A politika veszélyesnek tartotta a Táncdalfesztivált

A Magyar Rádió 90. évfordulóján több legendás rádiós is visszaemlékezett a pályafutására, köztük a 84 éves Bolba Lajos, a szórakoztatózenei osztály egykori vezetője, a táncdalfesztiválok elindítója. Komolyzenével akart foglalkozni, de aztán mégis olyan műsorokat készített, mint a Tessék választani!, a Made In Hungary vagy a Slágerbarátság, a hallgatók nem kis örömére.

Az idősebbek talán még emlékeznek a Tessék választani! című műsorra, amely a hatvanas évektől ment a rádióban. Tulajdonképpen egy könnyűzenei fesztivál volt, minden adásban új, a közönség által nem hallott dalokat mutattak be – ahogyan a Made In Hungary-ben is, mindkettő Bolba Lajos műsora volt.

Bolba Lajos Forrás: Facebook / Bolba Lajos

„Egyszer csak átjött hozzám Bánki Laci a televízióból, hogy ő is szeretne egy ilyen bemutató, fesztiváljellegű műsort csinálni, nekem pedig nem volt ellenemre. 1966-ban aztán ebből lett az első Táncdalfesztivál” – mesélte a rádiós a Kossuth Klubban, a magyar rádió 90. évfordulóján. Az előadókat üzemekből éppúgy válogatták, mint a színművészetiről, a nyolcas stúdióban ekkor hetente zajlottak a meghallgatások.

„A Táncdalfesztiválnak olyan sikere lett, hogy el nem tudom mondani – az akkori kormány viszont nem nézte jó szemmel, veszélyesnek tartotta, hogy zsákszámra jönnek a szavazatok. Tulajdonképpen

ez volt Magyarországon az első szabad választás”

– tette hozzá Bolba. Az itt fellépő zenészek, előadók éppen ezért nem kaphattak semmilyen díjat, mire a zenei szerkesztő maga alapított egyet. Ez lett az eMeRTon-díj, ahol az eM a „Magyar”-t, az eR a „Rádió”-t jelöli, a Ton pedig az angol „tone”-ból, vagyis „hangzás”-ból jött.

Nem volt egyenes a pálya

Amellett, hogy Bolba, ha csak közvetve is, de elindította a legnagyobb hatású magyar könnyűzenei műsort, kezdetben egyáltalán nem akart könnyűzenével foglalkozni, mindig is a komolyzene vonzotta jobban. Még a gimnáziumból vitte be egy tanára a Zeneakadémiára oboistának, végül karvezetésből szerzett diplomát. Ezután egy iskolában dolgozott, ahol az igazgató a politechnika tanítását is rákényszerítette az ének mellett.

„Itt kaptam egy telefonhívást a rádióból 1959-ben, hogy menjek be. Megbeszéltük, hogy kettőre bemegyek, de útközben megállított egy ember a minisztériumból, azt mondta, tudja, hogy miért hívtak a rádióba. Tőle tudtam meg, hogy felvennének szerkesztőnek 2000 forintért, de ő 2100 forintot ajánlott, hogy vigyem tovább az országos instruktori feladatokat politechnikából. Miközben én zenész voltam, a politechnikát csak úgy rám sózták! Persze, hogy a rádiót választottam” – elevenítette fel rádiós pályafutása kezdetét.

Bolba Lajos vezényli a Stúdió 11 zenekart, lánya, Bolba Éva énekel Forrás: MTI/Czimbal Gyula

Kezdetben még ellenkezett egyébként, nem értette a helyzetet: „Nekem két disszidált testvérem van, ki voltam telepítve, mit akartok ti tőlem?” – kérdezte rögtön az állásinterjún. Ennek ellenére felvették, de a könnyűzenei osztályra került, holott a komolyzenéhez értett – a főnöke egyelőre nem is adott neki komolyabb feladatot: fél évig csak zenét kellett volna hallgatnia, hogy megismerje a slágereket, de neki ez nem volt elég.

„Egy hét után meguntam, be is mentem a főosztályvezetőhöz, hogy én ezt így nem csinálom.

Vagy kapok egy műsort, vagy elmegyek. Kaptam műsort”

– emlékezett vissza Bolba. Miután az apja folyton a húszas, harmincas évek pesti slágereit hallgatta, ezekből szerkesztett először adást, mire rengeteg rajongói levelet kapott. „A hallgatók olyannyira megszerették a műsort, hogy pár év múlva megtettek főnöknek. Na, ott voltam bajban. Neves könnyűzenészek dolgoztak alattam, akik sokkal jobban ismerték a könnyűzenét, mint én” – mesélte nevetve. Azóta már tudjuk, megállta a helyét.