Nagyon szerettük a sorozatot, mesterien adagolták benne a feszültséget, Michael C. Hall pedig a szintén ragyogó Sírhant művek után megint remek karaktert kapott, és nem vallott szégyent. Épp időben hagyták abba a sorozatot, amire már fárasztó kezdett lenni. Más kérdés, hogy az utolsó rész miatt milliók borultak ki, és küldték a pokolba (a megrendelő csatorna kérését, vagyis inkább parancsát teljesítő) írókat. Nem szerették volna likvidálni a főhőst, hátha egyszer vissza lehet majd hozni...
Ezen nincs mit vitatkozni, a 2010-es évek legnagyobb hatású sorozata volt, gigászi költségvetéssel, és világsztárrá tett legalább hat-nyolc színészt, akit addig csak szűk kör ismert. Több olyan epizódja volt, amely után megpezsdült a világháló, a közösségi oldalakon ki sem lehetett kerülni a spoilereket, popkulturális jelenséggé lett. A Trónok harca óta a tévés fantasy már nem lehet többé olyan, mint a lényegesen kevesebb pénzből előállított Xena vagy a Herkules volt.
Leánykori nevén Breaking Bad. A sztori nem volt olyan ígéretes: egy kémiatanár megtudja, hogy halálos beteg, ezért nekilát, hogy nagy tisztaságú, erős metamfetamint, pszichostimuláns kábítószert állítson elő. Terve szerint ebből a kis mellékállásból annyi pénzt hagy családjára, hogy nem lesz több gondjuk, ha ő már nem él. Ebből sikerült kihozni a legjobbat, a jónál is sokkal jobbat. Bryan Cranston, Aaron Paul és a szegény Anna Gunn (akinek karakterét mindeni utálta) minden idők egyik legnagyszerűbb sorozatává emelte a Breaking Bad-et. Sok más stábbal szemben ott pontosan tudták, hogyan és mikor kell lezárni, a sikerek csúcsán hagyták abba, nem nyújtották fölöslegesen.