Ahogy az újságírók elsötétített különbusza begördül a varsói Intercontinental hotel elé, izgatott mocorgás, majd – az ajtónyitás után – csalódott moraj hallatszik: a rajongók már a Violetta sztárjait, elsősorban a címszereplőt, Martina Stoesselt várják a bejáratnál.
Főleg tinilányok vannak, de a muszájból itt ácsorgó szülők mellett akadnak magányos felnőttek is,
mindegyikük kezében kamera, telefon vagy tablet, valamint egy jegyzetfüzet, amibe nyilván aláírást is szeretnének.
Később fültanúi is vagyunk, ahogy Martina megérkezik a hotelbe – legalábbis erős a gyanúnk, hogy ő az, mivel nagy sikoltozás után felhangzik a sorozat egyik kulcsdala, a Yo soy así is, a rajongók éneklik kórusban. Ugyanez megtörténhet bármelyik napszakban, hiszen a hívek reggeltől estig ott állnak a szálloda előtt – nem biztos, hogy ugyanazok az emberek, de nagyjából ugyanannyian, és mindannyian ugyanolyan elszántan.
Mi a szereplőkkel már csak a Nemzeti Stadionban, a koncert helyszínén találkozunk, és a hotelnél látottak alapján adódik is az első kérdés: hogy bírják a népszerűséggel járó nyomást? Hogy akárhol megjelennek, tinilányok kezdenek el sikongatni? Látszólag egyikünknek sincs ezzel gondja, de feltűnően hasonló válaszokat adnak: élvezik, amit csinálnak, és jó dolognak tartják, hogy a színészeten és a zenén keresztül át lehet adni különböző értékeket a következő generációknak.
Egyedül a Diegót játszó Diego Domínguez említi meg az effajta ismertség árnyoldalát is, szerinte
nagyon kemény tud lenni, ha éppen rossz napja van, de akkor is mosolyognia kell,
és semmiképp nem mondhat nemet egy rajongónak, ha az egy közös képet vagy aláírást kér. Ezzel ugyan a Camilát alakító Candelaria Molfese is egyetért, ő azonban a munka részének tartja, és összességében pozitívan éli meg a rajongók szeretetét – szerinte ennél jobb visszaigazolást nem is kaphatna arról, hogy jól végzi a munkáját.
Valószínűleg a rivaldafénynek a Ludmilát megformáló Mercedes Lambre fog először hátat fordítani: pár divatfotózás után
a modellkedés már nem érdekli, az álma pedig az, hogy legyen egy saját színésziskolája,
már most is tanítja a módszertant. Amúgy is nehezen viseli a Buenos Aires-i pörgést, jobban szeret szülővárosa, La Plata környékén kóborolni, hallgatni a madarakat és a szél zúgását.
A Naty bőrébe bújt Alba Rico Navarro spanyol születésű, csak
a sorozat miatt költözött Buenos Airesbe,
de nagyon szereti Argentínát – túl sok kulturális különbség nincs szerinte, mivel a várost jórészt spanyolok és olaszok lakják. Ő gyerekfilmekben is szinkronizál, de szeretne már felnőtt, női szerepeket is játszani, miután jó nyolc évvel idősebb, mint a Violettá-ban látott karaktere.
Facundo Gambandé (Maxi) is szeretné, ha tovább játszhatna, ő azonban a mozifilmekhez még nem érzi elég érettnek magát, egyelőre inkább a tévében folytatná. Jorge Blanco (Leon)
ugyanúgy gondol magára énekesként is, mint színészként,
csak a zenész jelzőt nem aggatná magára, mert ő csak előadja, amit mások megírtak – ezzel együtt szívesen maradna az éneklésnél is.
A budapesti koncerteken egyébként mindegyik évadból elhangzanak majd a közönségslágerek – tudjuk meg Martina Stoesseltől, aki címszereplőként a Violetta abszolút sztárja.
Az énekesnő a Jégvarázs betétdalával, a Let It Go című dallal is készül,
azt mindig szeretik a rajongók. Sajnos az igazán nagy mutatványt Bukarestnek tartogatja, ott fog először spanyolul énekelni eredetileg angol nyelvű dalokat is, amit a közönség kottából követhet majd.
Az ember azt hinné, hogy a legtöbben csak Violettaként ismerik, nem is tudják az igazi nevét, de ez nem így van szerinte.
El nem tudod képzelni, milyen őrület van a közösségi médiában,
és miután mindnyájunknak van Facebook-, Twitter- és Instagram-oldala, mindenki tudja a valódi nevünket is, ott mindenki Martinának szólít. Legfeljebb a kisebbek azok, akik nem értik még a különbséget, de hamar belenőnek ők is ebbe a világba” – mondja.
Ő is jó dolognak tartja, hogy átadhat egy megfelelő értékrendet, szívesen marad a rivaldafényben. „Nagyon szeretek színészkedni, de a zenében és a táncban is megtalálom azt, ami miatt a színészet érdekel.
Nem tudom leírni, mennyire jó érzés színpadra állni,
az első hangnál vagy mozdulatnál elfelejtem, ha épp rosszul vagyok vagy nincs jó kedvem” – lelkendezik.
Szívesen szerepelne mozifilmben is, szerinte az több lehetőséget adna neki egy karakter kibontására, már csak az eltérő munkamódszer miatt is: a sorozat forgatásánál ugyanis jelenetenként kapja meg a teendőket, nem tudja előre, hogy mi fog történni, nem tud milyen irányba építkezni – nincs annyi fogódzója, mintha előre megkapná a teljes forgatókönyvet, ahogy az a játékfilmek esetében szokás.
Arra nem tud konkrét választ adni, hogy milyen szerepekben tudná elképzelni magát húsz év múlva, a harmincas, negyvenes éveiben, de szeretné, ha addig nem szakadna félbe a karrierje: „Folyamatosan változik az élet és a világ, nekem is tanulnom, fejlődnöm kell, nemcsak a színészi, énekesi képességeimet tekintve, de emberileg is.
Jó tudni, hogy leszek még idősebb,
és folyamatosan új helyzetekkel, új kihívásokkal kell szembenéznem.”
A Violetta Live augusztus 29-én és 30-án érkezik a Sportarénába, miközben az alapjául szolgáló argentin sorozat, a Violetta a Disney Channel műsorán megy.