Bár a válogatás alatt is jól érezte magát Krausz Gábor és Vomberg Frigyes társaságában, a leginkább a közös főzést, a csapatmunkát élvezte.
„Nekem a természetes életterem a konyha, tehát ott érzem igazán jól magam. A zsűrizés is jó élmény volt az elején, hisz átfogó képet kaptunk a mai magyar szakács szakmáról. Teljesen tisztában voltam vele, hogy így állunk, mivel ezek a mindennapjaim, de így is értek meglepetések. Nem jó látni,
nem jó szembesülni azzal, hogy Magyarországon milyen ételek kerülhetnek ki a konyhákból a vendégeknek,
de ez a valóság. Tisztában vagyok azzal, hogy hol tart ma a szakácsképzés és a szakma, a hozzáállás a munkához, de voltak nagyon megdöbbentő dolgok.”
"De a másik oldalról is értek csalódások, sok pozitív csalódás ért! Nagyon szeretem azt a mondást, és ez többször el is hangzott, hogy
inkább dolgozom lelkes amatőrökkel, mint unott profikkal.
De azért ez nem száz százalékban igaz, hiszen rajtunk is múlik, hogy a profik ne legyenek unott profik, de van benne igazság"- mondta az Origónak.
A negatív kommenteket nem érintik, és úgy látja, a versenyzők nagy része is inkább tanult a kritikáiból, hisz mindig csak építő jelleggel kritizál.
„Véleményszabadság van, mindenki azt mond, amit akar. Az utcán még senki nem jött úgy hozzám, hogy mekkora bunkó vagyok. Az interneten, arc nélkül sokan nagyon oda tudnak mondani. Sokan egyébként nem is értik, mi zajlik, miért van ilyen feszültség, nagy elvárás, kapkodás.
Egy konyha nem leánynevelde, ott kemény fizikai munka, kemény stressz van, meg kell felelni.
A vendég is kritikus. Ha kicsit megközelítenék a vendég oldaláról, akkor könnyebb lenne megérteni: ők sem örülnének, ha fizetniük kéne nem jól elkészült ételért. Minket arra kértek fel, hogy mondjuk el teljesen őszintén a véleményünket.
Mi nagyon kritikusak vagyunk, magunkkal szemben is egyébként.
A Séfek séfe adásait a tévében is követi, hisz sok olyan jelenet van, amit akkor nem látott.
„Azt hittem, hogy nem fogom bírni nézni és hallgatni magam, mert sosem szerettem, de tetszik a műsor. Persze nem magam miatt, hanem az egész egyben.
Sok dolgot nem láttunk zsűriként
érdekes, hogy mi történt valójában, ki mit mondott a másiknak, hogyan főzött. Manapság divatos dolog azt mondani, hogy mozduljunk ki a komfortzónánkból, hát, én megtettem! Sokat tanultam belőle, saját magamról is.”
„Azt ne felejtsük el, hogy a Séfek séfe egy hosszú verseny, amiben nagyon kijön, hogy kiben mennyi kitartás van, ki mennyire tud csapatban dolgozni, ki mennyire tudja elfogadtatni magát, és mennyire képes a fejlődésre. Ez az egész egy nagyon jó folyamat, ami bemutatja, hogyan lehet eljutni a sikerig” – mondta.