Gyerekkorunk kedvenc magyar mesefilmjei

Mazsola, Gusztáv, Frakk, Mézga Géza, dr. Bubó, Süsü vagy Mikrobi? Nehéz lenne egyetlen kedvencet kiválasztani, annyi magyar mesefigura lepte el a képernyőt a hatvanas, hetvenes években. Megpróbálunk egy átfogó képet adni az akkori hazai animációsfilm-termésről, de nem lesz könnyű dolgunk, hisz valóban széles volt a skála, erős a mezőny.

Cikksorozatunkban az egykori szocialista blokk rajzfilmgyártását, a hetvenes, nyolcvanas években született magyarok kedvenc animációs filmjeit idézzük meg. Az orosz, szovjet produkciókról szóló részt itt találja, a lengyel termésből itt tud csemegézni, a csehszlovákok munkáiról pedig itt olvashat.

Természetesen a rendszerváltás előtti Magyarország rajzfilmgyártása mellett sem mehetünk el szó nélkül,

sőt a témának két cikket is szentelünk – a mostani, első rész a hatvanas, hetvenes évek animációs sorozatait mutatja be, a nyolcvanas évek produkcióit egy következő írásban elevenítjük majd fel.

A Futrinka utca volt az első

A rendszerváltás előtt gyakorlatilag a Pannónia Filmstúdió volt a magyar animációsfilm-gyártás egyetlen szellemi műhelye, innen került ki minden jelentősebb produkció. A vállalat 1956-ban vált önállóvá, de a magyar filmgyárban már 1951-től működött animációs osztály, hazánk első színes rajzfilmjét, a Kiskakas gyémánt félkrajcárjá-t már itt készítette el Macskássy Gyula.

A Pannónia egy idő után a tévére is elkezdett dolgozni, a hőskorszakban készített évi 18-19 órányi anyagból végül körülbelül 17 a képernyőre is került. A kimondottan tévére gyártott sorozatok közül egy kesztyűbábos széria,

az 1962-es Mi újság a Futrinka utcában? volt az első,

ezzel indult Bálint Ágnes és a Magyar Televízió több évtizedes kapcsolata is.

„Főnöki parancsra indítanunk kellett a Nagyapó című műsort, amelyben Nagyapó például elmagyarázta a gyerekeknek, hogyan megy be a házba a vízvezeték. Ez megint igen unalmas volt nekem. Kitaláltam, hogy legyen a Nagyapónak egy cicája: a Cicamica... Aztán becsempésztünk egy kutyát is: a Morzsit. Meg egy rongybabát, akit Nagyapó nyaralásból hazajövet hozott magával: a Böbe babát. S

amikor megvolt a három figura, akkor jött az ötlet, kellene egy utca is, ahol lakhatnának,

ők is, mások is. Akkor indult a Futrinka utca, havonta egyszer, fél órában. A bábokat Bródy Vera és Lévai Sándor tervezte” – emlékezett Bálint Ágnes az RTV újság 1966. évi kalendáriumában.

Ő készítette a Mazsolá-t, később pedig a Mazsola és Tádé-t is, a hetvenes években pedig olyan kedvelt sorozatokon dolgozott, mint a Kukori és Kotkoda, a Frakk, a macskák réme vagy a Vízipók csodapók.

Mézga Géza vagyok, nem lopom a napot

Nepp József első animációs filmjéből, a Szenvedély-ből szintén a hatvanas években nőtt ki a Gusztáv című sorozat, amelynek részeit 1964-től még moziban vetítették, de aztán átkerült a képernyőre is. A Dargay Attilával és Jankovics Marcell-lel közösen készített széria főhősét Dargay keresztapjáról nevezték el, amúgy egy tipikus kisember volt, aki hétköznapi élethelyzetekben mutatkozott be.

1968-ban aztán elindult Nepp másik klasszikus sorozata, az Üzenet a jövőből – A Mézga család különös kalandjai, amelyet két további széria is követett. „A legkedvesebb emlékem a sorozattal kapcsolatban, hogy

először vettük fel a hangot, és utána ránk szabva rajzolták meg a figurákat”

– mesélte az Origónak pár éve Harkányi Endre, aki ily módon Mézga Géza figuráját ihlette.

Egy híres bagoly, egy neves kecske

Nepp következő nagy dobása a Kérem a következőt! volt, amelyet sokan csak Dr. Bubó-ként emlegetnek a főszereplő, az erdő orvosaként dolgozó bagoly után. A Frédi és Béni zseniális fordítójaként ismert Romhányi József Mézgáék után itt is megcsillogtatta rímhányó képességét, az erdő közintézményeinek olyan neveket adott, mint tönk-bank, orvosi begyetem, szügyészség vagy lúdtalponálló.

Romhányi az 1974-ben indult Mekk Elek, az ezermester-en is dolgozott, ez azonban nem mindenkinek volt a kedvence, bekerült abba az összeállításba is, amelyben szerkesztőségünk tagjai vallottak a nekik rémálmot okozó mesékről. A Mekk Elek-ből a tévének is elég volt egy évad, szemben az ugyanabban az évben indult A kockásfülű nyúl-lal vagy az egy évvel korábbi Mikrobi-val, amelyben a legismertebb magyar robot mutatkozott be.

Csukás István is belendült

Időközben Csukás István is megkezdte a tévés munkát, tőle a Mirr-Murr, a kandúr került először képernyőre, bár az első évad még A kiscsacsi kalandjai címmel futott, a két kóbor macska, Mirr-Murr és Oriza Triznyák csak később került az előtérbe.

Csukás a Mirr-Murr-hoz hasonlóan A legkisebb ugrifüles-en is Foky Ottó bábjaival dolgozott, a két sorozat között azonban elindult a Süsü, a sárkány is, amely a maga korában igen újszerű volt, a kesztyűs bábok nem egy klasszikus színpadon mozogtak, a készítők filmszerű beállításokat használtak.

Kevéssé ismert adalék, hogy

a széria eredeti ötlete nem Csukástól származott,

Takács Vera dramaturg magyarította volna egy szerb szerző, Miroslav Nastosijevic rádiójátékát – a magyar író azonban annyira átdolgozta az anyagot, hogy az nyugodtan beilleszthető a saját művei közé.

Folyt. köv.

A hetvenes években indult még a szerintünk igen nyomasztó Varjúdombi mesék, illetve Jankovics Marcell gigantikus projektje, a Magyar népmesék, amely végül kisebb-nagyobb szünetekkel egészen 2011-ig kitartott, kereken száz epizód készült belőle.

A nyolcvanas évek termését egy következő cikkben mutatjuk be,

folytatjuk Pom Pommal, Pityke őrmesterrel, Vukkal, A nagy ho-ho-ho-horgásszal

és a többiekkel.