A tegnapi koktélpartin az ügynököd előre figyelmeztette a körülötted sündörgő nőket, hogy ne érjenek hozzád. Miért?
Tényleg ezt mondta? Hülyeség! Toby Jonest viszont tényleg ne érintsétek meg, ő az, aki nem szereti. (A sorozat másik szereplője, egyébként Az éhezők viadala Claudius Templesmithje – a szerk.)
Ez az első tévés munkád. Miért döntöttél úgy, hogy elvállalod?
Ki akartam próbálni már ezt is, és nem csalódtam. Mennek szépen a dolgok a maguk folyása szerint, van idő kibontani a cselekményt. A karakter is folyamatosan fejlődik, de azért zsonglőrködnöm kell vele, mert ez alapvetően egy rendezővezérelt sztori – annak ellenére, hogy nem minden epizódot ugyanaz készíti. M. Night Shyamalan (a pilot rendezője – a szerk.) víziója az egész sorozatra rányomja a bélyegét.
Egy részt Antal Nimród is készített. Vele milyen volt a közös munka?
Jó ízlése és kiváló ösztönei vannak, de ezt előre tudtam, hiszen dolgoztunk már együtt A szállítmányban is.
A mostani karakteredről mit mondanál annak, aki nincs képben a sztorival?
Ethan Burke egy titkos ügynök, aki mindenáron ki akarja deríteni az igazságot, miután egy olyan kisvárosba kerül, ahol az első perctől kezdve érzi, hogy nem stimmel valami, valahogy hamis az a béke, ami ott honol.
Mivel titkos ügynök, pontosan tudja, hogyan kezdjen neki a nyomozásnak, csakhogy azok a szabályok és fogások, amelyek a múltban működtek, itt sehogy sem érvényesek.
Mennyi van belőled Ethanben?
Pff… Hirtelen nem jut eszembe semmi… Én is mindennap kérdésekkel a fejemben kelek, nekem is nagyon fontos az igazság. De egyébként nem próbálom meg személyessé tenni a karaktert, hiszen ez fikció – ha valaki engem akar látni, nézzen meg egy dokumentumfilmben. Ahogy Kubrick mondta: „A fikcióban a rendező az isten, a dokumentumfilmeknél az isten a rendező”.
Nem is gondolkodsz el egy-egy karakter motivációján?
Dehogynem. De olyankor a karakter nevében kell kérdeznem, nem a sajátoméban. Azokat a kérdéseket kell feltennem, amelyeket a nézők is feltennének. A tetteknek oka van, de nekem a figurám mozgatórugóit kell megtalálnom. Ugyanígy, azokkal az emberekkel kell kialakítanom valamilyen viszonyt, akikkel együtt mozgunk a történetben – nem pedig azokkal a színészekkel, akik játsszák őket.
De azért csak kialakul velük is valamilyen kapcsolat, nem?
Persze, hisz remek, okos színészek. Ez a munkánk, együtt kell dolgoznunk azon, hogy a képernyőn is működjön a történet.
Shyamalan azt mesélte, hogy miközben a sorozat alapjául szolgáló könyveket olvasta, sokszor nem látta előre a csavarokat. Volt, amin te is meglepődtél?
Elég sok a fordulat a történetben, úgyhogy voltak dolgok, amik engem is váratlanul értek. De nem akarok spoilerezni.
Hogy lehet elkerülni a spoilereket, ha egyszer könyv formában már kiadták a sztorit?
Talán még nem olvasta mindenki a könyveket, különben meg vannak a sorozatban kisebb változtatások is. Azért az vicces volt, amikor a koktélpartin odajöttek hozzám, és azzal ugrattak, hogy soha nem fogok kijutni. Mármint a szériában, a kisvárosból. A koktélpartiról kijutottam.
A történetben egy pultoslány segít neked először. Hiszel abban, hogy egy kocsmában tényleg megoldódnak a dolgok?
Hát, én úgy tapasztaltam, hogy a kocsma inkább az a hely, ahol a problémák kezdődnek.
Mindenesetre sok mindent lehet tanulni ott, hihetetlen emberekkel, mögöttük pedig hihetetlen történetekkel lehet találkozni. Fiatalkoromból rengeteg érdekes beszélgetésre emlékszem bárpultok mellől, de ma már persze nem mehetek le csak úgy akármilyen csehóba.
Ahhoz mit szóltál, hogy jó tíz éve te kaptad meg Charles Bukowski – pontosabban állandó alteregója, Hank Chinaski – szerepét a Tótumfaktum-ban?
Meglepődtem, sosem gondoltam volna, hogy egyszer eljátszom majd. Kamaszként sokat forgattam a könyveit, közben iszogattam, hangulatos volt így együtt. (Bukowski legendás kocsmatöltelék, amúgy népszerű író volt – a szerk.) Először csak a fanyar humorára kattantam rá, a prózai dolgait olvasgattam, de aztán rájöttem, hogy a lírája is fantasztikus. A Tótumfaktum-ot ráadásul egy norvég rendező hozta az Egyesült Államokba, akinek a Dalok a konyhából című filmjére teljesen rákattantam. (Bent Hamerről van szó – a szerk.)
Minden színész álma egy ilyen rendezővel dolgozni, akinek egy világos látomás van a fejében – és van is hozzá elég tehetsége, hogy azt megjelenítse.
Miben láthatta Matt Dillont?
Nem Damon: Dillon! Olyan filmekben is feltűnt, mint A boldogító nem vagy a Keresd a nőt!, de én ezekben például jobban szerettem:A Wayward Pines-trilógia már magyarul is olvasható, a sorozat május 14-én debütál a FOX magyar adásán.