Híres rokonát is veszélybe sodorta a nagy felfedező

Két távoli, egymást alig ismerő rokon egy terepjáróval nekivág, hogy felfedezze a Nílus vidékét – ebből akár már önmagában kisülhetne egy izgalmas sorozat, hát még akkor, ha mindkét főszereplő híresség. Az Egyiptomban Sir Ranulph Fiennes-zal című friss szériában a színészként ismert Joseph Fiennes csatlakozott egy expedícióra címbeli unokatestvéréhez, a legnagyobb élő felfedezők egyikéhez, aki beszélt is a műsorról.

Először is elmagyarázná, hogy milyen kapcsolatban áll Josephfel? Úgy tudni, harmadfokú unokatestvérek.

Úgy tudom, hogy a nagyapáink nyolcan voltak fiútestvérek, és mellettük akadt még egy lány is, aki ápoló lett. A családunkban a legidősebb örökölte a kastélyt. Akkoriban „tisztességes” foglalkozások közül lehetett választani, így papnak vagy katonának állhatott az ember, esetleg elutazhatott a gyarmatokra. Nagyapám a gyarmatokat választotta. Hallotta, hogy Kanadában tombol az aranyláz, így végül ott kötött ki. Joseph ágáról nem tudok sokat.

Joseph és Ranulph Fiennes: szegről-végről rokonok Forrás: National Geographic

Milyen alkalomból találkoztak először?

Talán a szokásos tízéves családi összejövetelek egyikén, amikor 200 Fiennes gyűlt össze a kastélyban. Édesanyám volt a legidősebb közöttük. Emlékszem, hogy jó idő volt, csoportképet is készítettünk. Ralphfal (Ralph Fiennes, Joseph bátyja – a szerk.) már jóval Joseph előtt megismerkedtünk egy jótékonysági szervezet révén, de Josephfel korábban még nem találkoztam.

Mit szólt az ötlethez, hogy visszatérjen a Nílushoz az 1969-es expedíciója helyszínére, ezúttal Josephfel?

Már nem emlékszem a pontos reakciómra, amikor megkérdezték, hogy lenne-e kedvem hozzá, de azt tudom, hogy igennel válaszoltam.

A médiában követtem Ralphot és Josephet,

és Josephfel is találkoztam egyszer. Elég vicces, de akkor azt gondoltam róla, hogy alkalmas lenne a Feather Men című 1991-es regényem főszereplőjének, amiből aztán filmet is csináltak. (Válogatott gyilkosok címmel jelent meg 2011-ben – a szerk.) Sajnos egy Los Angeles-i figura vette meg a jogokat, és Joe helyett Robert De Niro és Jason Statham mellett döntött. A film pocsék lett! Most szeretnék egy újat forgatni a könyvből, ugyanezzel a címmel és Joseph főszereplésével.

Táborhely a sivatagban Forrás: National Geographic

Arra számított, hogy Joseph civilben is kemény lesz, vagy egy puhány színésznek tartotta, aki nem áll majd készen a feladatra?

Nem ismerek színészeket Joanna Lumley kivételével, de már ő sem játszik igazán gyakran, szóval nem tudtam, mit várjak. De

a közös genetika miatt nem tartottam a katasztrófától.

Persze, ha ezt egy tudósnak mondom, biztosan vitatná az állításom logikáját. De mégis úgy gondolom, hogy többé-kevésbé ugyanolyanok vagyunk a nagy mennyiségű közös DNS miatt. Nem emlékszem már arra, hogy pontosan mire gondoltam, de volt egy pozitív érzésem azzal kapcsolatban, hogy minden rendben lesz.

Azért a dolgok nem indultak éppen a legjobban, amikor Joseph nem oldotta ki a Landrover kézifékét, majd pedig túl gyorsan vágott neki egy homokdűnének.

Joseph szó szerint repült egyet. Úgy kell időzíteni, hogy az ember elég nagy sebességgel hajtson fel a dűne tetejére, de ne menjen túl gyorsan, mert akkor a túloldalon összetörheti az autót. Szóval majdnem tökéletesen csinálta.

Bár elég durva becsapódásnak látszott, és a stáb is egyből rohant megnézni, hogy minden rendben van-e, úgy tűnt, önt nem igazán rázta meg a dolog.

Joseph azt mondta rólam, hogy nehéz kizökkenteni, de a feleségem inkább azt mondaná, hogy lassú a felfogásom. Szerintem szinte matematikai alapon kell mérlegelni a dolgokat. Így pedig biztosak lehetünk abban, hogy ha most van egy „fel”, akkor hamarosan egy „le” következik, mert így jön ki az átlag. Egyébként is folyton a „ha” és a „de” alapján kell gondolkodni az életről. A mobiltelefonok előtti korban kellett egy terv vészhelyzetek esetén.

Akadtak gondok a kocsival is Forrás: National Geographic

A hőséggel is meg kellett küzdeniük. Az milyen volt?

Bár az emberek gyakran az ellenkezőjét gondolják, az expedícióim nagyobb része extrém melegben zajlott, és nem extrém hidegben. A brit médiát valamiért a hideg mindig jobban érdekelte. Ennek az okát soha nem sikerült megfejtenem, de a forrósághoz már hozzászoktam.

Mesélne egy kicsit az újonnan felfedezett sírokról El Minyában?

A férfi, akit követtünk a járatokon és sírokon keresztül, nyolc héttel korábban bukkant rá a helyre. Mire mi odaértünk, már nagyon biztonságos volt, de amikor ő járt ott, még nem tudhatta, hogy nem fog-e rászakadni az egész. Hihetetlen! Valamilyen okból a múmiák szája mind nyitva volt, és látszottak a fogaik. Képzeljük csak el, hogy ezeknek a 2000 éves maradványoknak még megvoltak a fogaik!

Mi a legmeghatározóbb emléke az eredeti expedícióról?

Amikor a rendőrség bevitt minket a luxori őrsre, az elég emlékezetes volt. Azt hittük, hogy jó időre ott ragadhatunk. Hála a mezőgazdasági miniszternek, végül megúsztuk a dolgot.

Ismerkedés a helyiekkel Forrás: National Geographic

A mostani úton mi volt a legszebb pillanat az ön számára?

A National Geographic volt olyan kedves, és beleszámolt az útba egy kitérőt El-Alameinhez – aztán Joseph kedvéért is megtettek egy hasonló kanyart, ő ugyanis még soha nem látta a Vörös-tengert.

Az én kedvemért El-Alameinbe mentünk, és ezért nagyon hálás voltam,

mert az édesapám Olaszországban esett el, de súlyosan megsebesült az el-alameini csatában, ahol az első páncélos zászlóaljat vezényelte át az aknamezőkön. Elmentem a sírjához Nápolyba, de a csatateret magát soha nem láttam, és nem is jutottam volna el ide, ha nem teremtenek rá lehetőséget. Ezért ez kedves gesztus volt a részükről, amiért nagyon hálás vagyok. Ezt a régiót egyébként nem ajánlják a turistáknak.

Nagyon megható módon beszél a filmben arról, hogy milyen gyakran gondolt az édesapjára és a nagyapjára az előző expedíciók nehéz pillanataiban.

Igen, ez így igaz. Ez mindig is így volt. Soha nem találkoztam egyikükkel sem, az édesapám még a születésem előtt életét vesztette, de ha gödörbe kerültem, az egyik kiút számomra az volt, hogy apára és nagyapára gondoltam. Nem akartam csalódást okozni nekik. Az igazán kiélezett helyzetekben ez nagy segítséget jelentett a számomra. Ezért is volt nagyon fontos számomra ez a látogatás.

Mi a legfontosabb, amit megtanult az út során?

Megismertem Josephet. Úgy érzem, nemcsak egy barátra találtam, hanem a klán tagjára is, aki szinte a másik felem. Fantasztikus figura. És soha nem jött volna létre köztünk ez a kapcsolat, ha Josephnek nem támad ez a remek ötlete, hogy utazzunk el együtt.

Újra belevágna?

Soha nem csinálom kétszer ugyanazt, szóval nem pont ugyanígy. De szeretném valamibe belerángatni Josephet. Nem tudom, hogy érdekelné-e egy ilyen veszélyes vállalkozás. Nem mondhatok pontosabbat, de van egy ötletem. Köze van a vízhez.

Nagyon szívesen dolgoznék vele újra együtt.

Feltéve persze, hogy a National Geographic szervezi a projektet, akikkel már több mint 50 éve együttműködök, így gondolkodás nélkül megbízom bennük.

Mit üzenne a nézőknek a sorozattal?

Remélhetőleg a műsor arra is bátorítja majd az embereket, hogy utazzanak el Egyiptomba, és ne riadjanak vissza attól a néhány, elszigetelt incidenstől, amelyek távol tartották a turistákat az országtól mostanában. Egyiptom lakóinak szüksége van a pénzre, és csodálatos országban élnek.

Az interjút a National Geographictól kaptuk, magyarul az Origón olvasható először. Joseph Fiennesszal saját interjút is készítettünk Londonban, ezt később közöljük. Az Egyiptomban Sir Ranulph Fiennes-zal március 31-én 21 órakor debütál a National Geographicon.