akciók előkészítéséről számol be: azt már csak a tervező érzi saját feladatának, hogy az egyes embereket fenyegető veszélyeknek elébe menjen. Miután New Yorkban minden 18 órában megölnek valakit, a gyilkosságok megakadályozására durván egy napja van Finchnek és a Reese nevet kapott segítőjének.

Igazából ilyet is láttunk már, hisz A kiválasztott - Az amerikai látnok főhőse például a másnapi újságot kapta meg mindig, az alapján segített a rászorulóknak. A fő különbség az, hogy amíg ott a sztori végig a fikció szintjén maradt, itt hamar elhisszük, hogy a látott történetek valóságosak is lehetnének: el tudjuk képzelni, hogy a gép igazából is üzemel, folyamatosan küldve rólunk a jeleket a kormánynak vagy bármely más, arctalan szervezetnek. Valójában az egész történet a modern emberben lakozó paranoiától működik, attól a félelemtől, hogy Orwell 1984-e - ha finomabb formában is, de - mára biztosan valósággá vált.

Persze a kormányzati titkok fejtegetőinek, az összeesküvés-elméletek híveinek ez sem mond semmi újat, de a megvalósítás, a hangulat - a New Yorkban elhelyezett térfigyelő és ipari kamerák sűrűn bevágott képei, a sötét tónus - kétségkívül megfogja a nézőt. És persze vannak azért csavarok is a történetben: a gép által kidobott személy olykor nem is az áldozat, hanem az elkövető; vagy épp hivatalosan már több éve halott. A nyomozás pedig két szinten zajlik, hisz Reese nemcsak a leendő áldozatok, hanem titokzatos munkaadója után is kutakodik, akivel szintén történhetett egy s más a múltban: már vagy egy éve halottnak nyilvánították, többször utal arra, hogy ő is tudja, milyen elveszíteni valakit, és egy archív felvételen még futópadon edz - miközben ma már húzza az egyik lábát, a lépcsőzés kifejezetten gondot okoz neki.

Mindenképpen profin összerakott, több szinten működő történetről van tehát szó, amelyen csupa jól csengő név dolgozik: executive producerként a Lost-ért és A rejtély-ért is felelős J. J. Abrams közreműködik, míg az alapötlettel Christopher Nolan testvére, Jonathan rukkolt elő, aki íróként már segédkezett bátyja olyan filmjeiben, mint a Mementó, A tökéletes trükk vagy A sötét lovag. Finch szerepében a Lost-ból átmenekített (ott Ben Linust játszó) Michael Emerson látható, Reese-t pedig A passió főszerepéből ismert Jim Caviezel alakítja. Női főszereplő nincs, bár akad egy mezei rendőrnő, aki hatáskörén túl is elkezd nyomozni Reese után, őt Taraji P. Henson játssza.

---------------------------

Premier: március 8. 22.20, Viasat3