Freddie: Valószínűleg soha nem leszek teljesen elégedett

Fehérvári Gábor Alfréd - Freddie - A 2016-os A Dal győztese

A Dal 2016-ot Fehérvári Gábor Alfréd, azaz Freddie nyerte, ő képviseli majd Magyarországot a stockholmi Eurovíziós Dalfesztiválon. Az énekes igazán fel sem fogta még, hogy az idei mezőnyből neki szavaztak bizalmat a zsűritagok és a nézők. Dalával az egyéniség felvállalására szeretne ösztönözni, és nem merült fel benne, hogy a versenyben magyarul énekeljen. Az Origónak egy nappal a döntő után mesélte el, hogy mit jelent számára a Pioneer, és miért nincs benne félelem az újabb megmérettetés miatt. 

• A szombati döntő óta arra sem volt ideje, hogy aludjon.
• Nem baj, ha másként látjuk a világot, ha mások vagyunk, különbözünk – véli.
• A Pioneer segítő kéz azoknak, akik úgy érzik, nem értik meg őket.
• Nem gondolja, hogy egy nemzetközi színpadon magyarul kellene énekelni.
• Új koncepciót próbálnak kialakítani az Eurovízióra, változni fog a színpadkép.

Volt már időd visszanézni a döntőt?

Nemhogy visszanézni, még aludni sem volt időm szombat este óta. De a pihenés még várat magára, rettentően felgyorsult az életem. Vissza szoktam nézni magam, de a középdöntős előadást is csak egyszer láttam, mert még mindig furcsa érzés. Valószínűleg soha nem leszek teljesen elégedett, mindig látom a hibákat, meg hogy mit kellett volna máshogy csinálnom. A hét első felében biztosan nem, de később remélem lesz időnk leülni és elemezni a produkciót. Nem lesz időm mostanában hátradőlni, a stockholmi verseny előtt még a Nagyszínpadon is helyt kell állnom április végén.

Te a témát javasoltad, a Pioneer szövegét Csarnai Borbála írta. Mit szóltál, amikor először olvastad?

Azt tudni kell, hogy a téma, amit feldobtam, nem egyszerű. Az egyéniségről akartam énekelni, arról, hogy merjünk saját magunk lenni. A világban manapság rengeteg ember egyforma, nem sokan mernek kitűnni a tömegből. Amikor elolvastam a szöveget, nagyon örültem, és tudtam, hogy kész vagyunk, ez lesz az, amire gondoltam.

Csodás képek jelentek meg a szemem előtt, egyáltalán nem volt közönséges, úgy éreztem, megfogja a lényeget.

Annak külön örülök, hogy a Pioneer megnyerte a legjobb dalszövegnek járó díjat, amit ebben az évben osztottak ki először a szavazatok alapján.

Már az első olvasásnál elégedett volt a dalszöveggel Fotó: Polyak Attila - Origo

Általában elmondható a magyarokról, hogy nehezen mennek előre, nehezen emelkednek ki a sokaságból?

Nem konkrétan a magyar emberekre gondoltam, az ötlet onnan jött, hogy sokan elveszve, elnyomva érzik magukat – nem csak itthon, a világ bármelyik pontján. Sokan nem merik kendőzetlenül vállalni saját magukat, mert ez nem biztos, hogy az adott társadalmi körökben elfogadott. A tömeg meghatározza, hogy mi a normális, és aki kicsit is másként látja, az inkább visszahúzódik, nem meri vállalni. Én azt hiszem, nem baj, ha másként látjuk a világot, ha mások vagyunk, különbözünk. A Pioneer segítő kéz azoknak, akik kicsit is úgy érzik, hogy nem értik meg őket. Egy erős bátorítás, hogy nem kell beállni a sorba.

Magadat is kell bátorítanod?

Ahhoz, hogy mások elfogadjanak minket, először nekünk kell elfogadnunk saját magunkat. Ez viszont hosszú folyamat, nem pillanatnyi döntés kérdése, hogy mostantól jóban leszek magammal. Nekem kell a megerősítés folyamatosan. Zeneileg úgy érzem, nem állunk be semmilyen sorba, egyedivel próbálkozunk. Sose szerettem olyan dolgot csinálni, ami már van. Meg kell találni, hogy miben tudunk újat mutatni, mint a többiek. Ez nehéz, és sokszor szinte lehetetlennek tűnik megvalósítani 2016-ban, de nem szabad csak mások után menni.

Az működik, ha az ember egy pici résen betalál, és ott próbál meg érvényesülni.

Én például nem akartam beállni a zenei palettán huszadiknak, ahol előttem már sokkal tapasztaltabb, sokkal nagyobb előadók vannak, inkább megpróbáltam kicsit más irányba lépni. Olyan színfolt szeretnék lenni, ami a legtöbb embernek szimpatikus. Nem ragaszkodom görcsösen ahhoz, hogy kitűnjek, de valahogy alapból azt érzem, hogy így kell, így tudom jól csinálni.

Milyenek a visszajelzések, eljutott az üzenet a nézőkhöz?

Maximálisan. Intelligens a közönségem, rengeteg üzenetet kapok a verseny eleje óta, és mind a zenémmel kapcsolatos. Leírják, hogy segítette át őket a dal egy nehéz időszakon, vagy mit szeretnek benne. Nem csak a tinédzserek, idősebbek is hallgatnak, a koncerteken is óriási a szórás, 16 és 60 évesek is állnak a színpad előtt. Ha nem is mindenki beszél angolul, érzik, tudják, mit szeretnék közölni.

Nem jött szóba, hogy magyar szövegű dallal indulj?

Lehetett volna, persze, de sokkal kevesebben értenék. Nem gondolom, hogy egy nemzetközi színpadon magyarul kellene énekelnem, hiszen ha már gondolatokat szeretnék közölni, akkor ilyen szituációban szerencsésebb az angol. Általában is jobban szeretek angolul énekelni, magyarul csak akkor, amikor egy dalnak valami egész elképesztő szövege van. Hála istennek az egyik dalunk ilyen, a Neked nem kell versként is megállja a helyét. Ha azzal indultunk volna, és most itt ülnék veled szemben a széken, akkor biztos nagyon aggódnék, hogy ebből majd Stockholmban nem értenek semmit.

Az előadásmóddal, a kisugárzással is lehet üzenni, de most nagyon kell a szöveg is mellé. Ha van egy jó dalunk magyarul, akkor is nehéz a dolgunk, hisz a fordítás nem mindig működik. Olyan árnyalt és gyönyörű az anyanyelvünk, hogy ugyanazt lehetetlen visszaadni más nyelven, nincsenek rá megfelelő szavak. Attól még, hogy angol szöveggel állok színpadra, magyar énekes vagyok, és Magyarország színeiben méretem meg magam.

Nem is tervezte, hogy magyar szöveggel induljon a versenyen Fotó: Polyak Attila - Origo

Az Eurovízión túl gondolkodsz nemzetközi karrierben?

Most nem szerepel a terveim között, még csak egy éve vagyok a színpadon, először itthon kellene letenni valamit az asztalra.

Azzal már letettél valamit, hogy nyertél és te képviseled Magyarországot, nem?

Igen, teljesen igazad van, csak még nagyon friss a dolog, nem volt időm felfogni. Azt tudom biztosan, hogy egyelőre itthon szeretnék énekelni, az itthoni közönséget szeretném látni, ahogy velem együtt dúdolnak vagy ringatóznak a koncerteken. Azt szeretném, hogy ilyen szeretet övezzen továbbra is, de tudom, hogy rengeteg munka van még előttem.

A stockholmi verseny miatt van benned félelem?

Nincs, mert úgy érzem, ennél szerencsésebb nem lehetnék, hisz abban a szakmában mutatom meg magam magyar színekben, amihez a leginkább értek, amit a legjobban szeretek. Úgy érzem magam, mint egy atléta az olimpia előtt. Nem félelem van bennem, egyszerűen jól szeretnék szerepelni, alázattal szeretnék ott állni, a helyezéstől függetlenül. Az a célom, hogy

a magyar nézők úgy üljenek majd a tévé előtt, amikor néznek az Eurovíziós Dalfesztivál színpadán, hogy a produkcióm végén elmosolyodnak.

Egyelőre nem tervez külföldi karriert, itthon szeretne maradni Fotó: Polyak Attila - Origo

A helyezés nem fontos? Ha utolsó lennél, akkor is büszkén tudnál hazajönni?

Nem nekem kell büszkének lennem. Én azért megyek, hogy a magyarok legyenek büszkék, ők pedig, ha azt látják, hogy a produkciónk megállja a helyét a többi ország között, akkor nem érdekel a helyezés. Egy focimeccs végeredménye is nagyban függ attól, hogy hogyan jutott el a csapat odáig. Ki lehet kapni öt nullára úgy is, hogy rúgtunk négy kapufát, és szétfutottuk magunkat, meg ki lehet úgy is, hogy szinte alig értünk a labdához.

A kritikáktól, beszólásoktól sem tartasz?

A kritika csak akkor foglalkoztat, ha rendesen meg van fogalmazva, a károgás nem érdekel. Azt már megtanultam a Rising Star alatt is, hogy kommenteket nem olvasok. Az építő jellegű kritikát viszont meghallgatom, és beépítem. Vannak kritikusabb nézők, de nem szabad minden ilyennel foglalkozni. Megtanultam, és meghúztam a vonalat.

A rajongók közt is vannak olyanok, akikkel a legszívesebben nem állnál szóba, mert túlzásokba esnek?

Nem, ilyenre soha nem volt példa. Csodás a közönségem, nem jellemző, hogy bárki zaklatna. A magánéletemet, a párkapcsolatomat meg akarom tartani magamnak, nem szeretnék folyamatosan az újságokban szerepelni.

Megvannak arra a figurák, akik ilyen fórumokon működnek, én nem vagyok ilyen.

A tehetségkutatós múlt nem volt soha rossz skatulya számodra?

Úgy érzem, nem tartanak tipikus tehetségkutatósnak, többek közt ennek is köszönhetem, hogy meghívást kaptam a Nagyszínpadra, ahova szakmai zsűri válogatta a fellépőket, nem jelentkezni kellett vagy szavazatokat számolni. A TV2 műsora elindított, a Rising Star egy ajtó volt számomra a zenei világba, amit köszönök, és bízom benne, hogy sikerül tovább mennem ezen az úton.

Sűrű hetek várnak rá, a maximumot szeretné nyújtani Fotó: Polyak Attila - Origo

Mi lesz a következő hetek menetrendje, hogyan készülsz?

Sűrű hetek lesznek májusig, most interjúk, forgatások teszik ki az időmet. Svédországból jön egy csapat jövő héten, akik elkészítik a kinti bemutatkozó videómat, velük forgatunk. Azt érzem, hogy nem sok időnk lesz, gyorsan mennek majd a napok.

Terveztek változtatást a dalon és a színpadképen, vagy ugyanúgy néz majd ki minden, mint A Dal döntőjében?

Nekem tetszett ez a látvány, a dob szépen átadta a dal lüktetését, de tisztában vagyok azzal, hogy le kell ülnünk, és át kell gondolnunk azt, hogy mi működik majd Stockholmban ezekből, és mi nem. Olyan méretbeli különbségek vannak, hogy újra meg kell terveznünk mindent, egészen monumentális a színpad, ott valóban nagyban kell gondolkodni. Új koncepciót próbálunk kialakítani, ami hatásos, és ilyen méretek között sem veszik el, minden energiámmal arra fogok koncentrálni, hogy kihozzuk a maximumot a felkészülés és a dalverseny ideje alatt.