Mennyit hajlandó utazni egy hamburgerért?

A Doktor House-ból és az Így jártam anyátokkal-ból is ismert Kal Penn műsorvezetőnek állt, a végeredményt, vagyis a Nagy számok örvénye című produkciót május 28-tól a magyar nézők is láthatják a National Geographic Channel műsorán. Az indiai származású színész számára a legszórakoztatóbb a tudomány és a humor összeházasítása volt, miközben sok adaton ő is ledöbbent – például azon, hogy melyik az Egyesült Államok szexuálisan legaktívabb helye.

• Humorosítania kellett az előre megírt részeket
• Gyerekeknek is ajánlja a műsort, a csatorna a szexuális tartalmakkal is visszafogott volt
• Elgondolkodott azon is, hogy szöcskét egyen
• Meglepte, hogy az Egyesült Államokban gyakorlatilag bárki bevezethet saját fizetőeszközt
• Miért nem építünk házat hulladékból? – kérdezi

A Nagy számok örvénye azt próbálja bemutatni, hogy a mindennapi életünkre milyen hatással vannak az olyan szokványos dolgok, mint a pénz, a szex, a táplálkozás vagy éppen az időjárás. A National Geographic Channel mindezt meglepő adatokkal, olykor egészen meghökkentő statisztikákkal támasztja alá, amiket doktor House segédje, Robin Scherbatsky pasija, vagyis Kal Penn ad át a nézőknek.

Mennyire vontak bele a Nagy számok örvénye megvalósításába?

Csak a műsor koncepciójának megszületése után csatlakoztam a munkához, de egyből megtetszett az ötlet. Később az alkotási folyamat több fázisának is a részese lehettem, ott voltam például a műsor hangnemének és egész struktúrájának a kialakításánál. Az oknyomozó munkát, valamint az adatok összegyűjtését és ellenőrzését azonban a National Geographic Channel szerkesztői végezték.

Kal Penn-nek egyből megtetszett a műsor koncepciója Forrás: National Geographic Channel

Érdekes kitérő lehetett a játékfilmek és sorozatok után. Milyen érzés volt folyamatosan rögtönözni, előre leírt szöveg nélkül dolgozni?

Nagyon izgalmas élmény volt, és ugyanakkor nagyon szórakoztató is egyben. Egyáltalán nem volt unalmas, egyszerűen imádtam, rengeteget tanultam belőle. Voltak így is előre megírt részek, amiket aztán nekem kellett "humorosítanom".

Számomra az egész munkának a tudományos és a vicces vonulat összeházasítása volt a legszórakoztatóbb része.

Az azonban alapszabály volt, hogy bármennyire vicces is a hangnem, vagy bármilyen mélyen is belemegyünk a dolgokba, mindenféle állásfoglalástól tartózkodunk.

Kinek szól a Nagy számok örvénye? Gyerekeknek is ajánlanád?

Mindenki megnézheti – a gyerekek is. Erre a csatorna is nagyon ügyelt, és nekem személyesen is fontos volt, hisz annak idején a legfrivolabb filmjeim korhatárosak voltak, és nem nézhették meg a kis unokahúgaim és unokaöccseim. Itt volt hát az ideje, hogy egy olyan dolgot csináljak, amit a gyerekek is megnézhetnek a nagyszüleik társaságában.

Azt hiszem, minden korosztály szeretni fogja, de más-más okból.

Az egyik epizódban például az Egyesült Államok szexuálisan legaktívabb helyét kerestük. Az ember azt hinné, hogy ez egy egyetemi campus vagy valamelyik metropolisz, erre kiderült, hogy egy időseknek épült floridai kisváros. Az egyetemista, aki megnézi ezt az epizódot, meg lesz sértve, hogy nem a saját kollégiumát látja a műsorban. Ha pedig a néző történetesen egy hetvenhárom éves nyugdíjas, és nem azt csinálja, amit a filmbeli kortársai, sárgulni fog az irigységtől.

Minden korosztály más miatt élvezheti a műsort Forrás: National Geographic Channel

Ennél a résznél különösen nagy előny volt, hogy a NatGeo, nem pedig, mondjuk, az MTV logója volt a kameráinkon és a mikrofonunkon, mert a riportalanyaink tudták, hogy diszkrétek és tapintatosak leszünk. Így könnyebben feltárták előttünk szerelmi életüket.

Mondanál példát olyan, a sorozatban bemutatott viselkedési formára, amely más országokban tabunak, netán elfogadhatatlannak számít?

Kutakodásunk során azt találtuk, hogy

az ember fehérjeszükséglete kielégítésének egyik legegyszerűbb, leghatékonyabb és leginkább környezetbarát módja a szöcskeevés.

Az emberek Mexikóban és a világ sok más táján rendszeresen fogyasztják a szöcskéket, és mi, ahelyett, hogy nekiálltunk volna szörnyülködni és sopánkodni, azt gondoltuk: rajta, nézzük meg, kik, miért és hogyan teszik ezt, lessük meg, miként kapják el azokat a szöcskéket.

Mi itt a nyugati világban marhához, csirkéhez és disznóhoz szoktunk, és hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy kizárólag ezek az “enni való” állatok. Ezért feltettük a kérdést: miért ne vetkőzhetnénk le a szűklátókörűségünket, és nézhetnénk meg, hogy más kultúrákban miket esznek?

Mi volt a legmeglepőbb tény, amivel a forgatás során szembesültél?

Hogy az Egyesült Államokban gyakorlatilag bárki bevezethet saját fizetőeszközt. Ha egy utcában vagy egy városnegyedben úgy döntenek az emberek, hogy ezentúl saját valutát használnak, semmi akadálya – nyugodtan adhatnak-vehetnek a saját pénzükön, a törvény nem tiltja ezt.

A legtöbb ember persze nem él a lehetőséggel, de vannak, akik igen: ilyen például az a berkshiresi közösség Massachusettsben, amely bevezette saját, BerkShares névre keresztelt valutáját. A dollárt is használják, de a legtöbb boltban mindkét pénzfajtát elfogadják. És a dolog működik, a BerkShares évtizedek óta forgalomban van.

Gyakorlatilag bárki bevezethet saját fizetőeszközt Forrás: National Geographic Channel

De voltak meghökkentő statisztikák is. Szerinted az USA-ban hol van az a hely, ahonnan a legtöbbet kell autózni a legközelebbi McDonald’sig? Nos, Észak-Dakotában, és a távolság csupán 188 kilométer. Vagyis bárhol tartózkodjunk is Amerikában, 188 kilométernél több biztosan nem választ el minket egy hamburgertől. Őrület.

Volt olyan is, ami felkavart forgatás során?

Az, hogy az Egyesült Államokban nem New Yorkban, hanem a floridai Orlandóban eszik a legtöbb pizzát. De komolyra fordítva a szót, inkább az, hogy az ehhez hasonló adatokhoz miként jutottunk hozzá. A szerkesztők ugyanis nem a Wikipédiát használták forrásként, hanem azt a gigantikus adathalmazt, amit – tudtunk nélkül – mindannyian, közösen állítunk elő az interneten.

Kevesen gondolnak bele, hogy amikor tweetelünk vagy belépünk a Facebook-oldalunkra, nyomok sokaságát hagyjuk magunk után.

Amikor az iTunes oldalán rákattintunk az igen gombra, egy negyvenhat oldalas szerződést írunk alá, amivel engedélyt adunk a velünk kapcsolatban képződött információk használatához.

Az emberek által termelt szemét sok kérdést felvetett benne Forrás: National Geographic Channel

Felkavaró belegondolni, hogy a legtöbben úgy kattintunk rá erre az igen gombra, hogy el se olvastunk, hogy mibe egyezünk bele. És még felkavaróbb belegondolni, hogy minden nehézség nélkül össze tudtunk állítani egy komplett, tizenkét részes NatGeo-sorozatot, kizárólag ezeknek az adatoknak a segítségével.

A kormány és más szervek kényes információk sokaságát szűrik ezekből az adathalmazokból – mi természetesen „csak” olyan témákat boncolgatunk, mint a bűnözés, a pizza és a szex, de arra mindenképpen jó a műsor, hogy felnyissa az emberek szemét, rádöbbentse őket a kiszolgáltatottságukra.

Van olyan történet, amelyik átlagosnak indult, de a helyszínen a vártál sokkal érdekesebbnek, ütősebbnek bizonyult?

Igen, forgattunk például egy részt a szemétről. Ennek kapcsán meglátogattunk egy közösséget Arizonában, amely hulladékból, mások által eldobott tárgyakból épített házakban él. Hihetetlenül barátságos és vendégszerető embereket ismertünk meg a személyükben, és a látogatás során kérdések hada vetődött fel bennem.

Vajon miért dönt úgy valaki, hogy efféle hajlékot épít magának? Ez máshol is működne?

Akár én is építhetnék magamnak egy házat szemétből, mondjuk, Vermontban?

Ez a közösség vajon a száraz arizonai klímának köszönheti a sikerét? Egy csapadékosabb, esős-havas tájon vajon miként állna helyt egy efféle építmény? Azért szerettem nagyon ezt az epizódot, mert kitűnően be lehetett mutatni benne, hogy mennyire különbözők vagyunk, hogy tájról tájra mennyire más elképzeléseink, elvárásaink vannak az otthon, a hajlék fogalmával kapcsolatban.

Az interjút a National Geographic Channeltől kaptuk, köszönet érte. A Nagy számok örvénye május 28-tól csütörtökönként látható a csatornán.