1996. augusztus 8. emlékezetes nap lehetett a Titanic forgatásán Kanadában, a stáb ugyanis helyi halászlevet kapott ebédre, ami a visszaemlékezések szerint annyira finom volt, hogy sokan egyből mentek a repetáért. Az emberek aztán elkezdtek furán viselkedni, voltak, akik nevettek, mások sírtak vagy épp hánytak – persze mindenki ételmérgezésre gyanakodott, 60-80 stábtagot bevittek a kórházba, de annyira nyugtalanok voltak, hogy a folyosón elkezdtek kerekesszékekkel versenyezni.
Mint kiderült, valaki PCP-t, utcai nevén angyalport kevert a közös kajába, de azóta sem derült ki, hogy ki tette, a vizsgálatot 1999-ben lezárták. Sokan a catering vezetőjére gyanakodtak, aki szemlátomást gyűlölte a hollywoodi tömeget, James Cameron rendező szerint viszont az a stábtag lehetett az elkövető, akit előző nap rúgott ki.
A neves német rendező úgy véli, nincs abban semmi rossz, ha az ember egy éjszakát a fogdában tölt, ha előtte fel tudta venni azt, amit elképzelt. Ő maga sokszor dolgozik eszerint, már az első kameráját is a filmes suliból lopta – egyszer aztán rá is lőttek, amikor filmezés közben illegálisan próbált átmenni Hondurasból Nicaraguába, az Aguirre, Isten haragja forgatásán pedig ő fordította vissza egy puskával a főszereplő Klaus Kinskit, amikor az dühödten összepakolt, hogy otthagyja az egész projektet.
Herzog már az első nagyjátékfilmje, az 1968-as Lebenszeichen felvételével megsértette a törvényt, a görögországi forgatásra ugyanis még az előtt kapott engedélyt, hogy kitört volna ott a katonai puccs – ami nyilván semmisé tette a korábbi megállapodást, a rendezőt azonban ez egy cseppet sem érdekelte. Ráadásul a film csúcspontjánál tűzijátékot használt, amit a hadsereg szintén nem engedélyezett, de a legenda szerint a jelenlévő tucatnyi rendőr közül senki nem merte letartóztatni az elszánt férfit.
Legalább egy esetről tudunk, amikor a rendező már önmagában azzal bűncselekményt követett el, hogy készített egy filmet. Az iráni Dzsafar Panahiról van szó, akit a kormánya 2010-ben hat év házi őrizetre ítélt, és húsz évre eltiltott a filmkészítéstől, még a forgatókönyvírástól is.
Arról azonban nem szólt az ítélet, hogy a férfi nem mondhatja el a saját történetét, így egy iPhone-nal és egy digitális kamerával felvette a mondandóját, ebből rakott össze egy dokumentumfilmet, aminek ironikusan azt a címet adta, hogy This Is Not a Film, vagyis Ez nem egy film. Az alkotását állítólag egy tortába rejtett pendrive-on csempészték ki az országból, íme, az előzetese: