Ha ilyen a mennyország, akkor jobb átgondolni mindent

Sajnos Kristen Bell új sorozata, a The Good Place bárgyú, erőltetett poénokkal próbálkozó szitkom, és csak akkor vegyük elő, ha már végképp nincs semmi ötletünk. Még a jó színészek is ripacskodnak benne, kellemetlen nézni.

Biztos sokan ismerik azt a kellemetlen érzést, ami film- vagy sorozatnézés közben jön, akkor, amikor láthatóan poént akartak elhelyezni az írók, de a nézőnek a szeme se rebben, a szája szögletében sem jelenik meg egy tétova félmosoly, helyette ugyanolyan rezzenéstelen faarccal, egykedvűen szemléli tovább a produktumot. Sajnos Kristen Bell új sorozata gyakran szállít ilyen pillanatot, sőt, szinte csak olyan jeleneteket pakoltak össze, amelyen a készítők talán hahotáztak (egyszer), de rajtuk kívül már nem sokan. Sokszor kínos, kellemetlen, bárgyú lesz tőle az amúgy sem épp érdekfeszítő történet.

Még ez előző életben

Miről van szó? Kristen Bell karaktere, Eleanor Shellstrop egy gátlástalan egoista, egy nagyképű törtető, ráadásul nyomulós sales-es, aki öregeket csap be. Ostoba, szürreális halála után a mennyországba kerül, de tévedésből, és ez a programhiba komoly gondokat okoz a kizárólag jóságos lelkeket, kedves embereket, önzetlen férfiakat, Teréz anyai magasságokba emelkedett nőket befogadó túlvilágban. Van a történetben pokol is, de onnan csak hangfelvételt hallunk, ott mindenki sikítozik, ordibál elkeseredetten, (a már elveszett) életéért vonyít.

Ó, nagyon rossz poén volt?

Ez a „jó helynek" hívott világ, ahová bekerül Eleanor (Good place, innen a sorozat címe) elvileg hibátlan, mégis elkeserítően negédes, mézes-mázas, olyan művi, hogy rossz nézni. Ráadásul a főszereplő megkap maga mellé egy okoskodó-fontoskodó lakótársat, egy filantróp etikaprofesszort, aki segít neki jó útra térni. A bő 40 perces pilotban ezt nem sok sikerrel teszi, Eleanor hazudozik, csal, lop, és még be is rúg: tán ez az egyetlen valamennyire vicces, életszagú jelenete az első résznek, illetve a halál előtti képek, amelyek megmutatják a főszereplő valódi, egocentrikus és hedonista énjét.

Az okoskodó lakótárs

Tényleg a legkellemetlenebb, hogy a néző félpercenként keserűen felfedezi, hogy „hoppá, ez poén akart lenni", de a huszadik ilyennél már nem is bízik semmiben. A Veronica Marssal megszeretett Kristen Bell továbbra is csinos, jól tartja magát (tegye is, mert még csak 36 éves), de itt szörnyen középszerű, túljátssza a szerepét, affektál, még esendő, hétköznapi hibáinkat elkövető karakterként sem szimpatikus. William Jackson Harper (ő Chidi Anagonye, a túlbuzgó lakótárs) rém idegesítő, Ted Danson (CSI, Fargo, CSI: Cyber) pedig hozza, amit elvárt tőle a rendező, de valahogy ő is beleragad ebbe a gejl szirupba.

Jobb sztorit érdemelne

Ha egy lakatlan szigeten élnénk teljesen egyedül, de lenne generátor, laptop, és azon csak és kizárólag a Good Place további részei lennének, és nem lenne wifi, akkor esetleg, nagy vonakodva folytatnánk. Így azonban sajnos nem: viszlát, Kristen, egy másik világban!

2016 őszi sorozat- és pilotkritikáink:

A kenderfutár
Westworld
Halálos fegyver-sorozat
Ördögűző-sorozat
Designated Survivor
Válás, Sarah Jessica Parker új szériája